A savanyúságokat nemcsak az ízük miatt szeretjük, hanem azért is, mert a szervezetünknek szüksége van a savas közegre.
Bizonyos kultúrákban – például a francia és olasz konyhán – savanyúság helyett bort fogyasztanak az étel mellé, viszont ahol nem terem meg a szőlő, és nincs borkultúra, ott savanyúság- vagy sörkultúra alakult ki. Így vagy úgy, de szervezetünk kívánja a savas közeget, főleg, ha pörköltet vagy rántott húst fogyasztunk. A savanyúságok készülhetnek erjesztéssel vagy ecettel, hiszen mindkét módszernek megvannak a maga előnyei. A savanyítás fontos tartósítási eljárás, amelynek köszönhetően az eltett zöldségek vagy gyümölcsök megőrzik magas vitamin- és ásványianyag-tartalmukat. Több érv is szól amellett, hogy télen (is) fogyasszunk savanyított zöldségeket, ugyanis az ecetes vagy sós lében az erjedés során keletkező probiotikus baktériumok jótékonyan hatnak a bélflóránk egészségére, ráadásul a probiotikumok csökkenthetik a gyulladásokat, az allergiás tüneteket és erősítik az immunrendszer védekezőképességét. Szakácsunk, Előd erjesztett céklát készített, amelyet tormával és köménymaggal ízesített.
Erjesztett cékla
Elkészítés:
Kisebb céklákat válasszunk, amelyeket nem szükséges meghámozni, viszont alaposan – például egy kefe segítségével – meg kell tisztítani őket. Erjesztéskor ugyanis nagyon fontos, hogy az alapanyagok és az edény, amibe a zöldségeket tesszük, makulátlanul tiszták legyenek, ezért a befőttesüveget 100 Celsius-fokos sütőben vagy felforrt vízben sterilizáljuk. A felszeletelt vagy kockára vágott céklát a vékony szeletekre vágott tormával és köménymaggal együtt a sterilizált befőttesüvegbe tesszük. Felöntjük háromszázalékos sóoldattal (egy liter vízhez 30 gramm sót keverünk) annyira, hogy a légmentesen záródó befőttesüveg födele alatt maradjon egy centiméter. Szobahőmérsékleten érleljük legalább tíz napig, majd kóstoljuk meg. Ha nem elég savanyú, hagyjuk még pár napig, de ha meg szeretnénk állítani az erjedési folyamatot, akkor tegyük hűtőszekrénybe. Két-három hónapon belül fogyasszuk el.
