Miután elvonult az idei Taste of Transylvania közönsége, elcsendesedett Borospataka völgye és leülepedtek a rendezvény tanulságai, arra kértük Trucza Adorjánt, a gasztrofesztivál megálmodóját és főszervezőjét, hogy foglalja össze és értékelje az idei rendezvényt. Nincs vita abban, hogy gazdagabbak lettünk az idei ToT után is.

– A résztevők számára is látható módon nagyobb szabású rendezvény volt az idei az előző évekhez viszonyítva. Melyek azok a területek, amelyeken fejlődés, előrelépés történt?

– Tavaly azt ígértük, hogy nem nagyobb, hanem tartalmasabb fesztivált szervezünk – úgy érezzük, hogy leginkább valóban ez valósult meg a harmadik Taste of Transylvanián. Noha a helyszínen járva-kelve az első benyomás valóban az volt, hogy többen vannak, mint az előző években (aminek nyilván rendkívül örvendünk), a helyszín ugyanaz, csak picit másképp használtuk ki a skanzen adottságait. Szakmai szempontból igyekeztünk most is a lehető legtöbbet kihozni a fesztiválból és továbbra is a saját hagyományainkra helyezni a hangsúlyt. Ennek több látványos megnyilvánulása is volt, hiszen az idei fesztivált a zakuszka jegyében szerveztük, amely több ponton is jelen volt az eseményen: csütörtökön karitatív zakuszkafőzést szerveztünk a Gyergyói Hoki Klubbal, a Sepsi OSK-val, a Gyulafehérvári Caritasszal és a Romániai Vöröskereszttel, de egész hétvégén rotyogott a kondérokban a zakuszka, amit helyi háziasszonyok főztek. Természetesen a leglátványosabb fejlődés zenei téren ment végbe, hiszen egy komplett, professzionális zenei színpadot is felállítottunk, ahol minden este a fesztivál hangulatához illeszkedő talp­alávalót húztak romániai és magyarországi zenekarok, és nem maradt el a táncház sem.

 Kiállító éttermek és előadást tartó gasztronómiai szakemberek terén is sikerült emelnünk a szintet, hiszen a két Michelin-csillagos magyarországi séftől a háziasszonyok csoportjáig mindenféle szakács és a gasztronómiát kedvelő személy megfordult a színpadokon. Ami pedig kevésbé vagy egyáltalán nem látszik, az a háttérmunka, az a több hónapnyi szervezés és tervezés, ami végbemegy azért, hogy négy nap szólhasson a gasztronómiáról. Úgy érzem, idén ebben is előre tudtunk lépni. Bár azt mindig elmondjuk, hogy itt senki se számítson damasztabroszos, fehér kesztyűs kiszolgálásra, de azért mindig azon vagyunk, hogy ebben a rusztikus, lenyűgöző és természetközeli közegben komfortosan lehessen részt venni.

–  Melyek a 2024-es fesztivál sarokszámai?  

– A Taste of Transylvaniával nem akarunk statisztikákat hajszolni és versenyezni sem más, nagyobb, jellemzően zenei fesztiválokkal, de az óriási elégedettséggel tölt el, hogy a saját magunk számára megfogalmazott céljainkat szinte maradéktalanul teljesítettük, hiszen a négy nap alatt közel tízezer ember fordult meg a Skanzenben. Ez így kimondva és írva is egy hatalmas szám, és ezúton is köszönöm az összes kollégának és partnernek mindazt a munkát, amit abba fektettek, hogy ez a rengeteg ember különösebb problémák nélkül élvezhesse mindazt, amit a Taste of Transylvania kínál neki. És persze mindez nem lehetne ilyen és ekkora a kiállítók és előadók nélkül: idén több mint harminc standnál lehetett valamilyen finomságot kóstolni, előadásból pedig közel ötvenet lehetett megtekinteni. És bizony meg is tekintették ezeket! A különböző helyszíneken azt tapasztaltuk, hogy nemcsak a legismertebb séfek produkciójára, hanem gyakorlatilag az összes előadásra nagyon nagy számban ültek be őszintén érdeklődő személyek, akik nemcsak a tányért, de a személyt is figyelték, és biztosak vagyunk benne, hogy bőségesen tudtak hazavinni abból a tudásból és tapasztalatból, amit előadóink bemutattak.

–  Mivel lett gazdagabb az erdélyi gasztronómia a fesztivál után?

– Bízom benne, hogy sok tudással, tapasztalattal és alázattal. A Taste of Transylvania azért született meg, hogy egy olyan közeget biztosítson, ahol bátran beszélhet egymással a bukaresti, a budapesti és a székelyudvarhelyi szakács, és ahol együtt főzhet a gyergyóditrói háziasszony és a Michelin-csillagos séf. Hiszünk abban, hogy mindig lehet a másiktól tanulni, legyen szó profi szakácsról vagy amatőr gasztrorajongóról, és mi pontosan ezt szeretnénk elérni. Meggyőződésem, hogy a legismertebb és legnépszerűbb külföldi szakácsok is felfedeztek maguknak olyan receptet vagy alapanyagot, amivel korábban nem találkoztak, vagy nem vették figyelembe, és mindezeknek viszik a hírét, és ennél jóval nagyobb fórumokon mondják majd el, hogy Erdély bizony egy gasztronómiai kincsesláda, ahova el kell jönni, amit meg kell tapasztalni. A Taste of Transylvania tulajdonképpen egy munka és egy felelősség is: azon dolgozunk mindazokkal a szakemberekkel, háziasszonyokkal és értő közönséggel, akik ide eljönnek, hogy felkutassuk és megmutassuk a hagyományainkat, és erre alapozva megteremtsük a modern erdélyi gasztronómiát. Erre óriási szükség van. Bőven van, amit megmutassunk a külvilágnak, de ha azt szeretnénk, hogy Toscanával vagy éppen Baszkfölddel emlegessenek egy napon, akkor együtt kell gondolkodnunk, és egy jól szervezett, őszinte gasztronómiát kell összeraknunk. Én úgy érzem, hogy ez a fesztivál minden évben, így idén is, egy lépés ebbe az irányba.

– Mire számíthatunk jövőre?

Rengeteg finom falatra! De a viccet félretéve, most még korai nagyon konkrét, apró részletekről beszélni, de ami biztos, hogy 2025-ben szeptember 4. és 7. között találkozunk a Gyimesi Skanzenben, és a jövő év fő témája a puliszka lesz, amihez igyekszünk minél több és minél autentikusabb tartalmat társítani. Viszont jövőre minden bizonnyal más helyszíneken is találkozni fogunk, hiszen kisebb, pop-up jellegű eseményekre készülünk, ahol szűkebb körben, kevesebb partnerrel, de ugyanolyan magas minőséggel várjuk a vendégeket. Ezek a tervek most körvonalazódnak, és alig várjuk már, hogy minél többet megosszunk belőlük a nagyközönséggel. Szerencsére olyan sok kiváló barátunk, partnerünk és támogatónk van, hogy ez folyamatos lelkesedéssel tölti el az egész szervezőcsapatot, és bátran vágunk bele ilyen kalandokba is. A közönség támogatását pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy a jövő évi dátum meghirdetése után néhány perccel már meg is vették az első jegyeket. Mi ezúton is köszönjük ezt a hitet és lelkesedést, azt megígérhetjük, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy erre rászolgáljunk!