Belsőségekből nagy általánosságban a májat és a pacalt fogyasztom, habár nem vetek meg egy kis agyat, többek között a káposztalélevesben sem. Emberi fejekben meg pláne. De azt ugye mi nem esszük meg. Szalontüdőt készítettem, először és utoljára, maradjunk annyiban, hogy e két, egyébként egymástól távol álló fogalmat ne kössük össze, tán csak annyira, hogy ebéd után békésen szuszogunk egy pamlagon a szalonban. Ugyanígy járt a vese is, egy falat kidney pie-t sem fogok soha elenni angol embertársaim elől. Mindezen étkek persze nagyon finomak tudnak lenni, csak épp nem nekem. Maradok inkább a májnál, azok közül is inkább a csirkéénél. Tudjuk, hogy a belsőségek elkészítése nem egy egyszerű konyhai művelet, precízen kell tisztítani őket, és pontosan betartani a főzési/sütési időt. A csirke májából pedig sokkal nehezebb cipőtalpállagú ételt készíteni, mint egyéb állatokéból. Resztelt máj, császárszalonnába csavart máj fordult elő gyakrabban asztalunkon, de napjainkban megjelent egy új egyed, melyben a májat gránátalmával házasítottuk össze. A végeredményben fellelhetünk közel-keleti, balkáni aromákat, melyek keveredése egy csodás, új ízvilágba vezet bennünket.

A megtisztított és felszeletelt csirkemájat egy tálba tesszük, hozzáadjuk az olívaolaj felét, a gránátalmaszirupot, a mézet és a fűszereket, majd gondosan összeforgatjuk. Sózni ilyenkor még nem ajánlott, keményedés miatt. Negyedórányit pihentetjük, eközben az olívaolaj másik felén megpirítjuk a felaprított hagymát és fokhagymát, beletesszük a májat is, és kb. 10-15 perc alatt készre sütjük. Egyes darabok túlpirulásának elkerülése végett kavarjunk néhányszor bele, végezetül következhet a sózás. Tálaláskor rakhatunk mellé savanyított vöröshagymát (só, cukor, ecet), és megszórhatjuk petrezselyemmel, valamint a gránátalmamagokkal. Kínáljunk mellé hummuszt, tabbouleh-t és pitát.