Létezik a levesek királya, mely egyénenként változhat (számomra a kimchileves az abszolút győztes), vannak királyok kedvenc levesei, melyeket megörökítettek az utókor számára, és van a királyleves, mely nemcsak névleg király, hanem önmagában egy uralkodói étek. Egy királyi konyhában mindig nagy lehet, lehetett a sürgés-forgás, fél marhák, sertések, libák, pulykák tömkelege vár sorára, hogy egy-két vagy még több fejedelmi nagyőrlő(fog) darálja be az uralkodói gyomorba. Itt soha semmiben nincs hiány, egzotikus fűszerek, zöldségek, szarvasok és szarvasgombák halmaiból válogat, szeletel, pirít, párol, süt, majd tálal a legrátermettebb szakácshad. Mert, ugyebár, egy királynak nemcsak katonai hadserege van, tartogat egyet a konyhájában is, lévén, a csatában megfáradt vezetőknek valahogy pótolni kell a sok elvesztegetett energiát. És itt lép be a képbe a mosogató, a pucoló, a  szeletelő, a szakácssegéd, a szakács és a főszakács. Szóval, mindezzel csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy imitt minden a legjobb minőségű, és mindenki a legmagasabb szinten van. Alábbi levesünk is azért nyerhette el nevét, mert sokféle földi jó találkozásából vált fejedelmi falattá.

Egy fazékban vagy bográcsban megpirítjuk a füstölt szalonnát, hozzáadjuk a felszeletelt hagymákat, a húst, a zöldségeket, és addig pároljuk, míg barnulni nem kezd. Vízzel feltöltjük, sót,  borsot, szerecsendió-virágot teszünk bele, és készre főzzük. Tálaláskor félbevágott főtt tojásokkal, friss petrezselyemzölddel dúsíthatjuk. Juhsajtszelettel borított pirítóst adunk mellé.