Székelyudvarhelyen áll egy pici cukrászlabor, ahol Boros Viktória készíti el a finom és elegáns süteményeit. A fiatal cukrász tehetsége egész Székelyföldön páratlannak bizonyul – számára a sütés nem csak hobbi, sok év munkája tette lehetővé azt, hogy az álma valóra váljon, és a vendégek egymásnak adják a kilincset a saját, Blansh elnevezésű cukrászműhelyében. A kezdetekről, a motivációról, a jövőbeli tervekről beszélgettünk a cukrásszal, aki elárulta többek között azt is, hogy miért éppen a francia süteménykészítés mellett kötelezte el magát.

A külső szemlélő csak a végeredményt látja, de kevesen ismerik a folyamatát annak, hogy milyen módon készül el a tökéletes sütemény. Boros Viktória már kisgyerekként felfedezte a sütés iránti elkötelezettségét. A szülei először kétkedve fogadták a döntését, hogy kizárólag a cukrászatnak szentelné az idejét. Viktória lelkesedését látva eloszlott a bizalmatlanság, és megfelelő támogatás mellett elkezdhette beleásni magát a szakmába.

– Anyukám nagyon szeret sütni-főzni, én pedig mindig felültem a konyhában az asztal mellé, bár sok mindent nem csináltam, de besegítettem. A szilvás gombóc a kedvencem volt akkor, és most is az, így anyukám legtöbbször rám bízta a tészta összegyúrását. Tizedik osztályos lehettem, amikor elkészítettem az első süteményemet, amely egy Oreo torta volt. Ez nagyon vicces sztori, mert alapból szörnyen nézett ki, de még egy mosolygós fejjel is kidekoráltam, természetesen Oreo kekszből. Tizenkettedik osztályban, a pályaválasztás előtt, már tudtam, hogy sokkal jobb leszek a sütésben, mint a főzésben, és részint anyukámtól örököltem ezt a hajlamot. A barátaim hétvégente általában bulizni indultak, de én inkább otthon maradtam, kinéztem egy receptet, és elkészítettem, így folyamatosan kaptam a visszajelzéseket, hogy jó vagyok ebben. Érdekesség, hogy akkor még erdészmérnöknek készültem, mert el tudtam volna helyezkedni a családi vállalkozásban.  

A francia cukrászat vonzásában

A pozitív kritikáknak köszönhetően Viktória elvégzett egy cukrásztanfolyamot a székelyudvarhelyi MÜTF Oktatási Központban, ahol Lengyel László Levente szakembertől tanulhatott. Ezután már minden jött magától, a fiatal cukrász meg sem állt Franciaországig, a közelmúltban pedig megnyitotta saját vállalkozását és cukrászműhelyét.

– Az oktató azonnal szólt a szüleimnek, hogy lát bennem potenciált, mert nem kell nekem mindent kétszer elmondani – amit egyszer láttam és hallottam, már tudtam is. Ráébredtem arra, hogy ha ennyire jó vagyok ebben, akkor miért készülnék erdészmérnökire. Romániában nem volt lehetőség arra, hogy olyan diplomát szerezzek, amivel érvényesülni tudok a későbbiekben, ezért a MÜTF után elköltöztem Budapestre. Kétéves cukrászképzésen vettem részt, és itt jött a következő meghatározó pontja a pályámnak: az Erasmus programban Franciaországba utazhattam tanulni. Az ötcsillagos Vichy Célestins SpaHôtel cukrászrészlegén dolgoztam. Nagyon gyorsan szembesültem azzal, hogy a hagyományos magyar cukrászat teljesen ellentétbe került a francia gasztronómiával. A franciák a termékek minőségében nem ismernek megalkuvást, számukra nem kérdés, hogy mindig mindenből a legjobbat használják. Teljesen magával ragadott ez a világ, ahol vaníliaaroma helyett csakis vaníliarudat használnak. Elkezdett motoszkálni a kisördög a fejemben, hogy én ezt mindennél jobban szeretném hazahozni. Nagyon jóleső érzés saját magamat, azaz a saját ízvilágomat képviselni a Blansh keretében: három éve álmodtam meg ezt a helyet, időközben a nehézségek miatt sok düh és szomorúság is került bele. A rövid távú tervem: túlélni a közelgő karácsonyi szezont. A következő négy-öt évben pedig szeretnék minél több rendezvényen részt venni: gondolok itt az esküvőkre. Számomra az az igazi munka, ha egy öt-hat féle süteményből álló desszertbárt készíthetek el. Ilyenkor vállalom a kiszállítást, illetve a tálalást is. Az az adrenalin, amit a helyszínen az emberek reakciója révén kapok, egyszerűen csodálatos.

Két ízvilág találkozása

Boros Viktória küldetésként tekint arra, hogy a hazai piacon a számára rendkívül különleges francia gasztronómiát képviselje. A példaképei is a nagy francia cukrászok közül kerülnek ki: Cédric Grolet, Amaury Guichon és Karim Bourgi. Az eddigi tapasztalatai alapján jól látja a különbségeket is az országok édességei között: Romániában, sőt még Magyarországon is léteznek a középkategóriás és a felső kategóriás sütemények, amelyek lényegében elnevezésre és külsőre azonosak, de az alapanyagok minőségében eltérőek.

– Ugyanazokkal az alapanyagokkal és eljárásokkal dolgozom, mint amit külföldön láttam. A francia stílusba sikerült belecsempésznem egy kis székely vonalat is azért, hogy itthon közkedveltté tegyem a süteményeimet. A két ízvilágot össze tudtam úgy hozni, hogy az elnyerje az emberek tetszését. Ezt rajtam kívül nem igazán próbálta meg senki más. Egy másik különlegessége az alkotásaimnak, hogy kézműves termékekről van szó; nem használok ízesítőket, sem aromákat. Természetes alapanyagokból dolgozom, ezért nagyon nehéz egy receptet egymás után többször ugyanolyannak elkészíteni, de minél gyakrabban sütök meg valamit, annál jobban tudom az anyaghányadokat is. 

A már jól bevált receptek mellett Viktória szívesen kísérletezik az új ízekkel is. Néha a semmiből jön egy új ihlet, máskor elhatározás alapján friss receptekkel kísérletezik. Az ötletelés során egyaránt fontos a rutin és az alapanyagok pontos ismerete, de a szakmai precizitás mellett előszeretettel játszadozik a desszertek textúrájával is. A beszélgetésünk alatt kiderül, hogy a francia cukrászat hatására újragondolta a mákos guba receptjét.  

– A Miss Mákos Guba  (a miss egy szilikonforma megnevezése – szerk. megj.) egy hagyományos mákos guba alapján készül el, ebbe kerül bele a szederkuli, ami kissé fanyar ízű lekvárféleség, a desszertet kívülről egy vaníliamousse veszi körül, erre pedig fehércsoki-ganache kerül. Tehát a mákos gubám esetében öt textúra játszik közre: az alapja a töményebb, a szederkuli a folyékony, a mousse a habos textúra, a ganache a krémes, végül mindezt körbeveszi egy enyhén roppanós réteg. Ez az egyik kedvenc sütemény itthon, mert a vendégek nagyon szeretik a szedret és a mákot egyaránt, ami külföldön például nem ennyire népszerű. Ezenkívül nagy hagyományos kedvencek még a zserbó, az orosz krémtorta, az Eszterházy-torta vagy a Sacher-szelet.