Hála az ajánlási algoritmusnak, a közösségi média általam használt oldalain úgy ömlenek velem szembe a receptek, tudományos (vagy kevéssé az) főzőműsorok, hogy gyakran könyvek magaslatain keresek menedéket, nehogy elsodorjon az ár. Persze gyöngyszemek itt is fellelhetők, pláne, ha erős tüdővel (és jó idegrendszerrel) elég mélyre tudunk süllyedni. Az alábbi étek leírása is ilyenformán került látóterembe, szerelem volt első olvasásra, aztán amikor vissza akartam keresni, úgy eltűnt, mint Houdini, a szabadulóművész. Még szerencse, hogy némi adatokat feljegyeztem kis füzetembe, melynek alapján elindulhattam azon az úton, melyen végezetül szerencsésen célba is értem, ugyanis az általam elkészített falatoknak morzsái sem maradtak a tányérban. 

Az előző este beáztatott lencsét megfőzzük, majd egy késes aprítóban összekeverjük a tofuval, zabpehellyel, dióval, szójaszósszal, paradicsompürével és a fűszerekkel. Ajánlottan nem bébiétel-állagúra aprítjuk, hanem darabocskásra, hogy alkotásunk szeletelés után megfeleljen a szem-szájnak ingere elvárásnak. A hagymát és fokhagymát megpároljuk az olajon, ezt is a társítjuk masszánkhoz, a tojással egyetemben, majd kalács vagy bármilyen egyéb formába kanalazva, 180 °C-on fél órácskát sütjük. És hogy az aszalvány se maradjon el, tálalhatjuk aszalt paradicsommal vagy aszalt gyümölcsből (pl. tőzegáfonya) készült mártással. Párolt zöldségekhez is jól illik, de a húsevők se fogják vissza magukat, páratlan társává válhat bármilyen füstölt húsegyednek.