Szerencsém volt majd egész életemben kertes ház lakójának lennem. Kedvenc emlékeim egyike a leglombosabb – stratégiai védelem a szülői sasszemek ellen – fán való olvasás (igen, igen, rajta, nem alatta), kellően ki- és felhasználva egy udvar, kert előnyös adottságait. Ezért aztán nem igazán éreztem késztetést erdei látogatásokra, lévén a terep igen gyakran szúrós, csípős, vizes, csúszós és meredek.
A gombák általában valaki más szemébe ötlöttek, sikerélmény híján pedig csak fárasztó hercehurcának tűnt az egész kirándulás. Ráadásul zeneórán is azt hallottam, hogy erdő mellett nem jó lakni, mert sok fát kell hasogatni. Ez idő múltán be is igazolódott, és ekkor még a fa borsos áráról nem is beszéltek! A megélt éveim számának növekedésével aztán az erdő és Csilla hidegháború békekötéssel zárult, jómagam meg egyre szívesebben és lelkesebben vetettem bele magam a vadászat izgalmaiba. Zöld és barna öltözék (tájba simulóan), jobb kézben kiskés vagy bicska (fő jellemzőjük, hogy szeretik a bújócskát, ez okból sok kedvencem lelt végső nyughelyre a mohás avarban), balban kosár, lábon gumicsizma, az általánosan elfogadott gombászviselet. Számomra ugyan ez utóbbi elviselhetetlennek tűnt, de fizettem is érte gyakran, mikor álcázott zsombékok cuppantották le lábamról a teniszcipőt. Áztam bőrig, csapott a szemembe fenyőág, térdeltem vöröshangyafészekbe, csípett szürke légy, mindezen gyötrő tapasztalatok mégis eltörpültek az eufóriás érzés mellett, mikor megpillantottam egy aranysárga rókagombatelepet, egy lilapereszke-kört vagy egy hamvasbarna hiripcsaládot. Gyakran úgy estünk térdre mellettük, mintha legalábbis egy aranyért fedeztünk volna fel a közeli szikla oldalában. Egy/sok friss gomba egyébként minden kényelmetlenségért kárpótol, kalandok nélkül meg különben is mit ér az élet? És akkor még nem beszéltem a gyümölcsökről, ugyanis nincs finomabb a szamócahabnál, a málnás panna cottánál és az áfonyalekvárnál. A gyógynövényeket már nem is említem, mert csak keveset ismerek, azokat ellenben gyakran használom. A hegyi kakukkfű (mely nagyon szereti a sziklás oldalakat) például sok ételem ízét teszi gazdagabbá. Ráadásként, egy vadvirágcsokornál szebb nem is ékesítheti asztalunkat! Két éve hiányolom az erdő illatát, de az idén újra belevágok a gombavadászatba (legalábbis próbálkozom), maximum néhol nadrágféken közlekedem – a minap épp rózsaszín féket használtam, virágszedés közben, meg is sínylette szegény a súrlódást –, medve komát pedig tervszerűen (persze ember tervez, Isten végez) kerülöm, hogy a jövő hónapban is jelentkezhessek.
Rókagombás pite
Miután lefutottuk az elvárt rókagomba leves-paprikás-savanyúság köröket, és tán még meg is untuk őket (habár ez kevésbé fenyeget, mert soha sem találunk/szedünk annyit), felfedezőútra indulhatunk a gombás receptek erdejében. Mindig vannak lelkes újítók, akik meg is osztják ötleteiket a széles néptömegekkel, emiatt aztán örök hálával tartoznak a jó falatok kedvelői. Köszönet! Végtelenül tágas a kibertér, néhanapján akár el is tévedhetünk benne, de előnye egy kárpáti rengeteggel szemben, hogy a világhálóba ragadván saját hajunknál fogva kirángathatjuk magunkat (egy jó recepttel a fejünkben). Münchhausen után, szabadon.
