A tea több ezer éve a kínai gyógyászat egyik legfontosabb alappillére, így a hűvösebb időjárás és a járványidőszak megérkezése tökéletes alkalom, hogy parkolópályára helyezzük picit az alkoholt, és megnézzük, mi fán terem a minőségi tea.
A tea és a teakultúra első írásos említése mintegy két évezreddel ezelőttről származik, a növény őshazájából, a kínai Jünnan tartományból. Ez önmagában is figyelemre méltó, de egyesek szerint jóval korábban, már négyezer éve is fogyasztottak teát a helyiek. A legjobb minőségű teák ma is innen származnak, igaz, a termelés és a fogyasztás világszerte elterjedt, még az Azori-szigeteken is működik egy magányos teaültetvény.
De miért beszélünk minőségi teáról? Sajnos a kereskedelmi forgalomban kapható nagy és ismert márkák termékeinek túlnyomó többsége morzsalék, kis túlzással a padlóról összesepert levélforgács. A minőségi tea első ismérve, hogy nem zacskóban érkezik, és nem őrölt.
Mi fán terem a tea?
A teafa latin neve Camellia sinensis. Az ennek leveléből nyert főzetet lehet teának nevezni. Maga a növény Nyugat-Kínában, a Himalája alacsonyabban fekvő lejtőin, Assam tartományban (mai India) és a mai Mianmar területén őshonos. Legfőbb termőterületei ma is ezek, illetve Japán, Srí Lanka (korábbi nevén Ceylon) és Tajvan.
A legfőbb teatípusok
Alapvetően hét fő teatípus ismert, ezt a hét típust a levelek feldolgozásának módja különbözteti meg egymástól.
Szedés után a tealevelek nagyon gyorsan oxidálódnak, és zöldből feketévé válnak. Ezt általában hőkezeléssel és/vagy szárítással akadályozzák meg. Ez az első lépés. A további feldolgozás módja szerint is több kategória létezik.
Zöld tea
Sokaknak ez az első állomás a teafogyasztás útján. Ez a legkorábbi készítési mód, ugyanakkor manapság ez az egyik legnépszerűbb is, mivel egyes kutatások szerint igen magas az antioxidáns-tartalma. Viszont nem szabad csupán erre redukálni gyógyhatását.
A tealeveleket szedés után 250 Celsius-fok körüli hőmérsékleten kezelik. Ez történhet sütőben vagy nagy fémtálcákon, hőforrás felett. A hőmérsékletek és idők játékával lehet befolyásolni a levélben maradt nedvességtartalmat attól függően, hogy milyen ízt akar a termelő előcsalogatni. Ezt követően géppel vagy kézzel formázzák a leveleket, és végül készre szárítják napon vagy kamrában.
Fehér tea
A fehér tea úgy készül, hogy a leveleket szüret után azonnal kiszárítják, de hőkezelés nélkül. Régebb ez a napon történt, és az elemek, az időjárás, szél, páratartalom határozta meg a tea végső karakterét. Mára ezt csak nagyon drága teáknál használják, a legtöbb fehér tea szárítókamrákban készül.
Sárga tea
Ez egy nagyon ritka teafajta, és kis mennyiségben készül, ezért majdnem kizárólag szaküzletben szerezhető be. Régebb a császári adomány sárga tea volt, ezért Kínában a sárga tea ajándékozása mai napig egy exkluzív és értékelt gesztus. A sárga tea úgy készül, hogy szüret után enyhe hőkezelés és szárítás kezdődik, de a teljes szárítás előtt becsomagolják a teát, és nedves közegben tartják egy-két napig. Ezalatt érik és kialakul sajátosan komplex ízvilága. Ezután szén felett, alacsony hőfokon szárítják készre.
Matcha
Napjainkban óriási népszerűségnek örvendő fajta, igazából nagyon finomra őrölt zöld tealeveleket jelent, amelyekből vízzel, tejjel, esetleg növényi készítményekkel lehet italt készíteni.
Ez nem jelenti azt, hogy minden finomra őrölt zöld tea matcha lenne. Számít a fajtája is, mint a borszőlők esetében, számos alfaj létezik. A legjobb minőségű matcha Japánból érkezik, és a fajtán kívül az adja a különlegességét, hogy szüret előtt körülbelül húsz napig árnyékolják a teabokrot. A napfény hiányára úgy reagál a növény, hogy egy L-theanin nevű aminosavat termel, és ettől sűrű, gazdag textúrája lesz komplex, umami ízzel. Szüret után a matchának szánt leveleket érlelik pár hónapig, és csak utána őrölik le lassan gránit malomköveken. A végeredmény nagyon finom por lesz, akár 10 mikronos, azaz egytized milliméteres szemcsékkel.
Oolong/wulong
Valószínűleg a leggazdagabb és legváltozatosabb aromavilágú teafajta. Ez annak tudható be, hogy több lépésből áll a feldolgozási folyamat, így a termelőnek is számos lehetősége van a stílus kialakításában. A szüret után következik egy fonnyasztási fázis, amely közben rázzák is a leveleket. Ezt követően szigorúan kontrollált körülmények között bambusztálcán oxidálják a teát. Mikor ez kész, következik a hőkezelés 250 Celsius-fokon, majd a formázás és az úgynevezett dörzsölés, melynek során megtörik a leveleket, és az aromák felszabadulnak. Végül jön a teljes kiszárítás és pörkölés. Bonyolult, de az íz kárpótol.
Fekete vagy vörös tea
A leggyakrabban látott és fogyasztott teafajta, a legtöbb üzletben ezt kapni. Sajnos tengernyi rossz minőségű tea van a piacon, ezért a minőségi ázsiai fekete tea méltatlanul mellőzött. Az oxidált típusokhoz tartozik. Szüret után kis fonnyasztás jön, feltekerik a leveleket, és csak azután hőkezelik. Ezután párás környezetben oxidálódik és nyeri el szép rozsdabarna, sötétvörös színét, mielőtt teljesen kiszárítják. Ezért Kínában vörös teának hívják. A világ legdrágább teái közül több is így készül.
Fermentált teák
Sokszor ezeket a teákat szokták az avatottak kedvenceinek emlegetni. Ahogy a nevük is jelzi, ezek a teák párás környezetben érnek, és így a levegőben levő baktériumok hatására erjedésnek indulnak. Éppen ezért nagyon oda kell figyelni, hogy csak a megfelelő baktériumok vegyenek részt az erjesztésben, elkerülendő a termék romlását. Két fő altípust tartunk számon: Hei cha – ezek igazából zöld tealevelek, amelyeket egymásra halmoznak, és hagyják erjedni. Ettől fekete és sűrű lesz az állaguk, és gazdag az ízük. A másik a Pu-erh. Ez egy kínai piacvárosról kapta a nevét, mert ott találták ki, hogy a teát korongokba préselik, így alacsony oxigénszint hiányában lassan erjed.
Összességében elmondható, hogy hatalmas a változatosság és nagy kaland ezeket a különlegességeket sorba venni, kóstolgatni. Ráadásul a testre és elmére gyakorolt hatásuk is sokkal erősebb, mint egy bolti teának. Jövő havi lapszámunkban a teaszertartásokról írunk, meg arról, miért érdemes így kóstolni a teát.
Fotók: freepik.com
