Ma már nem lassul le az életünk csak azért, mert húshagyókedd éjszaka az óra elüti a tizenkettőt, a vendégek kihörpentik boraikat, végét vetik a zenének s hazamennek a legények. És hamvazószerdán mintha más nap kelne fel, kicsit szerényebb, kicsit szégyenlősebb, magába forduló, és mintha önvizsgálatot is tartana.

Napjainkban viszont, mintha mi sem történt volna: ugyanannyi koccanásos baleset történik bevásárlókocsikkal a szupermarketban, ugyanannyi túlpreparált félkész élelmiszert veszünk, a húsfogyasztás is legfeljebb a makrogazdasági számokban kimutatható vásárlóerő visszaesése miatt csökken. Pedig ma is megtehetnénk, hogy bereteszeljük a füstölő ajtóját, a kamrában a polcon kézügybe rendezzük az aszalt szilvát, melegen tartsuk a vízben főtt kukoricát, és csendes beszélgetős estéken tepsiben sült pityókát majszoljunk káposztacikával meg annak levével.  

Pedig ilyenkor lehetne számba venni, hogy vízkereszt után ki sütötte a legszalagosabb pánkót, a szomszédságban, kinek sikerült a legjobb borra cserélni a pityókát, és ki főzte a legfinomabb pálinkát felszegben. Mert mit ér a farsangi dínomdánom, ha utána az élményeket nem dolgozzuk át emlékekké, hanem csak egyszerűen hagyjuk őket emésztetlenül elillanni.

Idén ebben a hónapban esedékes a nagy fordulópont, a lelassulás, az előírt megtorpanás. Magazinunk e havi számának hasábjain arra igyekszünk emlékeztetni olvasóinkat, hogy étkezési szokásainkat is érdemes kissé (vissza)igazítani eleink életvitelének üteméhez. Bár idejétmúltnak tűnhetnek a böjti szokások, mértékletesnek lenni, önvizsgálatot tartani sosem lesz idejétmúlt. E havi lapszámunkban a farsang bőségét és a böjt szerénységét igyekszünk megmutatni egy-egy tányéron, a receptekben és történetek által.