Aratás közben ebédelni mindig a déli harangszókor ültek le, a pihenő eltartott kettőig, amikor újult erővel álltak neki a munkának. Az ebéd második fogása gyakran kelt pogácsa, szilvalekváros bukta, lepény, béles, málé, kenyérlángos volt. Ilyen lakomák után tényleg szüksége volt a gyomornak és a megfáradt munkásnak némi pihenőre.
Elkészítés
A fenti receptet kiindulópontnak tekintve, kisebb adagú összetevőből egy vastagabb palacsintatésztát kavartam, némi ciromhéjjal és vaníliás cukorral ízesítve. Zsírral bőven kikent tepsiben, 200 fokon, körülbelül húsz perc alatt készre sütöttem és eperlekvárral kínáltam.
Ezúton pedig bizonyíthatom, hogy délben a kaszásleves mindnyájunkat kellő energiával látott el, a vékony pite jól megállta helyét desszertként, a kölessaláta pedig a korona volt az esti órákban, másnapra pedig csak a szép emlékekkel maradtunk. De jól is van ez így, készülhetett valami más, agy- és gyomortámogató fogás.