A narancs, szegfűszeg, fahéj, vanília illata együttesen karácsonyi hangulatot idéz, mint ahogyan látványnak is szép asztali dísz a szegfűszeggel tűzdelt narancs vagy alma is. Örökzöld trópusi fa, amin a szegfűszeg terem. Mielőtt virágai kinyílnának, a bimbókat begyűjtik és megszárítják, ez az ismert fűszer. Kellemes aromájú, picit csípős ízű.
Neve középkori orvosságoskönyvekben sokszor felbukkan: „És ha valakinek fáj a feje, és zúg, mintha süket lenne, egyen gyakran szegfűszeget, ez csökkenti a dörmögést, ami a fejében van.” A szegfűszeg felhasználása sokféle, és sajátos nemzeti vonások is a jellemzőivé váltak. Az amerikaiak megtűzdelik vele a sonkát és a disznóhúst sütés vagy főzés előtt; az angoloknál hagyományosan az almatorta ízesítője; a franciák szörpöt, puncsot, bólét, forralt bort fűszereznek vele, és húsos levesekbe is használják; nem hiányozhat a jellegzetes indiai fűszerkeverékből, a garam masalából sem; Indonéziában pedig dohányba keverik, közkedvelt a szegfűszeggel illatosított cigaretta. Ami drága, annak az emberek mindig keresték az olcsóbbal való pótlását, különösen Európára volt érvényes ez régen, a messziről hozott fűszerek tekintetében.
A szegfűszeg hamisítására az erdei gyömbérgyökér felelt meg, pirosas gyöktörzse szárítva megbarnul, és illata emlékeztet a szegfűszegre. Rokonságban sem áll az igazi gyömbérrel, és mint a nevéből következne, nem is a gyömbért, hanem a szegfűszeget helyettesítették vele. Álneves szereplő a fűszerek világában, igaziként maga is gyógynövény. Tájnyelvben erdei szegfű, ibolyaszegecs, szegfűszagú fű a neve.
A fahéj Indiában őshonos. Fűszerként a fa illatos, szárított kérgét használják, amely édeskés intenzív aromájú. A Dél-Kínában honos fahéj neve kasszia. Ennek az állaga vastagabb; így olajtartalma is nagyobb, aromája áthatóbb. Tájainkon darabokba tördelve forralt borba vagy kompótba, őrölve édességekbe, mézeskalácsba használják. Különleges ízt kölcsönöz egyes sajtos ételeknek is. Ínyenceknek való a sült szárnyasokhoz és májhoz a citrom és narancs reszelt héjához vegyített kevés porított szegfűszeg és fahéj. Czifray István 1840-ben megjelent Szakács mester magyar nemzeti szakácskönyve receptjei között: „Önts 1 font [=0,45 kg] fekete kenyérmorzsára egy pohárka asszúszőlő bort, hogy jól megpuhuljon; sodorj el 1 font írós vajat habzásig, keverd közé a kenyérmorzsát lassanként, és 1/8 font apróra törött mandolát, 4 lat [1 lat=17 gramm] porrá zúzott cukrot adván hozzá, üss bele külön-külön két tojást egészen s négynek sárgáját, végre porrá zúzott fahéjat hintvén közé keverd jó óráig; ekkor vegyíts közé két garas árú apróra vágott cukros citromhéjat, kenj meg egy sütőedényt vajjal, a kását töltsd bele és cukorral meghintvén süsd meg.”
A fűszertörténetben gyakran említik, hogy az ókori Sába királynőjének kedvenc fűszere a fahéj volt, külön fahéjadagoló rabszolga szolgálta. Feltételezhető, hogy ez a fűszermester nemcsak az ételeket és italokat vette gondjaiba, mert ismerve a keleti kultúrákban általánosan elterjedt fahéjolaj erotikus célokra való felhasználását, talán más titkos feladatai is lehettek. Elképzelhető, hogy részt vett a királynő kíséretében is, amikor ő Salamon királyt meglátogatta, akinek aranyat, drágaköveket és fűszereket vitt ajándékba. Fahéjolaj vagy csak szerelem? Történelmi tény, hogy a királynőnek gyermeke született Salamontól, és ez a gyermek lett később Etiópia királya. A királynő története legendák és valóságtöredékek elegye. A fahéjolajnak szerelmivágy-fokozó felhasználása a középkori Európában is ismert volt, persze nem olyan elterjedt és nyílt természetességgel használt, mint Keleten, hanem titkos-tiltott receptek részeként, amelyek összetevőit csak a beavatottak tudták. Ma már tudományos kutatások igazolják, hogy a fahéjolaj tisztán a bőrre kenve irritációt okoz, tehát a mértéket alapolajjal vegyítve szakszerűen kellett használni.
A vanília mexikói eredetű, az aztékok a kakaó ízesítésére használták, Amerikából a spanyolok közvetítésével jutott el Európába. Illatát sokan szeretik, ám azt valószínűleg kevesebben tudják, mennyire erős hatású. Az illatáért és ízéért felelős összetevők vegytanáról nagyjából két évtizede tudományosan is bizonyított, hogy nyugtató, stresszcsökkentő, szorongásoldó hatású, a boldogság érzését kelti, ezért is olyan népszerű az egész világon, na és ezért használják az aromaterápiákban is. A vanília termesztése, azaz a toktermés, a vaníliarúd előállítása különlegesen munkaigényes, így a második legdrágább fűszer a világon (az első a sáfrány). A kereskedelemben kapható olcsó, kis tasakokba csomagolt vaníliás cukor legtöbbször hamisítvány, mesterséges íz, amihez vanillint, egy olcsó szintetikus vaníliaillatú kristályos vegyületet használnak, de például a Bourbon vaníliás cukorban, ha mikromennyiségben is, de igazi vanília található. Ha kényesek vagyunk az eredetiségre, vagy ki akarjuk próbálni a jótékony hatását, vásároljuk meg az igazi fűszert, a vaníliarudacskát. Ezt felhasználáskor hosszában el kell vágni és kikaparni az apró magokat. Saját vaníliás cukrot könnyen készíthetünk: akár a toktermés héját, akár egészben, picit behasítva cukorba tesszük egy jól zárható befőttesüvegbe, amelyben a cukrot pótolhatjuk, ha már felhasználtunk belőle. „Erejét” sokáig megőrzi.
Kedves Olvasóm! Vaníliaillatú, békés ünnepeket kívánok!
Fotó: freepik.com