Hozzávalók:
• 45 dkg rókagomba
• 1 fej hagyma
• 3 cikk fokhagyma
• 1 kaliforniai paprika
• 20 dkg reszelt sajt
• 6 tojás
• 15 dkg liszt
• friss kakukkfű (hegyi)
• bazsalikom
• só, bors
Elkészítés:
A zöldségeket apróra vágjuk, a megtisztított gombát feldaraboljuk. Felverjük a tojásokat, hozzáadjuk a zöldségeket, a sajtot, a lisztet, a fűszereket, majd belekeverjük a gombát is. Kivajazott tepsiben, 175 fokos sütőben, körülbelül 40 perc alatt készre sütjük.
Hiripes lebbencs
Ahhoz, hogy az ember szájába feledhetetlen falatok kerüljenek, nincs mindig szüksége egy sok Michelin-csillagos vendéglőre, avagy sokórás konyhai tevékenységre. Elég három-négy egymást ízben támogató alapanyagegyed, némi főzés, pirítás, és máris eltelten piheghetünk egy árnyékos sarokban.
.jpg)
Hozzávalók:
• 150 g hirip (vargánya)
• 100 g húsos szalonna
• 2 dl tejszín
• 150 g lebbencs (apróra tördelt, gyúrt tészta)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 pici fej hagyma
• 1 maréknyi reszelt sajt
Elkészítés:
A lebbencstésztát megfőzzük. Az apróra vágott szalonnát megpirítjuk, majd hozzáadjuk a hagymát, a fokhagymát, és együtt sütjük egy picit. Öntünk bele egy decit a lebbencs főzőlevéből, majd a tejszínt is belekeverjük (két-három percig forrhat). A hiripet is megpirítjuk egy evőkanálnyi szalonnazsíron, hozzáadjuk a tejszínes szószhoz, végül összeforgatjuk a lebbenccsel. Reszelt sajttal tálaljuk. Aki szereti, parmezánnal. Jómagam nem, de lévén eléggé toleráns személy, adok annak, aki kedveli.
Fasírt és szósz
Szeretjük a fasírtot, készítem is gyakran. Néha ugyan letérek a jól bejárt erdei csapásokról, így a készételeim külföldi mintázatokkal gazdagodnak. Mai fasírtomban például svéd összetevők fedezhetők fel. Itt főleg a tejről, szegfűborsról, szerecsendióról van szó, melyeket egyébként eszembe sem jutna fasírtba kavarni. Lévén ezen svéd golyók általánosan elfogadott kísérője a barnamártás és az áfonyalekvár, valamit tennem kellett (az asztalra is) ez ügyben. Kecses csuklómozdulattal összeházasítottam hát fasírtjaimat egy teljesen más földrészről érkező fűszeres szósszal, éspedig az indiai eredetű csatnival. Így kerültek a tányérra a barna golyóbisok közé haragoslila virágszirmok.
Hozzávalók:
A fasírthoz:
• 50/50 dkg sertés/marha darált hús
• 130 g zsemlemorzsa
• 1 csésze tej
• 2 fej hagyma
• 2 tojás
• ½ tk. szegfűbors
• ¼ tk. fehér bors
• 2 tk. só
• vaj a sütéshez
Elkészítés:
A zsemlemorzsát beáztatjuk a tejbe, miután egyneművé váltak, összekeverjük a többi alapanyaggal. Félórányi pihenés után (főleg a massza igényli, de nekem sem árt) az olvadt vajban kis golyóbisokat sütünk.
A csatnihoz:
• 1 kis fej lila káposzta
• 200 g áfonya
• 1 fej vöröshagyma
• 1 ek. zsír
• 2 ek. nádcukor
• ízlés szerint balzsamecet
• 150-200 ml víz
• kevés só
Elkészítés:
A káposztát és a hagymát apróra vágjuk. Megdinszteljük a zsiradékon az ecettel, cukorral, vízzel, az áfonyát meg végső momentumként tesszük hozzá. Aprítógépben a kívánt méretre daráljuk.
Készíthetünk tormás áfonyát is, amely 1 kávéskanál reszelt édes csemegetorma és 2 evőkanál vegyes áfonyalekvár (vörös és fekete) elegye.
Szöveg: Berszán-Árus Csilla
