Mottó: Jobb reggel egy kicsi, mint egész nap semmi.

Jó pálinkát készíteni nem csupán művészet, hanem alkímia. Aki látott már cefrézést, vagyis erjedésben lévő gyümölcsöt, érezte annak savanykás, émelyítő szagát, majd alkalma volt megkóstolni az ebből készült párlatot, az tudja, miről beszélek. És igen, alkímia, mert mi másnak nevezhetnénk azt, hogy egy erjedő, bűzös gázokat termelő, zavaros anyagból, lepárlással egy olyan kristálytiszta, jó ízű anyagot tudnak létrehozni a beavatottak, amelyet ha megfelelő mértékkel fogyasztunk, megnyugtat és jókedvre derít?

Ha az ember fia abban a szerencsében részesült, hogy székelynek teremtette a jó Isten, vagyis mindenhez ért, akkor számára a pálinkafőzés nem egy olyan titkos mesterség, amit alázattal, kitartó tanulással, nagy áldozatok árán lehet elsajátítani, hanem egyszerűen csak családi hagyomány. Ugyanis Székelyföldön már egy nagyobbacska süldő gyermek is tudja, hogy pálinkát tyúkból is lehet főzni, csak jó sok cukrot kell hozzátenni. Igaz ugyan, hogy a szakemberek szerint ez nem pálinka, csupán etil-alkohol, de a székely azt is tudja, hogy az a szakács, aki olyat tud főzni, hogy mindenki szeresse, még nem született meg.

Egyszerű a dolog. Le kell szedni a gyümölcsöt, s bele kell tenni egy hordóba. De ha nincs, az se baj, nejlonzsákban is jó. A csíkiak tegyenek hozzá hét kiló cukrot, a kovásznaiak ötöt, az udvarhelyiek nem is kell tegyenek, mert ott beérik a gyümölcs. Ha még van egy kicsi pálinka otthon, akkor tegyük a cefrét a csűrbe, de ha már teljesen elfogyott, akkor tegyük ki nyugodtan az udvarra. Minél inkább süti a nap, annál hamarabb meglesz. Időnként tűrjük fel az ingünk ujját hónaljig, nyúljunk bele, keverjük meg. Ha látunk benne rothadt gyümölcsöt, azt nem kell kivenni, attól lesz olyan jó erős illata. Ként egyáltalán ne tegyünk hozzá, mert akkor már nem is bió, s hiába, hogy az ember az egészségére issza, nem oda fog menni. Tegyünk a cefre fölé egy égő gyufát, és ha azt nem fújja ki a gáz, azt jelenti, kész van, lehet főzni. Jó nagy tüzet a kazán alá, csepegjen! A rezes, ha lefolyt, egyebet nem kell elönteni, inkább dőljön össze... tudjuk mi, melyik templom.

Ha megkóstoltuk, és kicsit savanykás, kicsit éget, kicsit keserű, csíp, az nem baj. A pálinka erősen jó.

Kedves Olvasó! Ha Ön a fentebb leírtak alapján készítene pálinkát, tudnia kell, hogy én már rég nem tartózkodom az országban. Úgyhogy hiába is keresne, nem fog megtalálni. Ellenben ha valami nagyszerű, különleges és jó pálinkát szeretne inni, elárulok Önnek egy titkot: Etéden talál. Az a neve, hogy Székely Titok. Miután megkóstoltam a Kökény párlatjukat, azt kívántam, hogy soha életemben rosszabbat ne kelljen innom. Bárcsak valóra válna! Önöknek is azt kívánom. Kóstolják meg! Egészségünkre!

Muszka Sándor