Ha hideg falatokra vágyunk a nagy forróságban, készíthetünk mindenféle vegyes salátát. Jelen salátánk elkészítése kissé macerás, ugyanis vannak benne nyers, füstölt, sült és főtt alkotóelemek, de mondhatni, minden izzadságos munkát feledtet az első falat belőle. Utána meg a többi. Nem tudom, más hogy van vele, de jómagamnak van egy olyan jó (vagy rossz) szokása, hogy fejben összepárosítok két, talán együtt furcsának ható alapanyagot, és kutatni kezdek könyvekben, interneten, szerepelnek-e ugyanabban a receptben. És láss csodát, általában igen. Imígy járt most az egresbokron árválkodó pár szem és egy csomag füstölt hal együttese. Különböző receptek nyomán létrejött a sajátom, mely most készült először, de garantáltan nem utoljára.

Az árus (egy másik, aki nem én vagyok) és a többi vásárló furcsálló tekintetének tüzében válogatott apró krumplikat megfőzzük (csak félig), majd szétlapítva, kis vajdarabkákkal koronázva, közédobált egresszemekkel együtt megsütjük. A spenótot is főzzük (de akár nyersen is ehetjük), a cukkinikarikákat megsütjük, a halat falatnyi darabokra tépkedjük, a mozzarellát kockákra vágjuk, a zöldhagymát feldaraboljuk. Az alapanyagokat óvatosan összeforgatjuk, az öntettel meglocsoljuk, majd élvezettel elfogyasztjuk. Mióta az egres már nem opció (leérés miatt), próbáltam aszalt tőzegáfonyával is. Mondhatni, mindkettőnek megvan a saját varázsa! Kísérletezés a tudás anyja, mely tapasztalatom szerint nem mindig sül el jó irányba, de amikor igen, akkor nagyon. Mindezekkel együtt, ételt én még el nem dobtam, csak egyszer egy levest, fazekastól, melybe még a fakanál is belesült (szó szerint nagyobb volt a füstje, mint a lángja), mely ismeret okán készülő ételt, mint kisgyermeket, soha nem hagyok magára. Legyen ez a mai nap tanulsága.