Mai étlapunk főszereplője a pirkadat hangosbemondója, az élő ébresztőóra, a szemétdomb és a tyúkudvar királya, a kakas. Télvíz, a sorozatos disznóvágások idején ugyanis megesik, hogy egy szomszéd is elesik. És itt most nem arra a személyre gondolok, aki fél kezével a sertés lábát, a másikkal meg a pálinkáspoharat fogta, mely tevékenység eredményeképp elcsúszott az eljegesedett udvaron, avagy elbotlott az asztal lábában, hanem a disznó szomszédjára, amott a tyúkpajtából. Gyakran előfordul tudniillik, hogy aki nem fogja be a száját (csőrét), azt kupán vágják, meg egyébként is az e világi létben a magasabb rangú ragadozók eltiporják az alacsonyabb rendűeket. Büszke állatunk hangja (nem érzékelve, hogy hol a határ) estére repedt fazékhoz hasonlatosan sértheti gazdája fülét, azt pedig mindnyájan tudjuk, mi történik egy állattal, ha meglátván konyhai eszköz képzete társul hozzá. Valahogy így járt fent említett kakasunk is, fazékban, tepsiben, gyomorban végezvén földi pályafutását. Be kell vallanom, nem csak a tyúkok, mi is nagyon szerettük őt!
Részeges kakas
A sokak által ismert és szeretett híres francia coq au vin története régmúlt időkre nyúlik vissza. Az ókori legenda szerint a harcias gall vezér, Vercingetorix a gergoviai csata előtt Julius Caesarnak egy kakast küldött, mely hadserege erejét és dühét volt hivatott jelképezni. Caesar válaszként a madarat vörösborban elkészítve tálaltatta fel vacsorára ellenfelének. Sajna, gesztusa, melyet győzelme jóslatának szánt, nem bizonyosodott be, ugyanis másnap a gall sereg porrá verte a rómait. Vigasztalódhatna viszont azáltal (ha látná), hogy receptje fölényes győzelemmel vonult be a francia gasztronómiába. Mai eledelünk eme vörösboros kakas és egy fehérboros csirkesült keveredéséből jöhetett létre. Ételünk alapja ugyanis kakashús, mely fehérborban párolódott puhára. Többek között. Jelzem, az eredeti coq au vin receptjéhez képest ez egy kezdő konyhai felhasználói változat, mely nyomán ráadásként elég sok kályha mellett letöltendő időt is spórolhatunk, úgy, hogy végeredményünk mégiscsak igen finomra és látványosra sikeredik.
Hozzávalók:
• 2 db egész kakascomb
• 2 kakasszárny
• 3 dl száraz fehérbor
• 8 db kis méretű krumpli
• 2 nagyobb fej hagyma
• 4 gerezd fokhagyma
• 1 piros kaliforniai paprika
• 2 nagy murok
• 6 nagy csiperkegomba
• 2 ek. vaj vagy zsír
• 1 kanál méz
• 6 kanál paradicsomlé
• só, bors, kakukkfű
Elkészítés:
A húst sózzuk, borsozzuk meg, majd fektessük egy zsiradékkal kikent tepsibe, a bőrös oldalukkal felfelé. A feldarabolt zöldségeket szórjuk a hús köré, ezeket is sózva, borsozva. A mézet keverjük össze a paradicsomlével, kenjük át vele a húsokat. Öntsük a bort a tepsibe, fedjük le alufóliával, és süssük a hús puhulásáig. Az alufólia levétele után pirítsuk pirosra a kakashúst úgy, hogy közben többször kenjük át a maradék mézes-paradicsomos keverékkel.
Káposztaléleves
Zsenge gyermekkorom óta szeretek olvasni, az idők során változás csak abban történt, hogy a jelenkorban már nem almafán, szénapadláson vagy paplan alatt, elemlámpával művelem. Fantasztikusan varázslatos ez a világ (borzongással, szomorúsággal, jókedvvel, örömmel, csodálattal teli), melyben, sajna, manapság egyre kevesebben bóklásznak. Nagyon szeretek régi szakácskönyveket is forgatni, imitt új receptekre és kifejezésekre is találhat az ember. Ma épp a finomfű után nyomoztam (ami minduntalan feltűnik az örmény levesekben), és jelentem, sikerrel jártam, 1 csokor petrezselyem, 1 csokor kapor, 2 evőkanál metélőhagyma, 1-1 evőkanál friss rozmaring, bazsalikom és tárkony keverékeként azonosítottam. Most mégis, egy olyan örmény levesről mesélek, amiből ez hiányzik, tehát garantáltan reprodukálható bármikor. Mutatkozzék be hát a mi káposztalélevesünk és a koreai kimchi leves örmény testvére: a szulig leves. Savanyú káposztalevesünk most mindenképp időszerű is, lévén farsang, az alkoholos telítettség némelyeknél pedig igen magas. Alkotásunk megfáradt gyomrok varázsgyógyírévé válhat egy átmulatott éjszaka hajnalán. Roppant gyorsan, kevés hozzávalóból, ízletes, forró leves csúszhat le az egyébiránt a sorozatos alacsony hőmérséklet által is bántalmazott torkokon.
Hozzávalók:
• 2-2 termetes murok és petrezselyemgyökér
• 2 marék szárított hirip
• 1 kanálnyi zsír
• 1 fej hagyma
• jó maréknyi rizsszem alakú laska
• csombor, só, bors
• káposztalé („annyi, hogy a leves elegendő
és kellemes ízű legyen” – mondá Kövi Pál)
• 2 l húsleves leve (elhagyható)
Az adagokat nyugodtan duplázhatjuk, sőt triplázhatjuk, ha többen is jól szeretnének lakni.
Elkészítése:
Konyhai ténykedésünk, tekintettel az ünnepre (úgymint farsang) és a kakas csontos részeire, húsleves főzésével kezdődött, melynek főtt zöldségeiből és a csontokról lefaragott húsokból salátát készítettünk. A kockára vágott friss zöldségeket és gombát a zsíron lepirítjuk, felöntjük a húsleves levével, mielőtt majdnem elkészült, beleszórjuk a laskát, és készre főzzük. Kis tejfölös támogást is el bír viselni. Egyszerű és nagyszerű.
Paszulykrém
Persze van élet/étel a kakas után is, vacsorára, reggelire kenjünk a kenyérre, zsemlére paszulykrémet. A paszuly kiváló húshelyettes fehérjeforrás, lehet pástétom, curry, saláta, krémek alapja, és a felhasznált fűszerek nyomán, fogyasztásakor különböző népek ízvilágába tekinthetünk be. A fotón szereplő egyed karakteresen olaszos, ami nekem pont nem a kedvencem, de sokaknak bizonyára igen. És ha mindenképp húst igényel szervezetünk, megkoronázhatjuk hajszálvékonyra szelt, sült sonkaszeletekkel is.
Hozzávalók:
• 45 dkg főtt paszuly
• ½ citrom leve
• 6 nagy szelet szárított,
olajban eltett paradicsom
• 10 szem olajbogyó
• 4 cikk fokhagyma
• 1 kk. bazsalikomlevél
• só, bors
• kevés olívaolaj
• néhány szelet sonka
Elkészítés:
A paszulyt főzzük meg, szűrjük le és törjük krémesre. Ezután adjuk hozzá a sót, borsot, fokhagymát, hagymát, bazsalikomot, olajat, citromlevet, paradicsomot és olajbogyót. Tegyük hűtőbe, míg az ízek összeérnek.
