Mindezek után a magyaros belsőségekről térjünk át a francia au gratinre. Magyarul csőben sült az eljárás neve, melynek (és nemcsak szerintem) nem sok értelme van, a kifejezés tán félrefordítás eredménye (gondoljunk itt például a Cayenne-borsra, ami igazából paprika). Jómagam lelki szemei előtt, ezt hallván, gyakran egy óriásmakaróniban sült akármi képe jelenik meg. A gratin egyébként egy zöldség(ek) és mártás sajttal koronázott elegye, mely sütőben sül krémesen ropogósra. Tájainkon legnagyobb ismertségnek a krumpligratin örvend, holott változatok és kombinációk végtelen sora kanyarog mellette. Mai alkotásunk kissé eltér a megszokottól, a mártásban ugyanis nincs liszt, a tetején sem pirul sajt, az összetevőket is furcsállhatja egy itt élő személy, de, jelentem, percek alatt úgy elfogyott, hogy csak a lakásban terjengő illat lehetett volna bizonyíték egy gasztronyomozó számára. E tény pedig két dolgot jelenthet, vagy nagyon éhes volt mindenki, vagy finom volt az étel. Nálunk pedig ritkán nagyon éhes bárki, mert folyamatosan van mit enni.

A meghámozott, vékony szeletekre vágott batátát keverjük össze a csilipehely, áttört fokhagyma, 1 evőkanál olívaolaj, só, bors és a tejszín elegyével. Egy tepsit, hő­álló tálat kenjünk ki olívaolajjal, majd szépérzékünket elővéve a batátaszeleteket rendezzük el, úgy sorakoztatva a sütőtálban, hogy félig fedjék egymást. Óvato­san kenjük rá a mogyoróvaj, 4 evőkanál olaj, a lime héja és 2 teáskanálnyi leve keverékét, és locsoljuk rá a megmaradt tejszínes levet is. Alufóliával fedve, 190 fokon süssük 20 percet, majd még ugyanennyit fólia nélkül, aztán ha szépen megpirult a teteje, késznek is nyilváníthatjuk.