Késői szüret, tokaji aszú, szamorodni. Az ünnepi asztalokról nem hiányozhatnak ezek az italok, főleg magyarok lakta vidékeken, még akkor sem, ha a leggyakoribb visszajelzés általában az édes borokkal kapcsolatban az, hogy nehéz belőlük sokat inni. Itt csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem is lehet, és nem is kell.

Az édes borok fogyasztása amúgy is alacsony, nem divat manapság, télen meg pláne. Ez viszont kár, mert egy édesebb étel vagy desszert mellé szinte nem is lehet mást. A fő elv itt az, hogy a bor mindenképp édesebb legyen, mint a desszert, amit kísér, mert ha nem, keserű, savanyú és fémes ízeket érezhetünk.  

Sokan vagyunk, akik egész évben fogyasztunk desszertet, süteményt, csokoládét, egzotikus és aszalt gyümölcsös ételeket, de ebben a szezonban, amikor nyakunkon az ünnepek, szinte mindenki. Mákos, diós bejgli, de ismerjük a szokásos süteményeket, a lista szinte végtelen. A fenti magyar klasszikusok mellett és helyett most inkább olyan édes borokról beszélnénk, amilyeneket felénk nem nagyon fogyasztanak, pedig érdemes lenne. A boros világ sosem fogy ki a kincsekből.  

Vin Santo

Olaszországból és Szicíliából érkezik hozzánk ez a különleges borfajta. Itt a fürtöket szüret után a napon vagy szellőztetett termekben szárítják gyékény vagy egyéb ágyon. Ennek az a lényege, mint a legtöbb édes bornál, hogy a szőlőszemből eltávozzon a víz és ezáltal koncentrálódjon a cukor és az aromatartalom. Ezek a borok nagyon jól mennek a kandírozott gyümölcsöket tartalmazó desszertek mellé, de tiramisut is készítenek vele, például Campaniában és Szicíliában, a kávéba töltik, majd abban áztatják a piskótaszeleteket.  

Jégbor

Ennek az eljárásnak az a lényege, hogy nem szedik le a fürtöket, hanem addig hagyják őket a tőkén, amíg megfagynak. A műfaj szabályai szerint a préselést is addig kell elvégezni, amíg a szemek meg vannak fagyva. Ezzel azt érik el, hogy a must nagyon koncentrált lesz, mert hátramarad a befagyott víz. A módszert Németországban fejlesztették ki, eisweinnak hívják, és jellemzően rajnai rizlingből készülnek, de manapság sok helyen készítenek így édes bort. Legfőképpen kontinentális klímán terjedt el a módszer: Erdélyben, Magyarországon, Ausztriában és újabban Kanadában meg az Egyesült Államokban is.  

Lambrusco Amabile

Már a név rettentő jól hangzik. Igaz, azt szoktuk boros körökben hangoztatni, hogy édes pezsgő nem volt, nincs és nem is lesz, de ez a stílus nagyon ritka és érdekes, érdemes kipróbálni. Emilia-Romagna tartományból jön ez a vörös, félszáraz, enyhén habzó bor. Ugyanonnan, ahonnan a pármai sonka, a parmezán és a bolognai. Ezekhez az ételekhez kiválóan passzol, mert sósak és zsírosak.  

Rutherglen Muscat

Ausztrália Victoria tartományából érkezik hozzánk a következő versenyző. Az úgynevezett barna muskotály szőlőfajtából készül, a fürtök egy részét hagyják a tőkén kiszáradni, de nem az összeset. Erősített bor, tehát szőlőpárlat hozzáadásával állítják le az erjedést. Emiatt magasabb az alkoholtartalma, és több cukor marad benne. Másik különlegessége, hogy a sherryhez hasonlóan „solera”-rendszerben érik. Ez azt jelenti, hogy a különböző évjáratok borai életkor alapján külön hordóban pihennek, majd a ház stílusának megfelelően házasítják és palackozzák őket. Karamelles, szárított narancsos aromája miatt tökéletes az aszalt gyümölcsös desszertek mellé, de egy vacsora méltó lezárása is lehet.  

Constantia / Vin de Constance

Napóleon és Viktória angol királynő kedvence ez az egykor világhírű desszertbor. Dél-Afrikából származik, Fokváros Constantia kerületéből. Hatalmas népszerűségének a filoxérajárvány vetett véget a 19. században, de néhány pincészet ma is készíti. Sok magyar tradicionális desszertborhoz hasonlóan ez is sárga muskotályból készül, vagy ahogy az őshazájában hívják: muscat blanc à petits grains. Az előző, ausztrál muskotállyal ellentétben ez nem erősített bor. Minden esetben kézzel szüretelnek vegyesen érett és töppedt szemeket hajnali órákban, majd válogatás után többek között francia és magyar hordókban erjed seprőn, majd érik palackozásig. Ritka, de nagyon különleges borfajta, ami a 17. század óta velünk van, a világirodalomban is sokszor jelenik meg Di­ckenstől Baudelaire-en át Jane Austenig. Aki teheti, mindenképp próbálja ki.

Vouvray Moelleux

Franciaországból, a Loire folyó partjairól szüretelt chenin blanc szőlőből készült édes borokat nevezzük így. A tokaji aszúhoz hasonlóan töppedt szemekből készítik, mert ezen a vidéken is a hajnali köd a folyó körül segít abban, hogy kialakuljon az úgynevezett nemes penész, a botrytis cinerea.   Minden esetben kézzel szüretelnek, majd válogatás után semleges fahordókban erjed és érlelődik ez a stílus. Mézes, virágos aromatikát mutat naranccsal, mazsolával és aszalt gyümölcsös karakterrel. Éppen ezért fantasztikusan jól működik az ünnepekre mindenféle kandírozott vagy aszalt gyümölcsös étel mellé.