Egy igazán jó tál étel és egy pohár finom bor maga a boldogság. A szívélyes vendéglátás akár otthon, akár vendéglőben, az örömről szól. Kevés kellemesebb érzés van, mint amikor csillogó szemmel és elismerő szavakkal fogadjuk, amit készítettek nekünk, vagy ha vendégeink örülnek annak, amivel megkínáljuk – legyen az egy kamrából, hűtőből elővarázsolt sör, bor, pálinka –, a lényeg, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki abból, ami van. Figyelem! A nyugalom megzavarására alkalmas sorok következhetnek, egyes olvasók számára sokkoló kijelentések is lehetnek.
A hagyományok tesznek azzá, amik vagyunk és segítenek megőrizni ezt az identitást. De ha praktikus szemmel nézzük, az első jó tanács az, hogy ha lehet, ne pálinkával kezdjük az étkezéseket. A magas, sokszor 40 fokot is meghaladó alkoholtartalom annyira le tudja radírozni az ízlelőbimbókat, hogy mindennek pálinkaíze lesz utána, és alig lehet érezni az ételek, italok textúráit, ízeit.
1. Hőmérséklet
Ha legszebb formájában akarjuk megmutatni a borainkat, legjobb mindet hűteni. Minden borkategóriának van ajánlott szervírozási hőmérséklete, de ez otthoni környezetben nem annyira szigorú: ha három nagy tartományba beférünk, nagy baj nem lehet.
Pezsgőket, habzó borokat érdemes a leghidegebben felszolgálni, háztartási hűtőből kivéve azonnal érdemes fogyasztani: ez 7-10 Celsius-fokot jelent. Amíg kinyitjuk őket már egy-két fokot kúszhat felfelé a hőmérő.
A fehérborokat érdemes kis ideig az asztalon tartani, miután kikerültek a hűtőből, 9-13 Celsius-fok között mutatkoznak meg a legszebben. A vörösborokat pincéből vagy kamrából kivéve már lehet inni, de ha hűtőben picit felfrissítjük kb. 13-15 Celsius-fokra, akkor meg tudják őrizni aromáik legjavát és nem tűnnek olyan laposnak és alkoholosnak, mint szobahőmérsékleten.
Az italok hűtőszekrénynél gyorsabb lehűtésére a legjobb módszer egyébként az, ha egy nagy edénybe kb. fele-fele arányban töltünk jeget és hideg vizet, majd sót szórunk a tetejére. A víz kb. huszonötször hatékonyabb hővezető, mint a levegő, és a só csökkenti a víz fagypontját. Egyesek szerint elég sok só szükséges látványos eredményhez, de az elv működik. Ami fontos, hogy ne az edény tetejére helyezzük az üveget, hanem merüljön el teljesen a vízben. Így a teljes tartalma hideg lesz, nemcsak az alsó rész. Ezzel a módszerrel 15-20 perc alatt kb. 8 Celsius-fokosra lehet hűteni azt az italt, amit szeretnénk.
2. Pohár/poharak
Egy viszonylag széles kupájú, szűkülő szájú, vékony kristály, talpas borospohár mindenre jó, mindenfajta borhoz megfelel, erre nem érdemes otthonra nagy összegeket költeni. A pezsgőspohár szép, szűk és jól látható, ahogy haladnak felfelé a buborékok, de illatokat nem nagyon érezni belőle. Sokkal fontosabb, hogy talpas legyen és ivás közben lent fogjuk, ne a felső részt, ezzel átmelegítve a bort és összemaszatolva étellel a poharat. Mindig ugyanonnan kortyolva pedig el tudjuk kerülni, hogy körben rúzs- vagy zsírnyomok zavarjanak be.
3. Bontás
A borosüvegek nyitásáról talán nem kell részletesen beszélni, a legtöbb ember jelentős tapasztalattal rendelkezik ezen a téren. Inkább jöjjön néhány hasznos részlet.
Először a fóliát fent vagy lent, az üveg szájához közel vagy távolabb érdemes levágni? Étteremben egy sommelier általában az alsót vágja le, ugyanis régebb ezek a kapszulának nevezett borítófóliák ólmot tartalmaztak, és el kellett kerülni, hogy érintkezzenek a borral.
Egy huncut, de nagyon hasznos tipp, hogy a nyitót ne a dugó közepébe szúrjuk be, hanem úgy célozzunk, hogy a csiga maga legyen a parafa közepén. Így jobban megfogja azt és kevesebb az esély arra, hogy eltörjön a dugó. Egy másik, hogy ne csavarjuk teljesen át a dugót, mert az alján mi magunk tolunk így a borba parafát. Egy körrel a dugóhúzó hossza előtt, ha megállunk, rendszerint nem lesz baj.
4. Dekantálni vagy nem dekantálni
A borokat alapvetően két okból szokták dekantálni, azaz az üvegből egy másik olyan edénybe átönteni, ahol nagy felületen érintkezik a levegővel. Az első, ami a valóságban sokkal kevesebb embert érint, az, hogy a bort elválasszuk az üvegben esetlegesen keletkezett lerakódásoktól. Ez idős vagy szűretlen borok esetében jellemző inkább. Ennek a módszere, hogy az üveg nyaka alá helyezett fényforrás felett töltjük ki a bort egy másik edénybe, így látjuk, hogy meddig kell tölteni. A kis darabkák fennakadnak az üveg vállán és csak a tiszta bor kerül a vendégek elé.
A második ok, amiért levegőztetjük a borokat, az, hogy oxigénnel érintkezzenek, és ezáltal felgyorsuljon az érés. Ezzel a kis trükkel fiatalabb borokat úgy tudunk felszolgálni, hogy kerekebbek, érettebbek, kevésbé savasak vagy tanninosak.
Egészségünkre!
