A húst, a zöldségeket megfőzzük. Főként, ha minden megtalálható egyazon időben konyhánkban. Ha meg nincs, máris születhetnek az újabb levesegyedek, miként e mai példány. Történt ugyanis, hogy nagy bőszen nekiestem a főzésnek, a marhahús már javában pöszögött a fazékban, mikor derült égből vágott belém a tudat (az évek számának növekedésével e jelenség is egyre gyakoribbá válik), hogy, hoppá, nincs is savanyú káposztám. Van helyette csavaros eszem meg kimchim, ami ugyebár úgyszintén fermentált káposzta, habár kínai és kel (plusz egynéhány egyéb zöldség meg nem káposztáshordóban fellelhető fűszer), de mivel kell, kicsire nem adunk, nosza, beleburrantunk egy üveggel a készülő levesbe. A többi pedig már történelem, no meg csángó gulyás kimchivel.