Ahogy kizöldül a természet, kirügyeznek a fák, és türelmetlenül elkezdik keresni párjukat a madarak, azonnal kedvünk támad a kerti sütögetéshez. Ezt kihasználva szervezte meg a sepsiszentgyörgyi B The Hotel az idei szezon „nagy nyitó grillpartiját”, a StreEats fesztivált. A különleges gasztrokertté átalakult udvarban sátorról sátorra sétálva kóstolhattunk fejedelmi ételeket hazai és magyarországi séfektől, amiket prémiumpincészetek boraival, manufaktúrás lepárlókkal és kézműves sörökkel öblíthettünk le.

Felívelőben a street food kultúra vidékünkön: míg néhány éve csak akkor vettünk egy hot dogot a rendszerint állomások mellett felállított kis büfékben, ha annyira éhesek voltunk, hogy a legközelebbi boltig sem jutottunk el, ma már kulináris élményekben lehet részünk a food truckokra épülő gasztrofesztiválokon. A B The Hotel séfjét, Falvai Jánost barátai inspirálták a fesztivál megszervezésére: Radu Zărnescu Romanian Beef Master rendezvénysorozata Bukarestben és Lengyel Szabolcs Food’Venture barbecue-hétvégéi Szovátán.

– Azt szeretném, hogy a B The Hotel egy iránymutatás legyen: van helye a street food gasztronómiának Székelyföldön is, a meghívottakkal pedig tanácsot adunk egymásnak, és főzünk egy jót – mondja a séf.

Bukarestből, Gyergyószentmiklósról, Székelyudvarhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Sóváradról és Magyarországról is jöttek résztvevők, a szervezők mégis figyeltek arra, hogy ne zsúfolják tele az udvart, maradjon meg a rendezvény családias hangulata, ahol mindenki megmutathatja, hogy ugyanazon a sütőn milyen ételeket tud készíteni. A szakmaiságon túl a rendezvény mindenki számára nyitott volt, jelképes összeget kellett befizetni ahhoz, hogy all inclusive koncepcióban mindent megkóstoljanak a gasztronómiára nyitott ínyencek, és egy jó gin-tonik vagy fröccs mellett megbeszéljék tapasztalataikat.  

Minket leghamarabb Kicsi Zsiga hurutos gyergyói örmény levese vett le a lábunkról – bátran használok többes számot, mert ez volt az az étel, amit a Székely Konyha és Kert teljes csapata megkóstolt, és egyöntetűen ájuldoztunk a különleges ízvilágtól.

– A hurut egy gyurmaállagú speciális örmény fűszer, ami savanyított, három hétig érlelt tejből és rengeteg petrezselyemből áll – osztotta meg velünk levese esszenciáját a séf. Emellett a barbecue-sütőben olyan különleges ételkölteményt készített, amit büszkén állíthatok, csapatunkból csak én kóstoltam: tojásos tésztába csomagolt, medvehagymával fűszerezett és négyféle sajttal megbolondított pulykaherék.

Az udvar leglátványosabb eleme egy tűz fölé fémkeresztre kifeszített malac volt: ahogy lecsöpög a belőle kicsorgó zsiradék a parázsra, a felszálló füsttől egyedi aromát kap a hús. Ez az asado cross sütési technika Dél-Amerikából származik, de Argentínában és Uruguayban is tradicionális módszer: egészben sütötték az állatokat, szigorúan csak fával tüzeltek, és nem pácoltak, csak sóztak. Ezt a hat-nyolc órás közösségi sütést az abaújszántói Forró Kutya hozta el a fesztiválra. Amikor 60-70 százalékban elkészült a hús, akkor a bőrös oldalával fordították a tűz felé az állatot, amit citrommal és durva sóval dörzsöltek be – ennek eredményeként nyálcsorgató látványban részesültünk, a felhabzott bőr csipszes állagúra pirult, az íze pedig isteni volt! Ezzel párhuzamosan a barbecue-sütőjükben különböző ételeket készítettek.

– Sütöttünk marhanyakat, pastramit, marhaoldalast, bárányt és a kis hordó alakú smokerben még malacfejet is – sorolta Vizsolyi Róbert.

Legszívesebben letáboroztunk volna a sült malac elé, de a többi sátorból kiáramló illat nem hagyott nyugodni, kíváncsiságunk tovább hajtott, és kóstolnunk kellett akkor is, ha már egyáltalán nem voltunk éhesek. És milyen jól tettük! Iulian Dumitrescu egyedi pizzaművészetét kár lett volna kihagyni, akárcsak Radu Zărnescu marhahús-univerzumát! Abban bíztunk, hogy ha egy kis párlattal megsegítjük az emésztésünket, még van esélyünk desszertre. Így ismertük meg Kenyeres Mihályt, a Misi’s Gin előállítóját és tulajdonosát, aki bár 2020 novemberében 44 évesen kóstolt életében először gint, a Las Vegas World Spirit Awardson már nyert egy ezüstérmet, az angliai World Gin Awardson pedig aranyat. Pontosabban nem ő, hanem a ginje, amit a saját kis lepárlójában készített otthon.

– Falusi parasztgyerek vagyok, és teljesen kimaradtak az életemből a kevert italok, így a gin-tonik is. Amikor először megkóstoltam a gint, mégis úgy éreztem, lehet, tudnék jobbat csinálni, és mekkora poén lenne! Karácsony és szilveszter között a fürdőkádban fekve bekattant a receptúra: milyen fűszereket tennék bele, és milyen technológiai eljárással készíteném. Bátor önkéntesek segítségével az „egész iható” szintről szakértők megerősítésével eljutottam az „ez már jó”-ig. Ekkor jöttem rá, hogy a hobbinak indult történet sokkal komolyabbra fordult! A megkapott érmeim után 2022 októberében elkezdtem forgalmazni a ginemet.

Misi hétvégenként dolgozik az otthon felépített manufaktúrájában, egy lepárlás alatt hatvan darab palackot tud előállítani, így limitált szériákat forgalmaz.

– Kézzel töröm, egy kis rézmozsárban, a fűszereket, van, amit reszelek vagy ollóval vágok, mindent én készítek saját kézzel, és nem is akarok többet előállítani.

Mivel Orsival kedvenc italunk a gin, azonnal vásároltunk is egy-egy üveggel.

Közben a kollégáktól érkezett a füles, hogy semmiképp ne hagyjuk ki a Sóváradi fagylalt karamellás-borsos-sonkás újdonságát, mert elképesztő – nem hagytuk, tényleg az volt. Sőt, még megspékeltük ínycsiklandó málnás és pisztáciás monoporciókkal. Azt gondoltuk, ez a desszert tökéletes zárása a napnak, csakhogy a Simon kürtőskalács raclette sajtos kürtősei úgy visszarántottak az orrunknál fogva, hogy nem tudtunk ellenállni a kísértésnek. A családi recept alapján készült hagyományos kürtőskalács e verziója a ropogós textúrájának és ízének köszönhetően nálam örök kedvenc marad – sajnos szabad eladásban nem árulják, így maradok az emlékeimmel. Érzelmes búcsút vettünk a tehetséges meghívottaktól, és kigurultunk a rendezvényről.