Süvít a szél, már csepeg az eső, nagy vihar készülődik, amikor elindulunk Csíkcsicsóba, hogy megnézzük a fura nevű walipinit Lutz Leventééknél. A dél-amerikai ajmara indiánok találmánya ez a különleges és roppant praktikus építmény, melynek legfőbb célja, hogy meghosszabbítsa a háztáji konyhakerti növények vegetációs időszakát, azáltal, hogy kivédi a hegyvidéken nem ritka májusi és a szinte mindig túl korán érkező őszi fagyokat.

A walipini kifejezés azt jelenti, hogy „meleg hely”, de talán még találóbb a Levente által adott magyar neve, a „napverem”. Hiszen a walipini tulajdonképpen a verem és a melegház összeházasítása, amely a hideg tavaszi és őszi hónapokra is elvermeli a nap melegét. Levente elmondása szerint még a hidegebb csíki időjárási viszonyok között is – talán a januárt és február elejét leszámítva – az év során fagypont feletti hőmérséklet volt a walipiniben, így nagyon sok növény vígan át tudott telelni. A hidegtűrőbb növényeket, mint a salátát, rukkolát, retket, spenótot, mangoldot, leveles kelt, kaprot vagy akár a hagymát egész télen lehet szüretelni. És hát mennyire csodás érzés lehet télen is friss zöldeket enni!

No de hogy is néz ki ez a napverem? Egy másfél méter mély, maximum 3-4 méter széles gödör fölé épített melegház. A másfél méternyi mélység azért fontos, hogy a fagyhatár alatt legyünk, ennél mélyebbre viszont nem érdemes ásni, mert akkor nem jut elég fény a növényekig. Levente, igazi székely furfanggal, úgy spórolta meg az ásás egy részét, hogy a kiásott földet a gödör köré halmozta, így elég volt kicsit egy méter alá ásni, hiszen a felhalmozott földdel együtt megvolt a másfél méter. Ráadásul a kiásott földet sem kellett elszállítani. A talaj itt a fűtőtest, hiszen a nappali nagyobb mennyiségű hőt képes elnyelni, éjszaka viszont egyenletesen adja ezt vissza. Ezért fontos, hogy ha szükséges az oldalfalak megtámasztása – nagyon köves talaj vagy lejtős felszín esetén indokolt lehet –, támfalnak valamilyen hővezető anyagot használjunk, például követ, és mindenképpen kerüljük a hőszigetelő anyagok használatát.  

A walipini felső, melegház részének vázát az indiánok talán fából építették, de ma már sokkal praktikusabb, tartósabb és persze olcsóbb a fóliaházakhoz hasonlóan fémcsövekből összeállítani, amelyre egy jó minőségű fólia kerülhet. Az üveg nagyon törékeny, ezért veszélyes lehet, a polikarbonát pedig drága és sérülékeny, és a jégesők lehetőségével is számolva Levente számára is a fólia lett a legészszerűbb választás. A walipini egyik végében van a bejárat egy lépcsővel és ajtóval, másik végében pedig egy szellőztetésre alkalmas ablak van kialakítva.  

Levente elmondása alapján a kertjükben lévő walipini mindössze tíz nap alatt készült el. Az ásás nagyobb részét géppel végezték, az igazításokat és az építési munkákat kalákában barátokkal, szomszédokkal. A házigazda, igazi ezermester lévén, már indulásból a szellőztetési rendszer és az öntözés automatizálásán is gondolkodott. A szellőztetést egy gázas automata ablaknyitóval oldotta meg, amely a hő tágulásának elvén működik, így ha túl magas a hőmérséklet, az ablak magától kinyílik, ha lehűl a levegő, akkor magától becsukódik. Az öntözés a tetőkről egy nagy tartályba összegyűjtött esővízzel történik, bár erre sokkal kisebb szükség van, mint akár a szabadföldi, akár a fóliában nevelt növények esetében. A walipini nemcsak a meleget, hanem a párát is bent tartja, így egy olyan sajátos mikroklímát hoz létre, amit a növények nagyon meghálálnak. Öntözésre csak maximum heti egyszer van szükség. Telente viszont Leventének saját walipinibe zárt köd áll a rendelkezésére, ha kevesellené azt, ami a Csíki-medencébe bereked egy-egy szélmentes időszakban.  

A szél lassan elül, az eső is eláll, így kimerészkedünk, hogy ne csak beszéljünk a walipiniről, hanem megnézzük élőben is. Ahogy végigsétálunk a kerten, Levente megmutatja azt a sok különleges bokrot, fát, virágot is, amit az erdőkertjükbe összegyűjtöttek. Amolyan önfenntartó, önszabályozó ökoszisztémát sikerült itt kialakítani, amiért a növények és állatok is nagyon hálásak, és amit az itt lakók is nagyon szeretnek. Elmondásuk szerint rengetegféle madár és rovar beköltözött a kertbe, sőt még a nyest is állandó látogatójuk, amely a tyúkokat nem bántja, de gyakran elcsen egy tojást, de hát neki is élnie kell. Ehhez az önfenntartó elvhez igazodik a walipini is, hiszen jóval kevesebb fenntartási, gondozási munkát igényelnek az ideültetett növények, mint a szabadföldiek vagy a klasszikus fóliaházban termesztettek. Nyáron kevesebb locsolást igényelnek, a hidegebb hónapokban pedig nem kell fűteni, mégis akár 3-4 hónappal meghosszabbodik a vegetációs időszak.  

A walipini megbújik a veteményes közepén, igazi bunkerhangulata van, a gyermeket pedig teljesen elvarázsolja. Amíg az aprónép az epret és borsót legeli, Levente bemutatja az önműködő szellőztetési rendszert, megcsodáljuk a felesége, Zsu és a kislánya, Lelle által dekorált ajtót és támasztódeszkákat. Megbeszéljük, hogy a gyerekek kifinomult ízlése képes azonosítani azt az apró különbséget, ami direkt a veteményből kicsent saláta, borsó, eper és a kertből a házba bevitt meg az ebédhez feltálalt zöldség és gyümölcs között van, egyértelműen az előbbi előnyére. És miközben erről diskurálunk, bennem mélyen valahol megerősödik az elhatározás, hogy egy ilyen walipinit nekem is építenem kell.