Mivel a családban mindenki szereti a málnát, egy hirtelen ötlettől vezérelve elültettek néhány tövet ebből a zamatos, omlós gyümölcsből a szülői ház hátsó kertjében. Ma már hetven áron terül el a csíkszentdomokosi Málnaliget, ahol a család apraja-nagyja fogyaszthatja az imádott gyümölcsöt, majdnem határtalan mennyiségben – igaz, ekkora termésért mindenkinek nap mint nap dolgozni is kell. Péter Antallal, a Málnaliget megálmodójával kóstoltunk bele ebbe a szemes mennyországba!

Takaros portán fogad bennünket Péter Antal, hagyományos házzal s a hagyományos házhoz illő gondozott kerttel. A kertben a kellemes árnyékot egy méretes fa szolgáltatja, hátul csirkék, tyúkok kapirgálnak néhány liba társaságában, a majorság melletti fásszínben pár hetes kiscica sütteti a hasát, most szökött át a szomszédból. A kert már-már csalóka, több tíz tő ribizlinek az otthona, málnának se híre, se hamva, az ember azt is hiheti, hogy eltévesztette a házszámot. De ha elhaladunk ezek mellett a piros, fekete és fehér bogyós finomságok mellett, hatalmas málnalugasba lépünk be. Az idilli környezetet nemcsak az óriás málnaszemeken dongó méhek, gondosan rendben tartott katonás málnasorok alkotják, a szomszéd kutya haragos ugatása, a bárányok békés bégetése, a parlagon hagyott szomszéd telek mesés mezei sokszínűsége és az Egyes-kő látványa is fokozza ennek a helynek a varázsát. De modern is ez az idill, hiszen a lugas villanypásztorral védett, a rendezett, felkötözött sorok fölött alaposan megtervezett, házi öntözőrendszer áll.

– Pár éve indultunk pár tő málnával, egy hirtelen jött ötlettől vezérelve, hiszen a családban mindenki szereti a málnát. A családi kert hátsó udvarára ültettük el ezeket a töveket. Ma már hetven ár területet művelünk meg, van rajta málna, szeder, van egy kevés mézbogyónk is, két éve ültettük, növögetnek azok is. Tehát gondolkodunk azon, hogy legyen még valami plusz – avat be a kezdetekbe a málnasorok között sétálva Péter Antal.

Ismeretlen poloskák, jóllakott medvék

Mint mondja, rengeteg dolog van a lugassal, főleg mert mono­kultúraként, ültetvényben elég kényes a málna. Az esős vagy esős-meleg váltakozó időjárásban megjelenő gombafajta az egyik ádáz ellensége, de vannak málnakedvelő kártevő rovarok is, mint a gubacsszúnyog, amely a málna szárát szúrja meg, vagy olyan poloskafajták, amelyek a termést rongálják, megszúrják, megszívják a málnaszemeket, amelyeket emiatt nem lehet értékesíteni. Néhány évvel ezelőtt egy ritka poloskafaj jelent meg a csíkszentdomokosi ültetvényen, a faj azonosítása még a szakértőknek is időbe telt. Idén, szerencsére, nem tett kárt semmi a termésben, a medve is csak egyszer járt be a lugasba, de az is csak végigcammogott a sorok között.

– Idén nincs beteg növény. Persze előkerül egy-két száraz ág, mint az erdőben is, nincs olyan, hogy ne legyen egy-két száraz fa benne. De ezeket kivágjuk, igyekszünk orvosolni a problémát – teszi hozzá atyai gondoskodással a hangjában Péter Antal.

Az orvoslás kitanulása azonban időbe telik, hiszen a családban senki sem képzett mezőgazdász, Antal is környezetmérnök, főállásban a környezetőrségnél dolgozik.

– Tanultunk, olvastunk, eljártunk ugyanilyen ültetvényekbe, tapasztaltunk. Lassan lett meg ez – meséli.

Ez a lassúság azonban nem a megszokott kelet-európai időmértékkel mért lassúság, itt évről évre látszik a fejlődés: az elmúlt öt évben már területeket vásároltak, öntözőberendezést építettek, új málnafajtákat telepítettek, idén pályáztak, késztermékekkel is kísérleteznek. Ekkora tevékenység láttán pedig feltevődik a kérdés, miként fogadja a Málnaliget termékeit a közösség.

