Vasárnaponként, kerti sziesztám közepette gyakran eszembe jutnak e ház lakói, akik a mindennapos kemény munkát a hét utolsó napján ugyanitt pihenték ki. Lévén nagyon vallásosak, délelőtt templomba mentek, aztán a mindennapok gondjait elengedve vendégeket fogadtak, ettek, ittak, olvastak, beszélgettek, zenéltek, egyszóval kikapcsolódtak. Érdekességképp, magyar, református utódjuk sziesztája is hasonló módon zajlik, a különbség csak egy kis téglalap alakú eszközben rejlik, amiben fellelhető az összes könyvük, hangszerük, melyeket ők kénytelenek voltak az udvarra cipelni, jómagam ellenben a tudomány eme vívmányát könnyedén a hónom alá csapva vonulok ki a házból.

A lazuláshoz szorosan kapcsolódó finom falatok garantáltak voltak, ugyanis házasulandó székely legény szinten is köztudott volt, hogy egy örmény arával gyomorilag egy életre való kényeztetés jár. És hogy a étkek könnyebben csússzanak – de nemcsak ezért –, a torkokat ízes borokkal öblögették. Az örmény gasztronómiában jelentős helye volt/van a bornak, szerették és büszkén hirdették, hogy azon bizonyos özönvíz után, az Ararát hegyén ringott az első szőlőtőke bölcsője. Tény, hogy minden örmény ház alapja a borospince, mely jól megépítetten tágas. Mondjuk, a ház maga is! Padlása akkora, hogy a sok száz év összes lakója találkozót szervezhet, és még táncra is perdülhet. Az udvaron helye van az embernek, állatnak és növénynek. A békés együttélés jegyében. Persze az állatoknak tán más a véleményük. Mikor az idő felmelegszik, és minden zöldbe borul, egy kertnek felbecsülhetetlen az értéke, használjunk hát ki minden rövid percet, mert az a fránya ősz már megint az ablak alatt leselkedik! Szívjuk tele a tüdőnket a még aránylag tiszta levegővel, hallgassuk a múlt századból ittrekedt tévéantennán daloló kis primadonnát, együnk, igyunk, csakis a szépre koncentrálván, elűzve (bár csak egy kis időre) fejünkből világunk minden baját, búját, hibáját.

Saslik

Ha időnk és kedvünk engedi, gyújtsunk be a rács alá, kapjuk ki a hűtőből az előző nap bepácolt falatokat, süssük meg, majd jókedvvel fogyasszuk el! Mivel a pácban van némi alkohol, ez utóbbi garantált lesz. Mint tudjuk, az Araráton annyi bor termett, hogy lehetetlen volt meginni az összeset, ezért egy részéből konyakot készítettek, hogy legyen miben a bárányt marinírozni. Egy másik elmélet szerint meg olyan sok teli konyakoshordó lapult a pincében, hogy az ételeket is meglocsolták vele, nemcsak a torkokat. Mai ételeink másik főszereplője a gránátalma, mely nemcsak egy Örményországban honos, finom gyümölcs, hanem az ott élők számára maga a halhatatlanság megtestesítője. Ez a huszadik század elején, az örmény genocídium idején majdnem szó szerint is valóra vált, ugyanis ha halhatatlanok nem is lettek, de sokan e tápanyagokban gazdag gyümölcs segítségével kerülték el a biztos éhhalált.

Hozzávalók:

• 60 dkg bárányhús (jobb híján a csirke is megteszi, ha a bárány birkává avanzsált a hegyi lankákon)

• 4 dkg szalonna

• 10 dkg hagyma

• 1 evőkanál konyak

• 2 cl citromlé vagy ecet

• pirospaprika

• szárított kapor

• menta

• koriander

• só

Elkészítés:

A bárányhúst 4 cm-es darabokra vágjuk, sózzuk, paprikázzuk, majd összekeverjük a szeletelt hagymával. Ráöntjük a citromlevet és a konyakot, megszórjuk a szárí­tott fűszerekkel, majd a hűtőbe helyezzük. Másnap a bepácolt húst a szalonnadarabokkal váltakozva nyársra fűzzük és szorgosan forgatva megsütjük. Sült hagymát, különböző, szintén roston sült zöldségféléket, friss, vegyes zöldségsalátát adhatunk hozzá, jómagam most répasalátát készítettem. Egyébként a saslikot többfajta húsból is készítik a Kaukázusban, akár halból is.

Hozzávalók (a salátához):

• 4 db sárgarépa

• 10 dkg dió (darált)

• 4 ek. tejföl

• 1 ek. majonéz

• 1 db gránátalma

• 1 citrom

• 1 csokor petrezselyem

• só, bors

Elkészítés:

A murkot lereszeljük, a petrezselymet ap­­róra vágjuk, a gránátalma magjait kibányásszuk, majd összekeverjük a diós, citromleves, tejfölös majonézzel. Lehűtve tálaljuk.

Mutabal

A föld majd minden régiója megalkotta vinetta- (padlizsán-) krémjét – saját módszerrel –, legalábbis itt, az északi féltekén mindenképp. A mutabal a Közel-Kelet terméke, Szíriában, Libanonban készítik így, de Örményországra is jellemző. Az apróra szabdalt vinettát tahinivel, joghurttal, fokhagymával, hagymával, citromlével, olívaolajjal ízesítik, gránátalmamagokkal megszórva, lepénykenyérrel tálalják. A tahini errefelé kevésbé ismert, roppant egyszerű termék, éspedig turmixolt szezámmag, némi olívaolajjal, fokhagymával, sóval, pici vízzel, citromlével dúsítva. Magas zsírtartalma csupa jóféle zsír, sok benne a fehérje, sőt ásványi anyagokban is bővelkedik,  a szezámmagra allergiásak ellenben széles ívben kerüljék.

Hozzávalók:

• 2 db nagy padlizsán

• 2 ek. tahini

• 2 ek. görög joghurt

• 2 gerezd fokhagyma

• 2 zöldhagyma

• 1 fél citrom leve

• 2 ek. olívaolaj

• 50 g gránátalma

• 2 szál petrezselyem

Elkészítés:

A vinettákat megsütjük, megvágjuk, összekeverjük az apróra vágott zöldhagymával, zúzott fokhagymával, tahinivel, joghurttal, citromlével. Tálaláskor a tetejét meglocsoljuk olívaolajjal, megszórjuk petrezselyemzölddel, gránátalmamagokkal. Le­­pénykenyér híján, pirított kenyérszeletkékre kenve sem megvetendő, mindennek tetejébe némi csetepatéra is késztetheti a vendégeket, azon okból, hogy kinek is jusson az utolsó falat.

Csirke- és zöldpaszulysaláta

Ha kerti (kemencés) sütögetések csirkehúsából némely csoda folytán megmarad néhány darab, örmény zöldpaszulysaláta alkotóelemévé válhat. Egy gránátalma magjai gazdagíthatják ezt az eledelt is, de ez már csak a személyes véleményem. Hozzá kell tennem, hogy hajlamos vagyok mindenféle friss zöldségsalátára rászórni, szimplán a sok íz között, a szájban szétrobbanó mag kedvéért, mely felér a szem által érzékelt, színes tűzijátékcsóvák gyönyörűségével.

Hozzávalók:

• 60 dkg csirkehús

• 60 dkg zöldpaszuly

• 2 ek. olaj

• 20 dkg hagyma

• 2 dl joghurt

Elkészítés:

A sült csirkehúst ujjnyi darabokra vágva összekeverjük a főtt, kihűlt zöldpaszullyal, a pirított hagymával és a joghurttal. Lehűtve fogyasszuk!