Az októberi erdőszélen fellelhető másik nagy kincs a lila (meg rozsdasárga, zöld, szürke) pereszke. E gombaalany nem potyára kapta a lila jelzőt, ugyanis még a húsa is lilás, habár kalapja és tönkje idősebb korában fokozatosan barnára fakul. Nevezik még gyémántpereszkének, őszi lasának, kéklábú gombának, kékszárúnak, téntásszárúnak (gondolom, ez utóbbi három nevet picit színvakoktól kaphatta). Késő ősszel is terem (szeptember elejétől akár novemberig), vastag lombszőnyegen, avaron, erdőben, erdőszélen. Főleg tölgyfa­leveleken vagy korhadó fenyőtűkön bukkan fel, de mogyoróbokrok közelében is gyakori. Nagy boszorkánykörökben vagy sorokban nő, ha egyet megtaláltunk, mérget vehetünk rá, hogy a rokonai is a közelben lapulnak. A hirip után a kedvenc gombám, csak nagy sajnálatomra sokkal kevesebb található belőle e vidéken. Igen finom majonézes gomba készülhet belőle, pici vöröshagyma- és tárkonyízesítéssel, avagy verhetetlen alapanyaga a gombapaprikásnak (a rókagomba-kedvelők imitt tiltakozhatnak). És tán mindezeknél is finomabb a juhtúróval és szalonnával sütött változat.

Mai második fogásunk hagymát, paprikát, paradicsomot, murkot és gombát tartalmaz, ugyanis lecsót alkottam, melynek némi pörköltes beütései vannak. Lecsómból lila pereszke dugdossa kifelé a kalapját, de mivel mindenki olyan kalappal köszön, amilyenje van, olyan gombát is vesz, amilyent akar (vagy kap). 

Mindezen alapanyagokat (körülbelül egyenlő arányban szerepeljenek az ételben, gomba lehet a duplája)  pirított szalonnán dinszteljük, sóval, borssal együtt. Nagyon szeretem az extra dolgokat, de néha az egyszerű is nagyszerűvé válhat! Most túrós puliszkával fogyasztottuk, de krumpliköretekkel (főleg krumplipürével) is igen passzol.