Bevallom, amikor először hallottam, hogy a kínai teának szertartása van, picit ódzkodtam, mindenféle filozófiai és ezoterikus sallangokat képzeltem mögé. Noha a buddhista és taoista tanításoknak valóban van közük hozzá, ha magát a módszert nézzük, akkor minden mozdulatnak és fázisnak nyugati szemmel is érthető oka és értelme van.
A legfontosabb különbség a nyugati és a keleti teázás között a filozófián túl amúgy az, hogy Nyugaton jellemzően gyorsan és egyszerűen akarjuk elérni a végeredményt. Ez konkrétan azt jelenti, hogy kis teához adunk relatíve sok vizet, és egyszer öntjük fel. Ehhez képest Keleten kis vízmennyiséghez arányaiban több teát használnak, és többször öntik fel. Most a kínai példát mutatjuk be, Tajvanon és Japánban más jellegű teaszertartások vannak szokásban.
Nézzük is meg, hogyan néz ez ki a gyakorlatban, és kezdjük mindjárt a névvel:
Gong fu cha (功夫茶)
Ez annyit jelent, odafigyeléssel teát készíteni. A cha (茶) a tea, a gong fu pedig az akciófilmekből ismerős kung fu elve, ami arra utal, hogy valamilyen tevékenységet odafigyeléssel, akár művészi színvonalon végzünk, legalábbis törekszünk erre.
Mire lesz szükség?
A vendégek számától és az alkalom formalitásától függően rengeteg eszköz megjelenhet, de a nélkülözhetetlen kellékek száma igazából nem túl magas.
Teatálca (cha pan – 茶盤). Az asztalra helyezett edény, ami felfogja a vizet vagy a teát. Ez lehet kicsi vagy nagy, diszkrét vagy díszes. Jellemzően bambuszból vagy más fából készül. A rácsokon helyezkednek el az eszközök, és azok alatt egy üríthető edény tárolja az elfolyó vizet. Ha nincs ilyen, egy kendő is megfelelő lehet.
Főzőedény. Ez lehet kanna, jellemzően agyagból vagy üvegből, illetve gaiwan (蓋碗, ez a kínai szó fedeles edényt jelent), leginkább porcelánból. Az üveg és a porcelán az agyaggal ellentétben nem porózus anyag, így nem ad extra ízt a teának. Nehezebb, sötétebb teákat (mint a vörös, fekete és puerh) szoktak agyagban főzni, és szép patina alakul ki a hosszú használat során, így egyre komplexebb ízt lehet elérni.
Gong dao bei (公道杯). Erre az edényre nincs magyar szó, a lényege az, hogy a kannából nem öntik egyből a poharakba a teát, mert akkor, aki előbb kap, az világosabb, könnyebb és gyengébb teát inna, mint akinek utoljára töltenek. Ezért a kannából először kitöltik az összes teát, így mindenki egyenlő erősségű és ugyanolyan főzetet fogyaszthat.
Szűrő. Nem mindenki használ finom szövésű kínai szűrőt, egyesek szerint elvesz a tea gazdagságából, de főleg az első leöntés esetén hasznos lehet kiszűrni a tea hosszú útja alatt összegyűlt esetleges törmeléket és szennyeződéseket.
Poharak. Jellemzően porcelánpoharakat szokás használni, de itt számít a méret. Pici poharakat szokás használni, maximum 30 ml-t. Ennek az az oka, hogy a szertartás során a többszöri lefőzés alatt a tea változását kell figyelni, nem inni, hanem kóstolni és odafigyeléssel lassan kortyolni. Másik előnye, hogy kis pohárban hamarabb lehűl a tea.
A teázás menete
A teakészlet felébresztése. Első körben forró vízzel felmelegítünk minden edényt, amit használni fogunk. Az üres kannába töltjük a forró vizet, majd onnan a gong dao beibe és a poharakba is. Így lemossuk az esetleges port, és a meleg kannába helyezve máris meg lehet szagolni a száraz tealeveleket, amelyek lassan kezdenek kinyílni.
Öblítés. Mielőtt megkóstoljuk a teát, először leöntjük a forró vízzel, de ezt a tálcára el is öntjük. Erre a lépésre azért van szükség, mert amíg a tea eljutott hozzánk, sok port és egyéb szennyeződést magára szedhetett, ezektől jobb megszabadulni.
Az első leöntés. Kínában az a mondás, hogy az első leöntés az asszonyé. Ilyet nem illik mondani, de ha őszinték vagyunk, nálunk is találunk ilyen jellegű mondásokat.
Második leöntés. Ezt nevezik a házigazda vagy a teamester főzetének, a levelek jellemzően második körben mutatják a legszebb arcukat. Kezdenek kinyílni, teljes aromavilágukat feltárni megfelelő erővel.
További körök. A további lefőzések száma a tea típusától függ, ezeket a novemberi lapszámunkban jártuk végig.
A könnyed zöld, sárga és fiatal fehér teák három–hét leöntés alatt fáradnak el, az érlelt fehérek, vörös, fekete és fermentált teafajták akár húsz lefőzést is kibírnak.
A vízhőmérsékletet is a tea fajtája határozza meg. Könnyedebb teáknál alacsonyabb hőmérsékletű víz elegendő, súlyosabbaknál magasabb, de már nem fövésben levő víz kell.
Az áztatási időt pedig minden kör után picit megnöveljük, általában öt másodperccel, de az idő során kialakul egy ösztön, nincsenek szigorú szabályok, csak ajánlások.
Egy nagyon gazdag és érdekes világ ez is, akinek kedve van, próbálja ki.
Egészségünkre!
Fotó: freepik.com