Amilyen jólesik a nagy nyári melegben a hideg gyümölcsleves, pont annyira kedvelhető egy zord, téli napon valamely forró, fűszeres változat is. A hajnali misék, istentiszteletek a lelket, a búbos kemence (fűtőtest) a testet, a forró ételek, italok belsőnket melegítik, kényeztetik azon az ünnepváró úton, melyen a sötétségből a karácsonyi fény felé haladunk. December az egyik legsötétebb, legködösebb (a hegyközi medencék ugyebár kenyeres pajtásai a ködnek), legfagyosabb hónapunk, szükségünk is van hát mindenféle testi meg lelki táplálékra, mindezek elviseléséhez, az évek teltével ráadásul fokozottan nő az ember igénye mindenféle külső meg belső támogatásra. Mai melengető segítségünk egy gyümölcskrémleves, melyet az itthon fellelhető alapanyagokból alkottam. Megjegyzem, gyümölcsleveseim még soha nem öltöttek krémleves­állagot, de valaminek mindig van valahol kezdete (meg vége), legalábbis úgy sejtem. Alapnak vettem egy nem túl karakteres ízű gyümölcsöt, éspedig almát, mely jól krémesíthető, szívesen társul fűszerekhez, betétnek pedig a jellegzetes, kesernyésen savanykás vörös áfonya került. Nem panaszkodhatom, jól elfogyott így is. Megenni mindenképp könnyebb volt, mint fotózni!

A feldarabolt almákat vízzel kikavart pudingporban megfőzzük (só, vaníliás cukor, méz, szerecsendió, gyömbér), majd összeturmixoljuk. Beleszórjuk az áfonyát, hagyjuk, hogy ezzel is lobbanjon egyet, majd tejszínnel, citromlével tesszük kellően ízessé. Gyorsan elkészíthető, igazán finom, akár ünnepi asztalra is tehető leves. És hogy a zab is előforduljon fogásunkban, kanalazás közben aszalt gyümölcsös zabkekszet ropogtathatunk.