Pünkösdöt, avagy a Szentlélek eljövetelét húsvét után az ötvenedik (görög nevének, pentékoszté jelentése 50, a magyar pünkösd szó ebből származik) napon ünnepli a keresztyén egyház. Jézus ezen a napon küldte el – szélzúgás és tűz kíséretében – szent lelkét a tanítványainak, úgymond ily módon keresztelte meg őket, és kötött szövetséget velük. Míg karácsony Jézus születésének napja, pünkösd az egyházé, illő módon ünnepeljünk hát e napon! Mint minden jelentős egyházi ünnepünknél, a pünkösdi tradíciókban is a keresztyén hagyományok keverednek a pogányokkal, összeolvadásuk által születhettek meg mai szokásaink. Leghíreseb (hírhedtebb) mind közül a pünkösdi királyság, mely köztudottan nem tart soká, a mulandóságára utalva alakult ki a „rövid, mint a pünkösdi királyság” szólásunk is.

Közismert volt már a középkorban, ügyességi versenyen választották ki a megfelelő legényt, aki vezetővé válva minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, sőt még a kocsmákban is ingyen fogyaszthatott bármit. Ez egy hétig, maximum egy évig tarthatott, mikor is egy ügyesebb férfiú letaszíthatta trónjáról, de nem is csodálkozott ezen senki, bevett szokás volt az emberi történelem során, akár családon belül is. Pünkösdi királynét – nem erősnek, csak szépnek kellett lennie – is választottak a lányok (az esélyegyenlőség jegyében, nehogy már minden jó a hímnemnek jusson), ráadásul olyan is meg­esett, hogy lakodalmi menetben vonultak, a királlyal karöltve. A május elsején, a legények által a lányoknak állított színes-díszes májusfákat pünkösdkor szedték le. Mindent egybevetve tájainkon mégiscsak legfontosabb a csíksomlyói búcsú, melynek kezdete az 1567-es évre tehető, testvérek közötti vallásháborúnak induló, békés visszavonulással záruló eseményre emlékeznek e napon.

Pünkösd a vallási és népi szokások mellett gasztronómiailag is említésre méltó. Mint minden ünnep alkalmával, igyekszünk finom falatokat tenni asztalunkra, így volt ez régen, és így van ez ma is. Igen fontos és értékelendő, hogy mi még mindig saját kezűleg készítjük eledelünket (legalábbis többségünk), akárcsak eleink! Mivel pünkösd általában tavasz végére esik, az éléskamrák tartalma igencsak csappant ilyenkor, a feldolgozott disznó már csak egy szép emlék, a friss zöldség ára az egekben, emiatt aztán a találékonyság a legmagasabb fokozaton működik. A húsvéti bárányból bizonyára rejtőzködik egy darabocska a fagyon, csirke is kapirgál, ha nem is a saját, de valamelyik szomszéd udvarán, néhány, ősszel a földben felejtett hagyma is kibukkan ilyenkorra a földből. Alkossunk hát pünkösdi, királyi, helyénvaló, születésnapi étkeket e napra!

Palócleves

Nemcsak Mikszáth Kálmán kedvelte, régen népszerű pünkösdi étel volt. A sok bezártság után hajlamosak vagyunk minden időnket a szabadban tölteni, és ha az időjárás is velünk van, akár kint is táplálkozunk. Mivel a palócleves kompatibilis a bográccsal, mi jobb történhet velünk piros pünkösd napján, mint hogy családilag, barátilag együtt főzünk?! Csillogó napsütés, simogató szellő, hideg sör, bugyogó, fortyogó ízek, illatok (a füstöt akarattal nem emlegetem) – lehet ennél tökéletesebb egy nap? És hogy mitől piros ez az ünnep? A pünkösd liturgikus színe a keresztény hagyományban a piros, ami a Szentlélek színe, ilyenkor a pap piros miseruhát és stólát ölt. Mi pedig napvédő krémekkel védekezzünk önmagunk bepirosodása ellen!

