Bennem a tavasz eljövetele azt a kiteljesedett érzést kelti, amit akkor éreztem, amikor a szüleim a fekete-fehér televíziót lecserélték színesre. Egyik kedvenc foglalkozásom a szürke tájból előbukkanó színek megfigyelése, mikor megjelennek a zöldek (és sárgák), már garantáltan számíthatunk arra, hogy egy színesebb, tágasabb és melegebb környezetbe kerülünk. Gasztronómiai szempontból ez olyan, mintha zsíros kenyér helyett vegyes zöldségsalátát vacsoráznánk. Isten ments, semmi bajom a zsíros kenyérrel, nagyon szeretem (sokunknak ráadásul az élet során a túlélőcsomag szerves része), de amikor több szín és textúra van a tányéron, az érzések is hatványozottan növekednek. Nos, ilyen számomra a tavasz, egy pezsgőbb, mozgalmasabb, élvezetesebb időszak kezdete. Ha a kikerics lilán virít a még eléggé egyhangúan szürke udvaron, garantáltan kijelenthetjük, megjött a megújulás időszaka. Bárcsak mi emberek is újjászülethetnénk, ha nem is évente, de életünk folyamán többször, egy jobb, empatikusabb, derűlátóbb önmagunkká!
Lengyel sóskaleves
A tavaszi kertünkben megjelenő ehető zöld levelek egyike a szerintem teljesen alulértékelt és nem túl nagy közkedveltségnek örvendő sóska. Pedig élénkít (jó, azért a reggeli kávémat jómagam sem cserélném le egy csokor sóskára), alacsony kalóriatartalma mellett számos vitamin (C-ből bomba) és ásványi anyag forrása. Azt azért nem árt tudni, főleg, ha hosszabb útra kelnénk, hogy víz- és hashajtó hatása is van. Élő bizonyíték rá szerény személyem, ki nem mindig találja meg a kellő beviteli szintet – főként kerti munkálatok közepette, mikor ott kelleti magát a kerítés tövében –, melynek eredményeképp pluszköröket fut a ház és az udvar között. A sóskából készülő levesek általában Európára jellemzőek, és nemzeti konyhákként leheletnyit módosulnak. Nálunk az egyszerű változat dívik, rántással, kis cukorral, tejföllel és belehabart tojással. No, de készülhet: tejszínnel, krumplival, rizzsel, galuskával, zsírral, vajjal, főtt tojással, rántottával. Lengyelországban krumplit és főtt tojást tesznek bele, ma pedig én is ezt a vonalat követtem, csöppnyi eltéréssel.
Hozzávalók:
• 3 dkg vaj
• 1 db póréhagyma
• 2 db zöldhagyma
• 1 l füstölt sonka főzőleve (húsvét után ilyenünk mindig van)
• só, bors
• 30 dkg friss sóska
• 3 dl tejszín
• 2 ek. étkezési keményítő
• 40 dkg újkrumpli
• 2 kemény tojás
Elkészítés:
A vajon megdinszteljük a karikára vágott újhagymát, feltöltjük a sonkalével, és pár percig főzzük. Hozzáadjuk a felaprított sóskát és a tejszínben elkevert étkezési keményítőt, ezzel is összerotyogtatjuk. Az újkrumplit pedig nem a levesbe főzzük bele, hanem konyhai innováció folytán a sütőben sül pirosra, egy szál póréhagymával együtt (ez kb. 20 perccel később társul a krumplihoz, lévén sokkal zsengébb és puhább). Levesünket rámerhetjük a sült krumpli és póréhagyma együttesére, vagy külön is tálalhatjuk mindezeket. Ha valakinek túlságosan savanyú lenne az így készült leves, nyugodtan megcukrozhatja, én biztos nem leszek az, aki az első követ ráveti.
