Anélkül, hogy értékítéletet fogalmaznánk meg, nyugodt lelkiismerettel jelenthetjük ki, hogy a főzés ma már nem elengedhetetlen készség egy ember életében.

Persze társadalmi helyzettől is függ, de egyre nagyobb eséllyel jelentheti ki bárki, hogy élete filmjében nem fog szerepelni a konyhai sertepertélés anélkül, hogy ennek a döntésnek különösebb következményei lennének az életminőségére nézve.  

Ennélfogva azokba, akik mégis fakanalat ragadnak, sokkal több főzés iránti kíváncsiság, szenvedély, érdeklődés szorul. És tudjuk, hogy az első rántottáknak kulcsfontosságú szerepük lehet egy későbbi, örömmel főzőcskéző hozzáállás vagy éppen egy igazán maradandót alkotó szakácskarrier kibontakozásában.

A szakmában eltöltött rövid, de tartalmas pályám során meglehetősen sok olyan kollégával találkoztam, aki – főként a tanulási időszakban – egysoros konyhai intelmekkel igyekezett egyengetni szakmai fejlődésemet. Elsőként a főzés csudálatos világába való belépés legalapvetőbb feltételét árulták el. „Tudod, mi kell ahhoz, hogy igazán jól megtanulj főzni? – kérdezte anno egy feljebbvalóm. – Meg kell tanulnod enni!” És nem arra értette, hogy kulturáltan, késsel-villával, hanem arra, hogy kellően nyitott vagy-e az élmények befogadására. Egy kicsit olyan ez, mint hogy képes vagy-e anyanyelveden kívül más nyelven is érteni és beszélni. E képesség fejleszthető, és az így szerzett tapasztalatok a következő tipp betartásához elengedhetetlenek, ugyanis így teszünk szert azokra az ízélményekre és ismeretekre, amiket később saját munkánk eredményeként elvárhatunk.

Másodsorban: fogadd el, hogy elsőre nem fog sikerülni. Ennek legjobb bizonyítéka az első, korábban ismeretlen receptből főzni. Amit legtöbben elsőként megtanulunk egy étel sikeres elkészítésében, az, hogy hogyan kell elrontani. Sokkal jobban megjegyezhetők azok a konyhai trükkök, amelyekkel kijavítottunk valamit, mint amelyekkel eleve jól készítettük el az ételt.

Harmadszor: a csengő nem az ételnek szól, hanem neked, a szakácsnak. Ha egy recept azt írja, hogy húsz percen át süssed, betartod és mégsem az elvárt eredményt kapod, ne a receptet okold. A sütési, hűtési, keverési, dagasztási időkre vonatkozó előírások tájékoztató jellegűek, nagyjából annyit jelentenek: húsz perc után ellenőrizd, hogy mennyire állsz közel az elvárt eredményhez.

Utoljára pedig a „mérjük vagy saccoljuk” nagy dilemmája. „A zseni tudja, a profi méri” – mondta egyszer egy konyha­főnököm hozzátéve, hogy amíg ki nem derül, hogy zseni vagy, viselkedj profiként, és légy szíves, mérjed. A levesbetét mennyiségét, a fűszerezést, a tej mennyiségét a krumplipüréhez és még néhány műveletet már közepes tapasztalattal is jól meg lehet saccolni, sőt, ezeket talán mérni sem lehet igazán. De a helyes arányokat egy süteménynél, krémnél, fifikás szósznál bizony mérni kell.  

Ha az idei húsvéti ebédre a gyermekeid családostól a te főztödet ették, és ez így megy már a tizenhatodik éve, akkor nem kell változtatnod semmin.