Ifjabb koromban elég nagy mennyiségű levelet küldtem (mindig is szerettem a betűket) és kaptam, melyet a román meg egyéb külföldi postai cégek szállítottak a címzett, no meg a jómagam postaládájába. Mára ezt a ládát már a saját zsebünkben is hordhatjuk, az igaziban lelt leveleket pedig enyhe gyanakvással szemléljük: melyik állami (vagy sem) cég örvendeztet meg fizetnivalóval vagy reklámmal?!
A mai fiatalok már sohasem fogják megérezni azt a borzongató kíváncsiságot, mellyel egy levél felbontása járt, maximum, ha tudtukon kívül gyorshajtáson kapták őket. Észrevétlen zárulnak le korszakok, jön tán valami jobb, ugyanakkor el is veszítünk valamit! Nosztalgiából talán ennyi elég is, pláne eme folyóiratban, ahol az emlegetett levelek általában nem papíralapúak, hanem termesztettek és ehetőek. Mivel a falevelekről a költők tudnak igazán szépen írni, inkább a kertemben termett, tavasszal előbukkanó, a zöld minden árnyalatában pompázó, formailag változatos vitaminbombákról beszélek, melyek név szerint: a saláta, a spenót és a mangold.
Nem tudom, e tájakon hányan eszik a salátalevest túrós puliszkával, tény, hogy én elég kevesekről tudok, holott gyermekkoromban ez egy menünek számított nálunk. Igencsak kedvelhető ízkombináció a saláta és a puliszka elegye, míg a savanykásan krémes leves az enyhén édeskés puliszkából kibuggyanó túróösvényeken szánkázik lefelé a torkunkon, feledhetetlen perceket szerez fogyasztójának. A szalonnapörc pedig a hab a tortán, korona az ízeken stb. stb. Változatosságra vágyván, a salátaleves helyett készíthetünk öntött salátát is.
Hozzávalók:
• 2 fej saláta
• 1 szál zöldhagyma
• 1 szál fokhagyma
• 1 csokor kapor, só
• 1 ek. ecet/cukor
• 4 ek. joghurt vagy tejföl
• 3-4 szelet szalonna
Elkészítés:
Felvágjuk a salátát, hagymát, fokhagymát. Forralunk annyi vizet, amennyi ellepi a salátát, összekeverjük a sóval, ecettel, cukorral, majd ráöntjük a salátára. És íme, máris megtudtuk nevének eredetét! Egyet-kettőt lobbanhat, de ügyelve, hogy roppanós maradjon. Belekeverjük az apróra vágott kaprot (mely a képről annyira igazoltan hiányozhatott, hogy a szakács kertjéből valamely ok folytán kipusztult, ő maga elfelejtett venni, a fotós meg amúgy sem eszi) és a joghurtot, rászórjuk a szalonnapörcöket, majd egy tányér túrós puliszkával együtt békésen befaljuk.
Négyperceseim (Örkény után, szabadon) nem pont ennyi idő alatt kerülnek az asztalra, ellenben minden alkotóeleme ennyit pirul, sül, fő a lábosban, serpenyőben. Első elem a krumplis tészta (nudli, gnocchi, spatzle), melyből már elfogadható változatokat lehet leemelni az üzletek hűtőpolcairól. Formájában mindenképp mutatósabb, mint az enyém, nem utolsósorban pedig időkímélő mindazok számára, akiknek túl rövid az életük, hogy otthon alkossák meg. Persze egy otthon gyúrt mindig jobb, finomabb, ízesebb, de az évek teltével az ember hajlamos felmérni, hogy a maradékot mire fordítja, pláne, ha a krumplitörője hősi halált halt a csipkebogyópréselés oltárán. Krumplis tésztánk négy percet pirul forró zsiradékon, majd felváltja a mangoldlevél és tört fokhagyma elegye. Ha ez is elkészült, összevegyülvén, a köretkészítés terheitől meg is szabadultunk. Következhetnek a csirkehúscsíkok, melyeket bundába öltöztetve, egy serpenyőben, szintén forró zsiradékon sütünk. Természetesen négy-négy percig, mindkét oldalát.
Hozzávalók:
• ½ kg krumplis tészta (1 tasak)
• ¼ kg mangoldlevél
• 2 cikk fokhagyma
• ½ kg kicsontolt csirkecomb
• 2 tojás
• 3 kanál rizsliszt (de lehet bármilyen darált gabonaféle)
• 1 kanál tejföl
• 1 decinyi tej
• só, bors
• 1 kanál olaj
• 1 csokor medvehagyma
Elkészítés:
A felvert tojást fűszerezzük, összekeverjük a liszttel, tejföllel, tejjel, kanálnyi olajjal, medvehagymával (palacsintatészta-állagúra). A csirkehúsdarabkákat belemártogatván kisütjük.
Kiskertünkben egyre gyakrabban lelhető csiga a spenótban, haragszunk is kellőképp eme ingyenélőre, ugyanis jómagunk is szívesen fogyasztjuk bármely formájában (kevésbé a kerti csigást). Ám a címben található csiga az eledel formájára utal, lévén egy spenóttal és krémes állagú sajttal töltött sütemény. Tájainkon nemigen látunk túl a spenót/főzelék szóösszetételen, holott teljes értékű alkotóeleme lehet leveseknek, salátáknak, zöldséges egytálételeknek, sós süteményeknek. Úgy észlelem, minél keletebbre haladunk a Földnek nevezett golyón, annál nagyobb az évi spenótfogyasztás száma (jelzem, ugyanez érvényes a zöld- vagy póréhagymára, salátára is). Mily jó lenne ezt eltanulnunk, örök hálára kötelezvén ezzel teljes testi mivoltunkat!
Hozzávalók:
• 20 dkg feta sajt
• 2 zöldhagyma
• 20 dkg bébispenót (vagy bármilyen otthon fellelhető egyed)
• 1 ek. zsiradék
• 1 cikk fokhagyma
• 1 csipet szerecsendió
• 1 darab tojás
• 1 csomag leveles tészta (üzleti, mindazoknak, akiknek túl rövid az élete, hogy otthon alkossák meg)
Elkészítés:
A leveles tésztát megkenjük a felvert tojással, az apróra vágott zöldhagymás, fokhagymás, sajtos keverékkel, majd rákanalazzuk a megfonnyasztott spenótot. Tekerjük fel, szeleteljük, helyezzük tepsibe, és 200 fokon, 20 perc alatt süssük aranyszínűre.
