Az évek során ünnepeinket annyira kivetkőztettük magukból, amennyire mi magunk, emberek tettük önmagunkkal. Tisztelet a kivételnek, de ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a kivétel erősíti a szabályt! A fény, amely a lelkünket kellene melegítse, a szemünket sérti, harsányan, csillogó-villogóan, fülünkbe folyamatos reklám, zene üvölt, így űzve messzi a csendet, mely körbeölelhetne, ha hagynánk. A külső lett a fontos, a belsőt elhanyagoljuk, és ez advent, karácsony tájékán még hatványozódik.

Őseink adventben is böjtöltek, rorátéra jártak, ahol a hajnali sötétből betérőket a pislákoló gyertyafény vezette napról napra a fénylő örömhír felé. Lévén egyik fő jellemzőnk a türelmetlenség, megfeledkeztünk a várakozás szépségéről. Van úgy, hogy a Jóisten leültet – szó szerint – akár hónapokra, aztán a várakozásban átélt érzések (kétség kontra önbizalom) során eljuhat az ember egy önmaga – feltételezhetően – jobb variánsához, miközben kicsit úgy érzi, tán a megszületett Jézus neki is mondogatja, hogy „Kelj fel, és járj!”. Az erő és a kegyelem mindenesetre Tőle van! A békés, nyugodt ember pedig általában boldog is. Nem kellenek nagy dolgok ehhez, jókedvvel végzett munka, meleg lakás, egészség, elegendő, jó minőségű táplálék. Számomra meg külön bónusz, hogy a vidáman végzett munkám általában finom falatokat eredményez!

Most három levesről mesélnék, melyekben – kategóriájuk mellett – összekötő elem a köles. Sokáig gyakrabban hallottam azt, hogy fizess, mint a köles, mint azt, hogy fizetem a kölest. Ez a méltánytalanul feledésbe merült, nagyon sok ezer éves gabonaféle Kínából érkezett vidékeinkre, és meg is vetette a lábát, egészen a 18. századig, amikor is a kenyérgabonák hada leseperte a gasztronómia színpadáról. Igen egészséges volta miatt reneszánszát éli, ugyanis nem tartalmaz glutént, alacsony a kalóriatartalma, antioxidánsokban gazdag, lúgosító eledel. Böjtöknél előszeretettel használják, sőt, a kínai, indiai gyógyítók megfázás, influenza esetén ajánlják, ráadásul hűvösebb időkben is, ugyanis melegítő hatása van. Ebben a témában ugyan nem vagyok túl jól informált, de azt aláírom, hogy egy forró köleslevessel mindenképp elűzhetjük magunkból a hideget. Számos változatban használhatjuk, édesen, sósan, levesben, köretben, süteményben, önmagában vagy zöldséggel, gyümölccsel.

Néhány fontos tudnivaló:

• felhasználás előtt  mossuk át alaposan;
• egy órára áztassuk be;
• háromszoros mennyiségben főzzük, alacsony fokozaton, körülbelül 30 percig.

Alább pedig bemutatkozik egy régi-új magyar–svéd, egy román, végezetül meg egy örmény leves, melyek nemcsak ízeikkel, hanem színeikkel is egy ünnepi asztal díszeivé válhatnak. Az első egy Cziffray István & svéd koprodukció eredménye, mely szívemhez (gyomromhoz) legközelebb állván a dobogó legfelső fokára kerülhetett, az utóbbiakat pedig Kövi Pálnak köszönhetjük.

Gyömbéres halleves

(fisksoppa)

Cziffray István imígy kezdi recepjét: „Tégy egy fazékba borsót, egész darab gyömbért, 4 babérlevelet, egy összeaprított petrezselymet, zellert, szerecsendió-virágot és sáfránt, önts reá vizet és főzd egy óráig.” Mivel a svédek egy hasonló levest borral főznek és citrom(lime)lével ízesítenek, a babérlevelet máris mellőztem a fenti alapanyagokból, a zeller és petrezselyem helyett pedig sárgarépa és édeskrumpli társult a halhoz.

