Harmadik alkotásom már másvalaki által gyúrt tésztával takarózik, mivelhogy e fázishoz érvén, erő meg idő szempontjából már eléggé pocsékul álltam. Ilyenformán töltelékeim rizslapokba bújtak, mondhatni, a képen látható egyedek nemzetek közötti házasságból születtek. Senkit ne tévesszen meg a szemet gyönyörködtető japán minimalista alkotás (fotóilag), a coxinhas ugyanis egy brazil, csirkehússal töltött krokett, melynek beltartalma került az általában keleti országokban használt rizslapba. Készült egypár darab garnélarákos (+ paprika, murok, póréhagyma, káposzta, gyömbér, szójaszósz, kocshudzsang) is, a rizslap kiengesztelése céljából, imígy ölelhetett keblére némi hazai ízt. Szerettük ezt is, azt is, csípős mártogatóssal (fokhagymás majonéz/joghurt) meg egy pohár sörrel, elfogadhatóan jóllaktunk.

Az apróra vágott, főtt csirke­mellet összekeverjük a pirított murokkal, hagymával és fokhagymával, valamint a krémsajttal meg a lime levével. Belecsavargatjuk a meleg vízben puhított rizslapokba, tepsibe helyezzük, majd pirosra sütjük. Eredetileg bő olajban kellene, de azt mostanában, ha csak lehet, kerülöm, egészségi megfontolásokból.  

Végezetül megjegyezném, hogy nem túl rövid életem első s. k. készített töltött tésztáit szemlélhetik, lapunk főszerkesztőjének jóvoltából. Köszönet érte, meggyőződésem, soha nem késő valami újat tanulni! Remélem, a szerencsés (vagy sem) fogyasztóknak is ugyanez a véleményük!