Hozzávalók:  

• ½ kg báránycomb/báránylapocka

• 2 ek. zsír

• 250 g zöldpaszuly (akár tavaly eltett, pincében rejtőzködő)

• 4 krumpli (szintén tavalyi, mert bőségesen betáraztunk belőle)

• 2 murok

• 1 petrezselyemgyökér

• 1 paradicsom

• 1 paprika

• 2 hagyma

• 3 gerezd fokhagyma

• 2 db babérlevél

• 1 tk. őrölt kömény

• 2 ek. pirospaprika

• só, bors, tejföl

Elkészítéséhez nem szükségeltetik magasabb egyetemi végzettség, mint mondjuk a metamfetamin főzéséhez, elégséges hozzá egy jó bogrács/fazék és némi konyhai rutin. A húsból pörköltet főzünk (zsírral, hagymával, pirospaprikával), melyhez tár­­­­­­sulnak majd a zöldségek. Babérlevéllel, őrölt köménnyel és tejföllel tesszük ízesebbé. Kemencében sült, pityókás kenyérrel mártogatva, hideg sörrel öblögetve a nap egyik fénypontjává válhat!

Becsinált jércecomb

Köztudott, hogy nemcsak az emberek, hanem az állatok nemen belüli növekedési folyamatainak állomásait is különböző nevekkel illetik. Imígy történt, hogy az eladósorban lévő csirkét a jérce névre keresztelték. Manapság kicsit nehéz találkozni vele, lévén az egyik negatív női tulajdonság (a pontos kor nem beismerése) jellemző rá/gazdájára is. De ha sikeresen összefutunk (és utolérjük), ajánlott e régi pünkösdi étket elkészíteni belőle.

Hozzávalók:  

• 1 kg jércecomb

• 2 murok

• 1 petrezselyemgyökér  

• ½ zeller

• 10 dkg zöldborsó

• 10 dkg gomba

• 6 dkg vaj  

• 6,5 dkg liszt  

• 1 citrom

• 1 csokor petrezselyemzöld

• 1 dl tejszín

Elkészítése: A húst főzni kezdjük, forrás után a vizet leöntjük róla, és hideg vízben többször átmossuk. Utána 1 liter vízben tovább főzzük a zöldségek társaságában. A vajból és lisztből rántást készítünk, majd belekeverjük a petrezselymet. Amikor a hús megpuhult, hozzákeverjük a rántást, végül a citrom levét és a tejszínt. Tálalhatjuk rizzsel, puliszkával, krumplival, nokedlivel. Fogyasztása után még a pünkösdi király is megnyalja mind a tíz ujját!

Pünkösdi mandulatorta  

(Le colombier)

Franciaországban nagyon szerethetik a mandulát, több süteményük is mandulaliszttel készül a búzaliszt helyett. Gazdagabbak, mint mi, megengedhetik maguknak! Ezt a tortát Provence-ban hagyományosan pünkösdkor készítik, neve is az ünnephez kapcsolódik, a colombier ugyanis galambdúcot jelent, mely annak a galambnak a lakhelye, mely egyúttal a szentlélek jelképe is.

Hozzávalók:  

• 175 g mandulaliszt vagy darált mandula

• 175 g porcukor

• 1 tojás fehérje

• 4 tojás

• 100 g vaj

• 60 g (3 ek.) liszt

• esetleg kandírozott gyümölcsök

A cukormázhoz:  

• 150 g porcukor

• 4-5 evőkanál citromlé

A tetejére:  

• 50 g szeletelt mandula

• aszalt gyümölcsök

Elkészítése: A porcukor és mandulaliszt elegyéhez keverjük a tojásfehérjét, majd egyenként a tojásokat. Hozzáadjuk a vajat, a kandírozott gyümölcsöket, a lisztet, és megsütjük (180 fok, kb. 30 perc). A porcukor és citromlé alkotta mázzal körbevonjuk, tetejére szeletelt mandulát és/vagy gyümölcsöket szórunk.

Mondhatni, nem egy kalóriaszegény desszert, de úgy gondolom, egy kis cukor a nagy ünnepen megengedhető. Amúgy is, mióta autodidakta módon lábtörésszakértő lettem, rájöttem (többek között) arra, hogy nem csak a szépségért lehet szenvedni, ezért, amit nem muszáj, azt kihagyhatjuk az életünkből. Egyébként pedig garantáltan nem a szép a jó, hanem a jó a szép. Vagy valami hasonló.

Extra adalékként: ha jellegtelen ízű fehérborunkba bodzavirágot áztatunk, muskotályos ízet ölt.

Szöveg: Berszán-Árus Csilla