Mint tudjuk, a csipkebogyó a vadrózsa vitamindús álbogyótermése (ezt az elnevezést én is most tanultam), melyet már az ókori ember is használt, nemcsak ennivalóként, hanem A-, B₁-, B₂-, K- és főleg magas C-vitamin-tartalma miatt, sorvadásos betegségek gyógyszereként is. A csipkebogyót mifelénk lekvár, szörp, esetleg bor formájában ismerik, de nagyon finom leves, mártás alapanyagává is válhat. Északon élő embertársainknál a téli menü egyik levesegyede a csipkebogyóból készült, így mindenféle gyári formában előállított C-vitaminok helyett eredeti formájában kerül szervezetükbe. A hosszú, sötét, hideg évszakokban pedig erre nagy szüksége van az embernek! A tél sajnos nálunk is igen hasonló, habár már annyira hideg, mint, mondjuk, 30 éve, de a sötétsége és a hosszúsága igencsak egyezik.

A megtisztított csipkebogyót megmossuk, ráöntjük a vizet, és mintegy harminc percig főzzük, majd átpasszírozzuk. A nehéz munka nyomán nyert levet fazékba töltjük, majd hozzáadjuk a cukrot, a narancs héját és a levének a felét, illetve a vaníliát, és öt perc alatt összefőzzük. Narancskarikákkal, pirított mandulával és tejszíncseppekkel díszítve tálaljuk.