Boros és legfőképpen borsznobkörökben van egy olyan pletyka, miszerint a sör proli ital, a focimeccset lyukacsos izomingben, azaz asszonyverőben nézők preferált innivalója. Én ezt határozottan elutasítom, és az italsznobok nevében egyenlő jogokat követelek a sörnek is!

Aborhoz hasonlóan rettentő gazdag a sörök világa is, szinte végtelen a variációk sora. Arról nem is beszélve, hogy egy júniusi szombat délután egy napsütéses teraszon, egy bringázás vagy futás után hogy tud esni egy zuzmarás jéghideg korsó. Vannak azok a szituációk, amikor csak egy jó sör jöhet szóba.

Főbb sörtípusok

Ebben a hatalmas bőségben segíthet eligazodni és megfelelően választani, ha ismerjük legalább a legfőbb fajtákat. Ezek jellegét, ízeit a készítés módja határozza meg. A három legnagyobb kategória az erjesztés módja szerint a felső, alsó és spontán erjesztésű sörök.  

Az alsó erjesztésű vagy lager típusú sörök jellemzően alacsony hőmérsékleten, 5–15 Celsius-fok között erjednek. Ezek leginkább frissítő, enyhén kesernyés, könnyed, hűsítő típusú italok. A világon ilyen sörből készül és fogy a legjelentősebb mennyiség. Ebbe a csoportba tartoznak többek között a cseh pilsnerek, német lagerek, az Oktoberfesten fogyasztott erősebb festbier és társaik.  

A felső erjesztésű vagy „ale” típusú söröké a másik legnagyobb csoport, ez már a névből is látszik, hogy inkább az angolszász kultúra ajándéka. Ezek az italok magasabb hőmérsékleten erjednek, jellemzően 15–24 Celsius-fok között. Ennek megfelelően az ízük sokkal komplexebb, fűszeresebb, gyümölcsösebb, de egyben keserűbb is. Ez a keserű ízvilág a hangsúlyos komlóhasználatnak köszönhető, és egész jó a története. Az angol gyarmatbirodalom fénykorában hosszú hajóutakon kellett az italokat szállítani, lehetőleg úgy, hogy ne menjenek tönkre. Mivel a komló tartósítószer, ezért többet raktak a sörbe, és így túlélte a tengeri szállítást. Ez a rumnál és egyéb magas alkoholtartalmú italoknál nem volt gond, mert az alkohol megoldotta a fertőtlenítést. Manapság inkább amerikai és újvilági aromakomlókat szoktak használni a fenyőgyantás, citrusos, trópusi gyümölcsös karakter eléréséhez.

A felső erjesztésű sörök kategóriájába tartoznak a búzasörök, a legtöbb belga apátsági sör és a manapság kézműveskörökben divatos fajták is, mint a kiegyensúlyozott Pale Ale, a keserűbb, de sokszor gyümölcsös India Pale Ale/IPA, a pörkölt árpából készült Stout (ilyen a manapság virágkorát elő Guinness) vagy a régebbi Porter.  

A harmadik nagy kategória a spontán erjesztésű söröké, amilyen a belga Lambic. Ezek a sörök a borokhoz hasonlóan nem kiválasztott és fejlesztett élesztőtörzsek felhasználásával készülnek, hanem a levegőben meglévő élesztőtörzsek munkájával születnek inkább. A természetes erjedés miatt ezek a fajták savanykás, fanyar, de komplex és érdekes italok. Idetartozik az ismertebb meggyes Kriek és a málnás Framboise.

Kézműves vagy nem kézműves?

A nagy „kézműves” sörforradalom Nyugaton már több évtizede beindult, Magyarországon és Romániában is már leg­alább 10-15 éve megy kisebb-nagyobb lendülettel és sikerrel. A fenti fajtákat régi és új, ipari, kisüzemi és tényleg kézműves főzdék is mind készítik. Sajnos mindkét országban jellemző az a tendencia, hogy olyan gyártók is használják a „kézműves” kifejezést termékeik eladására, amelyeknek, finoman fogalmazva is, kevés közük van a kézzel készített italokhoz. Magyarországon a kistermelők ezért más kifejezést kerestek, ők magukat angol mintára „kraft” főzdének nevezik. A fentiek miatt sem mindig biztos, hogy érdemes mindenáron a „kézműves” vonatra felülni, jobb a megbízható termelőket ismerni, felkeresni vagy egy évszázados hagyománnyal bíró nagy és régi termelő söreit választani. Arról nem is beszélve, hogy az alsó erjesztésű söröket nehezebb úgynevezett házi körülmények között jól elkészíteni.

Bogyós frissítők nyárelőre

A kismillió sörfajta felsorolása helyett az e havi témánknak megfelelően néhány igazán finom bogyós gyümölcsöket tartalmazó vagy arra emlékeztető sört mutatunk be röviden.  

A legrégibb gyümölcsös sörfajta a fentebb már említett belga Lambic. Ezeket a hordóban erjesztett söröket már legalább 400 éve készítik, a komló elterjedése előtt már ismertek voltak. A Kriek cseresznyével készül, amit a hordóban, a sörben érlelnek. Ennek megfelelően szép piros színe van, és komplex savanykás íze. A málnás változat a huszadik századra tehető, málnaágyon érlelt tölgyfa hordós ugyancsak. Ez rozépezsgőszerű száraz, ugyancsak savanykás sör.  

Fanyar világ: Sour/Berliner Weisse/Gose – a modern kraft főzdék által népszerűsített ital, gyümölcsök helyett sokszor püréket vagy gyümölcslevet használnak. Ugyancsak fanyar és sós ízűek, ezért az egyensúly miatt trópusi gyümölcsökkel jól párosíthatók.

Witbier: Ugyancsak a belga hagyományból érkezik ez a búzasörváltozat. Önmagában is banános íze van, de szárított narancshéj és koriander hozzáadásával alakítják ki a végső karakterét.  

Bogyós gyümölcsös barnák: Sokak nagy kedvence a Guinness áfonyaszörppel, de a kraft termelők is nagyon rég felfedezték, hogy a pörkölt malátás sötét fekete sörökhöz nagyon talál a friss és szárított piros és fekete bogyós gyümölcs. Népszerűek az áfonyás, erős, úgynevezett balti porter, aszalt szilvás stout variánsok is.