A marhanyelvet annyi vízben, amennyi épp ellepi, feltesszük főni. Fél óra főzés után elöntjük a főzőlevet, majd enyhén sós, fokhagymás, babérleveles vízben újra feltesszük főni. Mihelyt kész (ez körülbelül három-négy óra), kivesszük, kissé hagyjuk kihűlni, majd lehúzzuk a húsról a hártyát.  

Amint a nyelv megfőtt, elkészítjük a szalvétagombócot s a vadasszószt. A szószhoz a vajon megpároljuk a lereszelt sárgarépát és zellert, hozzáadjuk a sót, cukrot, fokhagymát, kakukkfüvet, felöntjük az alaplével, és fél óra alatt készre főzzük. Mihelyt kész, kidobjuk a kakukkfűágakat, majd krémesre turmixoljuk. Hozzáadjuk a mustárt, és ha szükséges, ízesítjük sóval, borssal.  

A „szalvétagombóchoz” egy keverőtálban összerakjuk a felkockázott szikkadt kenyeret, tojásokat, a felaprított hagymát, petrezselymet, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd kellően összekeverjük. Pár percig hagyjuk állni, majd műanyag fóliában feltekerjük henger alakúra. Egy lábasban, fedő alatt sekély vízben kigőzöljük. Tálaláskor a hengerekből korongokat szeletelünk, és forró vajon mindkét oldalát aranybarnára pirítjuk. A felszeletelt marhanyelvvel és vadas­szósszal tálaljuk. 

Tavaly jelent meg az Étekmentő kötet és receptgyűjtemény, amely egyszerre gasztronómiai útmutató, környezet­tudatos kiáltvány és csendes tisz­telgés a nagyszülők világa előtt. A kö­tetbe, amelynek elkészítésében szakácsunk, Szőcs Előd is szerepet vállalt, igényes, mégis visszafogott, egyszerű, mégis rendkívül kreatív receptek kerültek be. Ebből közlünk most egy csokorra valót, fogásokat, amelyek a téli disznóvágáshoz illeszkednek, de amelyek a karácsonyi maradékokat is felhasználják.