Wellington-bélszín

Adag: 4
  • Megosztás:

Elkészítés

Elsősorban a húst megtisztítjuk, levágjuk róla a kisebb hibákat, cafatokat, a húst borító hártyát és a zsírosabb darabokat. Ezeket a részeket semmiképp ne dobjuk el, kiváló alaplevet lehet készíteni belőlük,  utána kutyának-macskának is fel lehet tálalni, ünnepeljenek ők is. A marhabélszín orsó alakú, ebből egy nagyjából egységes darabot kell nekünk kifaragni, magyarázta szakácsunk. Ezért levágjuk a hús fejét néhány centire a végétől – ebből a szeletből steaket lehet készíteni –, valamint a végét, onnan, ahol a hús elkezd vékonyodni. Az így kapott darabot sózzuk, borsozzuk, majd egy serpenyőt jócskán felhevítünk. A kellően felhevített serpenyőbe libazsírt teszünk, és amikor ez is forró, jöhet bele a hús – akkor elég forró a zsiradék, amikor a hús sistereg benne. A marhaszelet mindegyik oldalát kérgesítjük, a húst azonban nem szabad sütés közben forgatni, csak akkor, amikor az egyik oldala kellően megpirult. A pirulást azonban kontrollálhatjuk, a serpenyőben mozgatva a húst, egy-egy részét közelítve-távolítva a hőforrástól. Amikor a húst körbekérgesítettük – ne feledkezzünk meg a szélekről se! –, bekenjünk mustárral, fólián kialakított, gombapéppel (düssel) bőségesen és egyenletesen megkent sonkaágyra helyezzük, majd az egészet felcsavarjuk, és betesszük 10-15 percre a hűtőbe.

Amikor a tekercs összeállt, leterítünk egy fóliát, ezen kinyújtjuk a leveles tésztát, amibe, a fóliát használva, becsavarjuk a húst. Ismét 10-15 perces pihenő következik a hűtőben. Miután a tekercs újra összeállt, a tésztát megkenjük tojássárgájával, és egy kés hegyével mintákat vésünk bele – mi az egyik oldalra halszálkákat, a másikra leveleket művészkedtünk –, majd mehet be a 200 fokra előmelegített sütőbe, körülbelül 30 percre, míg a belső hőmérséklete eléri az 54-55 fokot, a külseje pedig szépen megsül, megpirul. Amikor elkészült, kivesszük a sütőből, néhány percet pihentetjük, majd kenyérvágó késsel porciózzuk. Felszolgálhatjuk önmagában, barnaszósszal vagy krumplipürével is.