Ha a borozás a hedonizmusról és az örömszerzésről szól, akkor jogos a kérdés, hogy miért bonyolítanánk a helyzetet azzal, hogy túlságosan megszervezzük vagy szertartást csinálunk belőle. Van viszont számos olyan helyzet, amikor borokat akarunk összehasonlítani, és ilyenkor egy állandó szempontrendszer, ami alapján bármilyen bort minősítünk, nagyon hasznos lehet. Például, ha egy étel mellé szeretnénk bort párosítani, ha a kedvenc borunk évjáratait hasonlítjuk össze, vagy ha egy éttermi borlap tételeit mérlegeljük. Jellemzően a borokat három plusz egy szempont alapján szoktuk megítélni.
- MEGJELENÉS
Kitöltés után megnézzük a bor színét, azt, hogy mennyire áttetsző, hogyan mozog a pohárban, rátapad-e a pohár falára, mennyire sűrű, van-e lerakódás benne. A fehérborok idővel sötétednek, arany-, majd barna színűek lesznek, a vörösek pedig halványodnak. Ráadásul különböző vörös fajták borai más árnyalatúak, egyesek inkább lilák, mások cseresznyevörösek. Ezért számos következtetést már ránézésre le lehet vonni.
Hogyan csináljuk?
A legkönnyebb, ha jól megvilágított helyiségben (ideális a napfény), lehetőleg fehér háttér vagy asztalterítő felett öntünk ki egy ujjnyi bort egy boros- (talpas) pohárba.
2. ILLAT
Valószínűleg úgy tudunk legkönnyebben megismerkedni egy borral, ha beleszagolunk, és ez jellemzően a legélvezetesebb része is a kóstolásnak. Ilyenkor azt vizsgáljuk, hogy van-e valamilyen kellemetlen illat, ami esetleg a bor hibájára utal, és ha ezeket szerencsésen ki tudtuk zárni, akkor folytathatjuk az ismerkedést. Minden szőlőfajtának, régiónak, évjáratnak vannak jellemző illatai, ezért, attól függően, hogy mennyire érdekel minket a bor, nagyon mélyre tudunk itt ásni. A világ legjobb szakemberei a címke ismerete nélkül jó eséllyel ki tudják találni, hogy mi van a pohárban, de legalábbis képesek leszűkíteni a kört. Ezt hívják vak kóstolásnak.
Hogyan csináljuk?
A kiöntött bornak, ahogy találkozik a levegőben levő oxigénnel, úgy nyílnak ki egyre jobban az aromái, ezért érdemes megforgatni néhányszor a pohárban, és utána szagoljuk meg. Jó mélyen szippantsunk bele, és a szájon át fújjuk ki a levegőt. Arra figyeljünk, hogy mit érzünk, gyümölcsöket, fás illatokat? Mire emlékeztet? Mindenki másképp érzi, és tulajdonképpen nincsenek rossz válaszok.
3. ÍZ
Ez esetben elsősorban arra vagyunk kíváncsiak, hogy beváltja-e a bor íze azt, amit az illat ígért. Ugyanazok az ízek jelennek meg? Erős és kellemes ízeket érzünk? Ezenkívül ilyenkor vizsgáljuk meg a bor alkotóelemeit: milyen a teste, milyenek a savai, a tanninjai és a hossza, illetve egyensúlyban vannak-e ezek az elemek. (Ezeket a kifejezéseket tárgyaltuk a múlt havi lapszámunkban.)
Hogyan csináljuk?
Érdemes egy közepes korty bort a szájba venni és kis levegőt is beszippantani, hogy jobban kinyíljanak az aromák, akárcsak az illatnál. Utána picit járassuk meg a bort a szájban, „rágjuk” meg picit. Így tudjuk a savakat és az esetleges cukortartalmat a nyelvünkön és a tanninokat a fogínyen érezni. Majd figyeljünk arra, hogy miután lenyeltük (esetleg szakmai kóstolón sok bor esetében kiköptük), milyen hosszú ideig marad a bor íze a szánkban. Minél jobb minőségű a bor, annál hosszabb az utóíze.
+
A végére hagytuk az utolsó szempontot, de nagy valószínűséggel ez a legfontosabb az összes közül. Megnéztük a bor színét, illatát és ízét, majd eldöntöttük, hogy egyensúlyos vagy nem, illetve hogy mennyire hosszú. De a fő szempont, amiért itt vagyunk, és amiért ezt az egészet csináljuk, az, hogy finom-e, és kérünk-e még belőle egy pohárral, vagy nem!
Egészségünkre!
Illusztrációk: freepic.com
