Kevesen tudják (na, de majd most), hogy nem e tájak szülötte vagyok, hanem a magyar­ózdi toronyalja volt zsenge gyermekkorom lakóhelye. Habár ott inkább szilva-, avagy szőlőszedésre adódott több esélyem, almafák is meg-megjelentek a kertek alján. A szilvából gyakran pöfögött a ködös őszi napokon üstben a szilvaíz, melynél finomabbat a mai napig sem bírt elém tárni e kerek föld lekváripara. A kevésbé épekből természetesen pálinka főtt, a szőlőt pedig addig tapostuk és érleltük, míg borrá avanzsált. Farsangra meg is volt az innivaló. És hogy miként került a csirkelevesbe alma? Ebben a kis faluban a gyümölcslevest mindig csirkehússal főzték, szép emlékeim között szerepel például egy egreses egyed. Egresem nem lévén, ma almás változat készült, és mondhatni, végezetül nekem egy falat sem jutott belőle. Még szerencse, hogy főzés közben megkóstolgattam.

A csirkeszárnyakat az ízületeknél elvagdaljuk. Forró olajon a felszeletelt hagymát, a julienne-re vágott sárgarépát és a húsdarabokat lepirítjuk. Felöntjük vízzel, sózzuk, borsozzuk és puhára főzzük. Beletesszük a julienne-re vágott almát is, citromlével és ízlés szerinti cukoradaggal ízesítjük. Végül behabarjuk a tojássárgájával, liszttel simára kevert tejföllel. Belekeverjük a tárkonyt is, és kevergetve ismét felforraljuk.