– Kezdik ismergetni, viszont azt kell mondjam, hogy a térségnek egyelőre egy nagyon kicsi százaléka. Az igény azonban nő, évről évre egyre többen vásárolnak tőlünk. Pontosan ezért van új része is az ültetvénynek, mi ezt az igényt szeretnénk kiszolgálni. Nemcsak mi vagyunk a piacon, de ezzel sem volt idáig problémánk. Abban bízunk, hogy az igények tovább nőnek, s mi továbbra is mindenkinek tudunk adni, aki kér – magyarázza az üzleti modellt Péter Antal.

Legyen piacos, én is azt venném meg

S aki ebből a málnából kér, nem fog csalódni: a termés mindig frissen kerül a vásárlóhoz, a szemek pedig mind tökéletesek.

– Legyen piacos a termék, én is ezt venném meg. Nem az a fontos, hogy mekkora a málna, ezek amúgy is termesztett fajták, ilyen nagy szeműnek voltak kifejlesztve. Nekem az a fontos, hogy ne legyen összetörve, ne legyen rovarrágta, ne legyen penészes, tehát legyen olyan, amilyen kell – teszi hozzá vendéglátónk.

Ez az igényességre való törekvés nemcsak a termésben látszik, hanem az ültetvényen is: a gyorsan terjeszkedő málna itt kordában van tartva, nincsenek elkóricált hajtások, minden ág hiánytalanul be van terelgetve a két oldalról lekötözött sorokba, a sorok között egyszerű járni-kelni, frissen van kaszálva a fű. Jelenleg hatfajta málna terem ebben az ápolt ültetvényben: vannak a nagy szemű, majd fél hüvelykujjnyi termést hozó fajták, de őshonos, erdei málnát idéző gyümölcsök is.

– Azzal, hogy ez termesztett málna, eddig nem volt problémánk. Van őshonos romániai fajtánk is, amelyen kisebbek a szemek, így sokkal macerásabb a szedése, a szemek nem állnak, nem tartósak, a szállítást nem bírják, viszont nagyon közel van az erdei ízekhez. Vannak, akik ezt kérik, de kevesen. Van egy-két kétszer termőnk, ezt folyton termőnek is nevezik, viszont mi ezt minden ősszel levágjuk. Van, aki meghagyja azt, így terem ilyenkor is, és ősszel is, de mi úgy látjuk, hogy ez nem egy jó út – meséli a fajtákról Péter Antal.

A fajtákat nemcsak méret és íz alapján válogatták össze, szempont volt az is, hogy nyártól a fagyokig legyen termés.

– Van, amelyik korábban érik be, már június végétől, július elejétől kezdve egészen augusztus közepéig terem. És van az őszi málna, amely augusztus elejétől a fagyokig terem.

Nyári karácsony, házi ízek

A Péter család egyelőre csak a termést értékesíti, de ügyködik azon is, hogy feldolgozott termékei legyenek.

– Van egy pályázatunk, a feleségem intézi, ő fogja majd továbbvinni a feldolgozást. Gondolkodunk lekvárokban meg különlegességekben: szárított gyümölcsök, liofilizált gyümölcsök, illetve szörpökben is valamilyen szinten, málnaszörp, szederszörp, szederkompót, fahéjasan – mesél a tervekről.

Mi a stábbal a málnaszörpöt kóstoltuk – jelentem, isteni, hűsítő! –, valamint ötféle málnadzsemet. Abban megegyeztünk, hogy a csilis málnadzsem sültek mellé kiváló lenne – ezt Orbán Ferenc szakács-főszerkesztőnk tesztelte is –, abban azonban nem volt egyetértés, hogy a lekvárok közül melyik volt a legfinomabb, a hagyományos málnadzsem, ennek mentás változata – én erre fogadok, üdítő ízt kölcsönöz az édes lekvárnak a menta –, a fahéjas változat vagy a csillagánizsos. Utóbbi műsorvezetőnket, Günther Ottót vette le a lábáról, mivel az augusztusi hőségben is megidézte a karácsony hangulatát. A kóstolást Antal tizenpár éves fia vezette le: a kóstolási sorrendet ő ajánlotta, s addig új lekvárt nem bonthattunk meg, míg az előző ízét egy pohár vízzel le nem öblítettük.

Szöveg: Sarány Orsolya