Ezt az eredetileg örmény eledelt ritkán készítem, mert számomra nem kevéssé tömény, mint egyébként a keleti édességek számos egyede. A körülöttem élők ellenben szívesen kanalazzák, ezért kedveskedés gyanánt néha feltűnik az asztalon. Mai példányunk kissé átalakult, ugyanis a köles helyett zabpelyhet főztem bele, elsősorban azért, hogy illeszkedjen mai ételeim alapvonalához. A főtt zabpehely amúgy is szívemnek kedvesebb, így ünnepek tájékán a szentimentalizmus meg orvul támad, olyan helyeken is, ahol pont nem várnánk. Ezt a pudingszerű ételt egyébként az örmények levesnek készítve újévkor fogyasztották, mártásnak, böjtben, de desszertként ugyancsak gyakran tálalták. Ismerőseim inkább a desszertformát részesítik előnyben, ezért most is az készült.

Az aszalt gyümölcsöket pár órára vízbe áztatjuk, a fahéjat meg a szegfűszeget 3 deci vízben felfőzzük, majd leszűrjük. A beáztatott anyagokat a dióval, mandulával, fűszeres lével, picit sózva, fél órát főzzük. Beletesszük a zabpelyhet, és ennek elkészüléséig fazakunk tartalmát lassan rotyogtatjuk. Továbbá cukorral, vaníliás cukorral, mézzel és reszelt citromhéjjal ízesíthetjük.