Diákkoromban nem voltam a kísérletezések nagy kedvelője, voltak tanáraim, akik ezt megértették és nem is erőltették a dolgot. A kedv sokkal később, a saját konyhámban ért utol, vegytiszta kiváncsiság által vezérelvén (habár az utazás akadályoztatása sem volt elhanyagolható tényező) kezdtem keverni megszokott ételeimet különböző népekével. Leghamarabb a legeslegközel-keletibbékét, a moldvait, csángót, majd beugrott néhány sváb étel is a fazékba, végül pedig már teljesen nagy léptékben, Távol-Keleten és az amerikai kontinensen kalandoztam. A tökéletes párosítás az, ha az ember szeret főzni, de ugyanakkor az evést sem veti meg, mely tevékenységek által lényegesen sokasodik kellemes perceinek száma. E lapszámban három, román testvéreknél honos étel kelleti magát, melyeket bizton fogyaszthatunk, feltéve, ha jól van elkészítve.
Radóci csorba (ciorbă rădăuțeană)
Levesünk egy tősgyökeres bukovinai étel, melyet az 1980-as évek elején egy radóci szakácsnő alkotott, tán azon meggondolásból, hogy a pacalt nem kedvelőknek is sárgállhasson egy napfényes leves a tányérjában. Ugyanis e két leves csak a belefőzött hús eredetében különbözik. Szakácsnőnk eredetileg pulykahússal készítette, de a csirkemelles változat terjedt el, valószínűleg könnyebben beszerezhető mivolta miatt.
Hozzávalók: 50 dkg csirke- vagy pulykamell, 30 dkg csirke- vagy pulykacsont (szárnytő, fartő), 4 murok, 1 petrezselyem, 1/2 zeller, 1 hagyma, 3 cikk fokhagyma, 1,5 dl tejföl, 1 tojás, 1 evőkanál liszt, 0,5 dl olaj, só, bors, 1/2 l ecetes paradicsompaprika.
Elkészítés: Hideg vízbe tesszük a húst, a csontokat és a zöldségeket, sózzuk, borsozzuk, majd addig főzzük, míg megpuhul (ha egy murkot lereszelünk, olajon megdinsztelve a leveshez öntjük, sokkal szebb színeket kapunk!). A levest átszűrjük, a húst hosszúkás darabokra vágva visszadobáljuk, beletesszük a csíkokra vágott paradicsompaprikát is. A liszttel kikavart tojássárgáját kevés forró lével elegyítve rátöltjük a levesre, és folytonos keverés mellett, lassú tűzön felforraljuk. A paradicsompaprika levével ízesítve, tejföllel, akár csípős paprikával tálaljuk.
Moldvai tokány (tochitură moldovenească)
Úgy tartom, a tokány a megúszós ételek egyike, közérthetőbben, ha ezt készítjük, nem kell fél napunkat a konyhában töltenünk. Feldaraboljuk a hozzávalókat, edénybe dobigáljuk, alágyújtunk, majd egyéb dolgainkat intézvén halk imákat küldünk az egek felé, hogy meg ne feledkezzünk róla. Különböző összetevői gyakran akár maradékok, melyek vegyülés folytán teljesen új eledelt eredményeznek. Tiszta kémia! Vagy innováció! A moldvai tokány erőssége az összetevők tökéletes harmóniájában rejlik, mely folytán szerény személyem pörköltféléinek dobogójának legfelső fokán áll.
Hozzávalók: 1 kg vegyes sertéshús (csontok is), 300 g füstölt kolbász, 2 kanál zsír, 200 ml fehérbor, 4 cikk fokhagyma, 2 paradicsom, ¼ kanál csombor, 2 babérlevél, só, bors, pirospaprika.
Elkészítése: A zsiradékon lepirítjuk a kockára vágott húst, kis vízzel, a csomborral, babérral puhulásig pároljuk. Hozzáadjuk a kolbászt (jómagam azt is lesütöttem) és a többi összetevőt, míg összerotyognak, puliszkát főzünk, tojást sütünk, majd tálalhatunk is. Hordós savanyúsággal, kovászos uborkával fogyasszuk! Pohár vörösborral öblítünk!
Töltött palacsinta (clatite cu brânză dulce)
Palacsintát itthon egyre ritkábban sütök (hosszas és unalmas), ha igen, a bekevert tészta maradéka másnapra akár tejpitévé is alakulhat, egyet kever, kettőt kap alapon. Román (és nem csak) vendéglőkben a palacsinta általában tehéntúróval töltve kelleti magát, ordás palacsintánk rokonaként. Június köztudottan a gyergyói eperszezon csúcsa, és mivel egy ágyás eprem majd háromnyira nyúlt, túrókrémünk (is, és bármi, mibe passzol) eperszeletekkel gazdagodott. Közös megegyezéssel nyilatkozhatunk: kárára nem vált.
Hozzávalók: 300 g tehéntúró, 2 kanál tejföl, 2 tasak vaníliás cukor, egy citrom reszelt héja, 10 darab méretes eper.
Elkészítése: a palacsintákat a krémmel megkenve, borítékszerűen összehajtogatjuk, feltekerjük. Porcukorral szórhatjuk, sütőben megsüthetjük, vagy csak simán megehetjük.