Citromos báránysült
Következő eledelünk levesként látta meg a napvilágot, de a mai napkelte után konyhámban második fogássá alakult, merthogy csak leveseket egy ebédre ugyebár nem illendő feltálalni (én, mondjuk, szívesen bekanalazok bármennyit). Mindehhez hozzájárult az is, hogy a húsvéti báránysült maradéka ott pironkodott a hűtőben, valamit kezdeni kellett vele, ily módon pedig új életre kelhetett. Persze lehet készíteni friss bárányhúsból is, sőt! Zsenge húsunk amúgy sem igényel túl sok sütést! Egyébként nagy bánatom ilyenkor húsvét tájékán, hogy soha nem bírok annyi bárányhúst elfogyasztani és eltenni a következő hónapokra, hogy elmondhassam: végre igazán jóllaktam vele. Ehhez azonban nagyobb kamra kellene, amibe nagyobb fagyasztó férne, amihez értelemszerűen egy vaskosabb pénztárcára lenne szükség. Erre pedig annyi esélyt látok, mint, mondjuk, egy terülj-terülj asztalka beszerzésére, pláne a mostani árakat tekintve. De nézzük a dolgok pozitív oldalát (mely által ráadásként boldogabbá és kiegyensúlyozottabbá válnak napjaink), még mindig nem csak annyi étel kerül az asztalunkra, és nem csak annyit eszünk, amennyi a túléléshez kell.
Hozzávalók:
• 50 dkg kicsontozott báránycomb
• 1 kis póréhagyma
• 2 ek. vaj
• 4 gerezd fokhagyma
• 15–20 darab apró csiperkegomba (szegfűgomba még jobb lenne, ha lenne)
• 15 dkg zsenge zöldborsó
• 1 kaliforniai paprika
• 1 ek. só, 1-1 kiskanál kakukkfű és tárkony
• 1 kis citrom héja és 1 kanálnyi leve
Elkészítés:
A húst nagyobbacska kockákra vágjuk, a többi zöldséget is feldaraboljuk. A vajon átpirítjuk őket, fűszerezzük, és edényünket a sütőbe toljuk. A sütés vége felé a zöldborsót is beleszórjuk. Mondhatni, e változatnak már nem volt ideje a hűtőben pironkodni.
Sült zöldséges quiche
Eme francia sütemény bölcsője Elszász és Lotaringia területén ringott, „kuchen”-ként anyakönyvezték, de az idők során teljesen elfranciásodott. Eredetileg a sós, vajas tészta egyszerű szalonnás, tejfölös, tojásos tölteléket kapott (és vasserpenyőben sült), aztán ez bővült, napjainkban pedig bármit belesüthetünk, a jó ízlés határain belül. Amire viszont minden quiche-hez szükségünk van, az a vajas tészta és a tejszínes-tojásos szósz, mely egyben tartja a tésztára szórt zöldségeket, húsokat, gombákat, szalonnákat és egyéb szereplőket. A képen pózoló alany egyébként egy kissé galettesedett színes-ízes quiche, ugyanis a tésztaszélek visszatűrődtek a töltelékre. Tudniillik csak egy kis quiche-t akartam sütni, a piteformámból a tészta jócskán kilógott, a lesütött zöldségek meg nem értek fel a forma pereméig. De sebaj, imígy lett aztán egy még kisebb quiche a levágott tésztaszélekből.
Hozzávalók:
A tésztához:
• 300 g finomliszt
• 150 g vaj (hideg)
• 1 tk. só
• 50 ml víz (még hidegebb)
A szószhoz:
• 200 tejszín
• 2 db tojás
• 50 g sajt (reszelt)
• 1 tk. só
• 1 késhegynyi bors
• 1 késhegynyi szerecsendió
A töltelékhez:
• 2 nagy db sárgarépa
• 3 db kápia paprika
• 1 póréhagyma
• 100 g bébispenót
Elkészítés:
A felszeletelt zöldségeket egyenként kevés olajon megsütjük, és belerétegezzük a pitetésztába a következő sorrendben: paprika, sárgarépa, póréhagyma, spenót. Felöntjük a tejszínes-tojásos keverékkel, 40-50 percig sütjük, míg a tojásos keverék meg nem szilárdul. Jól mutat a tányéron, csak nem sokáig, mert enni még jobb, mint nézni.
