Nemhiába nevezték régen az ördög ünnepének a farsangot, hiszen a hajnalig tartó bálokon mindenki kitombolhatta magát a böjt előtt. A mértéktelen farsangi mulatozásnak nemcsak a jelmez és az álarc elengedhetetlen része, hanem a finomabbnál finomabb falatok is, melyek között a fánk – hagyományosan a szalagos fánk, amelyet Székelyföldön pánkónak nevezünk – kiemelt helyet kap.
A Magyar etimológiai szótár szerint az irodalmi német szónak, a Pfannkuchen (‘palacsinta; omlett’) erdélyi szász fankoh változatából a magyarban előbb fánkó lett, majd a kicsinyítő képzőnek érzett szóvég elmaradásával kezdték használni a beszélők a fánk szót. A pánkó szavunk pedig a Magyar Néprajzi Lexikon szerint az előbb említett szász fankoh alakváltozata, amely a keleti nyelvjárásokban maradt meg. Bárhogyan is nevezzük, tény, hogy népszerű csemegéről van szó, és annak ellenére, hogy egyszerű alapanyagokból készül, illetve a recept minden háznál szinte teljesen egyforma, mégis: ahány ház, annyi pánkó. Az idei farsangban Péter Judit gasztroblogger pánkóját kóstoltuk meg, aki a 2000-es évek elején hobbiszakácsként kezdett blogot vezetni süteményeiről és főztjeiről. Judit Székelyföldön az elsők között volt, aki összegyűjtötte és a világhálón megosztotta hagyományos receptjeit az érdeklődőkkel. Mint mondta, mindig is nagyon szeretett sütni-főzni. Nagymamájától megtanulta, hogyan készülnek az élesztős tészták, édesanyjától pedig a krémes sütemények elkészítését sajátította el. Barátai, ismerősei – vagy bárki, aki volt olyan szerencsés, hogy megkóstolja a finom falatokat – érdeklődtek, hogy milyen recepteket használ, így Judit az egyszerűség kedvéért az internetet kezdte használni, hogy megossza hagyományos receptjeit.
Péter Judit szerint a szalagos fánk készítése egyszerű. Legfontosabb alapanyaga a nagyon jó minőségű fehérliszt, illetve a kevés rum, amely megakadályozza, hogy a tészta – sülés közben – megszívja magát az olajban. Egyesek szerint nem árt, ha az alapanyagok szoba-hőmérsékletűek, illetve a lisztet is át lehet szitálni, hogy lágy legyen a tészta. Az összetevőket Judit szerint alaposan meg kell gyúrni. Ha ugyanis a tésztát nem gyúrtuk meg eléggé, vagy nem dagasztottuk kellő ideig – vagy épp ellenkezőleg, ha túlgyúrtuk és túldagasztottuk –, akkor vagy nagyon levegős lesz, vagy túl kemény állagú. A kezdő konyhatündéreknek a gyakorlottabbak ilyenkor azzal a nem vigasztaló tanáccsal szoktak segíteni, miszerint gyakorlat teszi a mestert.
Ahhoz, hogy szalagos legyen a fánk, figyelni kell a sütésre is: Judit azt ajánlja, hogy amikor a formára vágott nyers tésztát betesszük a forró olajba, fedjük le a lábost, hogy a fánk kiemelkedjen az olajból. Amikor megfordítjuk, a fánk közepén maradnia kell egy sávnak, amely nem ér bele az olajba, így lesz szalagos a fánk, de Judit szerint fordítás után már nem szükséges a fedőt a lábasra tenni.
Ha megsültek a pánkók, szórjuk meg porcukorral, és tálaljuk gyümölcslekvárral, hiszen úgy még finomabb. A hamvazószerda előtti, víg farsangi napokban nem is tehetnénk másképp.
Hozzávalók:
• 50 dkg liszt
• 3 dl tej
• 2 ek. cukor
• 2 tojássárgája
• 2 ek. olvasztott vaj
• 1 citrom reszelt héja
• 2 dkg élesztő
• 1 csipet só
• 2 ek. rum
• olaj a sütéshez
Elkészítés:
A tejet kissé meglangyosítjuk, összekavarjuk a cukorral és egy evőkanál liszttel, majd belemorzsoljuk az élesztőt, és hagyjuk felfutni. A lisztet egy nagyobb tálba szitáljuk, közepébe mélyedést csinálunk, és beleöntjük az élesztős tejet, a cukrot, a tojások sárgáját, a reszelt citromhéjat és a csipet sót. Jól megdagasztjuk, a végén pedig lassan adagolva, beledolgozzuk a rumot és az olvasztott vajat is. Konyharuhával letakarjuk és duplájára kelesztjük. Mikor a tészta megkelt, lisztezett deszkán ujjnyi vastagságúra kinyújtjuk, és fánkszaggatóval vagy pohárral kivágjuk, majd letakarva még egy órát pihentetjük. Bő forró olajban szép pirosra sütjük. Papírtörlőre szedjük, és porcukorral megszórva tálaljuk.
Tipp: Ha nagyon gyorsan sülnek, kissé vegyük vissza a lángot, különben kívül megég, belül pedig nem sül ki!
Az erről készült műsorunkat megnézhetik az alábbi videóban:
