Ha felváltva neveznének sáfránynak (indiai) meg gyömbérnek (sárga), kissé tudathasadásos lennék, de a kurkuma, megbirkózván ragadványneveivel, magabiztosan, vidáman kölcsönzi napfényét, finomságát, gyógyhatását mindennek, mibe belekerül. Teszi ezt igencsak régóta, már az ókori Görögországban feltűnt, lakói keresztelték – jobb híján – sárga gyömbérnek, majd végül, hosszú várakozás után, 1753-ban Curcuma longaként anyakönyvezték.

Jómagam egzotikus íze és aranysárga színe miatt estem vele örök szerelembe, egy jó éve pedig gyógyhatásainak is haszonélvezőjévé váltam, ugyanis nagy segítség térdízületi problémákban, csökkenti a fájdalmat, a merevséget, élénkíti a vérkeringést, erősíti az immunrendszert, regenerálja a szöveteket. De most beszéljünk inkább a gasztronómiában betöltött szerepéről, ismerkedjünk meg vele közelebbről, tudniillik nem egy közismert személy errefelé, székely kertben még nem termett, és székely konyhapolcon sem túl gyakran lelhető fel. Karakteres ízébe vagy beleszeretünk, vagy örökre megutáljuk, de pont markáns ízével tűnvén ki a fűszerek sokaságából, pompásan használható jellegtelenebb ételek felejthetetlenné tevéséhez, mely ilyenkor, böjti időkben, nem elhanyagolható tényező. Egy egyedi fűszer ugyanis teljesen más élvezeti szintre emelhet bármely eledelt. Be kell ismernem, változatos fűszerhasználatban jómagam sem jeleskedtem sokáig, most próbálom bepótolni (de ugyebár ami elmúlt, azt csak felvételeken lehet újrajátszani), kisebb-nagyobb sikerrel. Ne féljünk letérni a számunkra biztonságosnak vélt só-bors-paprikával felszórt sugárútról, keskeny, kanyargó ösvények csodálatos ízek és illatok fantáziadús világába vezethetnek! Hidegebb évszakban ráadásként a szín sem elhanyagolható, a sok rideg fehér, szürke, kék után egy tányér harsogóan napsárga étel már látványilag is melegséggel, boldogsággal tölthet el. Rekordgyorsasággal nyoma is vész onnan, de vigyázat, a ruhánkon, abroszon ejtett folt már kevésbé, ember – folttisztító – legyen a talpán, ki eltünteti. Varázsoljunk hát napfényt a tányérunkra, ha az égen nem hajlandó feltűnni!

Édeskrumpli-krémleves

Hű maradva a családi hagyományokhoz – mely nyomán nálunk lényegesen magasabb az egyházban tevékenykedő tag/család arány –, én is egy házi berekben tevékenykedem. Miként nagy költőnk, Petőfi Sándor, gyakran fordulok be a konyhába, mely a saját, kedvenc ligetem, kis lakomban. De sem rá, sem meg nem gyújtok semmit (legalábbis nem túl gyakran)! Tudásomat állandóan gyarapítom, mert ugye a jó pap holtig tanul, és ez, úgy érzem, érvényes a rokonaira is. Aztán nem úgy van most, mint volt régen, már a székely gasztronómiában sem, hiába, haladni kell a korral, és elismerni, hogy ami jó, az jó! És így kerülhet a levesesfazékba, a tárkonyos pityókaleves helyére, néhanapján krémleves. 

Hozzávalók:

• 3 öklömnyi édeskrumpli

• 1 krumpli

• 2 murok

• 1 hagyma

• 1 cikk fokhagyma

• só, bors

• 1 kk. kurkuma

• ½ kk. szerecsendió

• ½ dl bor

Elkészítése:

A zöldségeket olajon lepirítjuk, felöntjük borral, vízzel, megfőzzük, turmixoljuk, esetleg tejszínnel selymesítjük.

Krumplit egyébként minden krémlevesem tartalmaz, liszttel vagy keményítővel való sűrítés helyettesítőjeként, tudniillik szépen megférnek egymás mellett az említett zöldségben, és eredeti formájukban kerülnek a fazékba.  

Azt a tévhitet meg ezennel szeretném eloszlatni, hogy bármilyen guggolós bort (a szomszéd ablaka alatt kétrét hajolva osonunk, nehogy még egyszer fogyasztanunk kelljen feldicsért házi borából) belelötyögtethetünk leveseinkbe. Ugyanis minél jobb minőségűek alapanyagaink, annál finomabb a végeredmény!

Sárgaborsócurry

A főzésben az a jó, hogy vannak választási lehetőségeink, élhetünk velük, sőt teljesen új szabályokat is felállíthatunk. Teljes a demokrácia! Ami ugye a társadalom (akár a családunk) szavazati joggal rendelkező tagjainak hatalmából eredő politikai rendszer. Nálunk a demokrácia, többek között, a tagoknak a közügyekben való részvételére épül. Történetesen a konyhában is! Ami úgy néz ki, hogy én részt veszek a főzésben, mosogatásban, a többiek pedig a fogyasztásban. De azért nem nevezném magunkat a fogyasztói társadalom egyenkatonáinak (sajna, a fogyasztói szemlélet az emberi kapcsolatok, a személyes értékek elsorvadásához vezet), ugyanis még szoros együttműködésben tudunk dolgozni, értékeljük egymás erősségeit, és elnézzük gyengeségeit (általában). Szóval, a böjt és közügy jegyében Indiába szörfözünk, némi fejfájás nyomán megleljük a tökéletes curry recepjét (melyhez aztán nem túl görcsösen ragaszkodunk), beszerezzük a népes hozzávalókat, összerotyogtatjuk őket, majd degeszre tömjük a gyomrunkat.

Hozzávalók:

• 500 g sárgaborsó

• 2 kisebb fej vöröshagyma

• 2 kisebb fej lila hagyma

• 2 gerezd fokhagyma

• 1-2 teáskanál szárított vagy 3-4 cm-nyi friss, reszelt gyömbér

• 2-8 csilipaprika

• 2 teáskanál egész római kömény

• 1 teáskanál garam masala

• 4 paradicsom

• 1 teáskanál kurkuma

• 6 evőkanál olívaolaj

• só

• ¼ teáskanál őrölt szerecsendió

Elkészítése:

Megfőzzük a borsót legalább +4 ujjnyi sós vízben. Olajon üvegesre pirítjuk a hagymát, hozzáadjuk a csilit, a gyömbért, a fokhagymát, fűszereket, a paradicsomot, és fél deci vízzel összefőzzük őket. Végezetül belekeverjük a sárgaborsót.

Kurkumás joghurtdesszert

Egy kurkumát tartalmazó édesség léte még számomra is újdonság (anno ugyanígy vágott homlokon a megdöbbenés a szerecsendió & amerikai almás pite kapcsán, melyet aztán csak azért sütök ritkán, mert hajlamos vagyok egyszerre egy tepsivel elfogyasztani), de kipróbálván, és jónak találtatván, felkerült a gyorsan elkészíthető és a nem túl nagy lelkiismeret-furdalással fogyasztható desszertjeim listájára. A joghurtos rész, zöldcitrommal – nyáron friss gyümölccsel –, egyébként is gyorssegélyem a vércukorszint leesése esetén (a másik a habos tejbegríz, de az már egy másik történet). Pohárdesszertünk pedig vajas keksz- vagy piskótaalappal tortaformát is ölthet!

Hozzávalók:

A joghurtos részhez:

• 400 g görög joghurt

• 200 ml tejszín

• 3 ek. méz

• 1 zöld citrom

• 3 tk. zselatin

A mangós-kurkumás zseléhez:

• 700 g mangóhús

• 1 csapott tk. kurkuma

• 2 ek. porcukor

• 4 tk. zselatin

Elkészítése:

A joghurtot és a tejszínt alaposan felverjük, majd hozzáadjuk a mézet. Pár percre a citromlébe  áztatjuk a zselatinport, addig melegítjük, míg elolvad benne, majd kis hűtés után fokozatosan hozzákeverjük a joghurtos alaphoz. Poharakba osztva a hűtőbe tesszük.

A kockára vágott mangót kis vízzel megfőzzük, turmixoljuk a kurkumával és a porcukorral. A zselatint pár percre a mangó főzőlevébe áztatjuk, felmelegítjük, majd a mangópürébe keverjük. Ráöntjük a megdermedt sajtkrémre, és visszatesszük a hűtőbe addig, amíg türelmünk engedi.

Egyébként pedig kurkumás italt is készíthetünk, golden milket, vagyis arany tejet, mely  egy ősi indiai recept, és a hagyományos indiai orvoslásban (ayurveda) használnak. A recept alapja a tej, a gyömbér és a kurkuma, amelyeket általában fahéjjal, szegfűszeggel és más fűszerekkel (bors, cayenne-i bors, méz, agávészirup, kókuszolaj) együtt főznek össze. E csodaital csökkenti a stresszt és javítja az alvás minőségét, gyulladásgátló hatása is van, segít a gyomor-bél rendszer működésében, enyhíti az emésztési problémákat, és javítja az immunrendszer működését.