Hozzávalók:
1 édeskrumpli, 2 sárgarépa, 1 nagy fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, bő csipetnyi sáfrány, 5 cm gyömbérgyökér, 8-10 szem fehér bors, 2,5 dl száraz fehérbor.

A halgombócokhoz: 30 dkg szálkátlan halhús, 1 tojás, 6 ek. főtt köles, 1 csokor petrezselyem,1 gerezd fokhagyma, zsemlemorzsa.

Elkészítés:
A zöldségeket megfőzzük, összeturmixoljuk. Az aprított/darált halhúshoz hozzáadjuk a tojást, a kölest, a fokhagymát, a petrezselyemzöldet, sózzuk, borsozzuk, majd annyi zsemlemorzsát adunk hozzá, hogy formázható masszát kapjunk. Nedves kézzel gombócokat gömbölygetünk, és a forró levesben kifőzzük. Ízlés szerint a végeredményt savanyúbbá lehet tenni citromlével.

Cibereleves csirkehússal

Kövi Pál Erdélyi lakomájában több mint 70 leves található, melyek pont annyira változatosak, mint az itt élő népek összessége. Ezeket savanyítani is többféleképpen lehet, káposztalével, churuttal, paradicsommal, tárkonnyal. korpaciberével, ecettel, mondhatni, megadatott számunkra, hogy a sokrétűen savanyítás mennyországába születhettünk. A korpacibere a román csorbák alapja, de annyira elterjedt országszerte, hogy már minden konyhában megtalálható. Házilag is előállítható, de meg is vásárolható, nemcsak folyékony állapotában, hanem akár a fűszerespolcról is, ahol borș néven rejtőzködik. Ha levesünkbe hús helyett gomba kerül, máris egy böjtös ételt üdvözölhetünk asztalunkon. Emez ajánlottan a hiripnek is nevezett vargánya legyen, az örmények is ezt használták levesekben, mondhatni, azért, mert pontosan tudták, mi a legjobb!

Hozzávalók:
 ½ kg csirkemell, 1 köteg zöldhagyma, 6 szál zöld fokhagyma (híján 3 cikk), 1 ek. tejföl, 1 csésze tejszín, 3 ek. rizs vagy köles, 1 l korpacibere, 1 fej vöröshagyma, zöldkapor, lestyán, petrezselyemzöld, 1 tojássárgája, só, bors.

Elkészítés:
A kockára vágott csirkemellet a hagymákkal főzzük, melyek félúton a kölessel és korpaciberével is társulnak (ez utóbbit előbb felfőztük egy fej vöröshagymával – mikor kész, a hagymát kidobjuk). Apróra vágjuk a zöldkaport, zöldpetrezselymet és lestyánt. A levesbe tesszük, gyenge tűznél még körülbelül tíz percig forraljuk. Tálalás előtt behabarjuk tojássárgájával és tejszínnel.

Anusabur

Ezt az örmény eledelt levesnek készítve újévkor fogyasztották, mártásnak, böjtben, de akár desszertként is tálalhatták. Tömény, mint a keleti édességek nagyja, tápláló és még színeiben is meleg. Habár ez elmondható a hallevesünkről is.

Hozzávalók:
cukor vagy méz, 1 csomag vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 2 fahéjrúd, só, kevés szegfűszeg, 20 dkg köles, 10 dkg aszalt szilva, 10 dkg mogyoró, 10 dkg mandula, 10 dkg dió, 10 dkg mazsola.

Elkészítés:
A mazsolát, a diót, a mandulát, a mogyorót és az aszalt szilvát pár órára vízbe áztatjuk, a fahéjat meg a szegfűszeget 3 deci vízben felfőzzük. A beáztatott anyagokat fazékba tesszük, felöntjük 2 liter vízzel, hozzáadjuk a fahéjas levet, picit megsózzuk, majd lassú tűzön egy órácskát főzzük. Beletesszük a megmosott kölest, s azzal további 20-25 percig rotyogtatjuk. Az elkészült levest cukorral, vaníliás cukorral és reszelt citromhéjjal ízesítjük. Melegen és hidegen egyaránt tálalhatjuk.

Szöveg: Berszán-Árus Csilla