A nagy sikerű 2022-es rendezvény után másodjára is megszervezik a Taste of Transylvaniát, Erdély legfinomabb fesztiválját. Belekóstolsz?

A Taste of Transylvania nem más, mint néhány elszánt szakács, vendéglátós és helyi termelő közös álmának megvalósulása. A szervezők víziója, hogy együtt nyissák meg az erdélyi gasztronómiai kultúra új fejezetét. Elmondásuk szerint közösen indultak el azon az úton, ami a gasztronómiai hagyományaink és készségeink újrafelfedezéséhez és eltűnőben lévő örökségünk megmentéséhez vezet.  A Taste of Transylvania fesztivál és a köré épülő márka célja, hogy Erdélyt, ezt a különleges és kissé eldugott tájat visszahelyezze a nemzetközi gasztronómiai térképre mint egy új, mégis időtlen desztinációt.

Mindennek a gasztronómiai forradalomként is aposztrofált mozgalomnak van néhány alapvető gondolata, amely Erdély sajátos történelméből, illetve gasztronómiai hagyományaiból adódik. Az első és legfontosabb a valós multikulturalitás, hiszen itt öt népcsoport, a magyarok, a románok, a szászok, az örmények és a zsidók is jelen vannak és voltak. Ezek a népek évtizedek óta élnek együtt békében, kölcsönös tisztelettel viseltetve egymás iránt, mindannyian a maguk egyedi módján hozzájárulva egy változatos és igencsak jellegzetes gasztronómiához.

A gasztronómus nyomdokában

Sokak számára Kövi Pál könyve egy erdélyi gasztronómiai alapmű, és ezt a Taste of Transylvania megálmodói is így gondolják. Kövi Pál magyarként az Egyesült Államokba vándorolt, ahol a New York-i Four Seasons étterem tulajdonosa és igazgatója lett, ezáltal a metropolisz kulináris életének meghatározó alakjává vált, és az is maradt mintegy négy évtizeden át. Erdélyi származású barátjával és üzlettársával, Margittai Tamással közösen az akkori egyik legjobb éttermet működtették, ami többek között olyan „aprósággal” írta be magát a világ gasztronómiai történelemkönyvébe, mint a valódi szezonális étlap bevezetése.

Kövi mindezen sikerei ellenére sem szakadt el gyökereitől, illetve erdélyi kötődésétől, és Erdélyi lakoma című 1980-as könyvével egy olyan felbecsülhetetlen értékű gasztronómiai referenciaanyagot alkotott, amely erős kötődést képez a múltunkkal. A Taste of Transylvania szervezői többek között ezt a könyvet és az általa közvetített Erdély-specifikus gasztronómiát kívánják támogatni, miközben a modernitást sem tévesztik szem elől. Ennek egyik, a fesztiválon túlmutató példája, hogy többek között az ő és Mautner Zsófia gasztroblogger keze munkáját dicséri az Erdélyi lakoma felújított változatának 2022-es kiadása, amelyben mindezeket a hagyományos ételeket modern fotókkal díszítve és helyenként a 21. századi gyomorra szerkesztve mutatták meg.

Vallják, hogy szintén fő vezérelvként tekintenek az élő hagyományokra: ma is velünk van mindaz a tudás, azok a készségek és kézműves termékek, mint a fermentálás vagy savanyítás (például az ikonikus erdélyi-örmény ángádzsáburleves alapját képező churut, ami savanyított tej és zöldfűszerek keveréke), a vadon termő növények és gombák, különleges kenyérsütési és sajtkészítési eljárások vagy a savanyú levesek készítése és a szabad tűzön való sütés-főzés. Ezeknek a hagyományos technikáknak és módszereknek már a tavalyi fesztiválon is külön helyszíneket és előadásokat szenteltek, és ez idén sem marad el.

A 2022-es, első fesztivál óriási sikerére és az elsöprő mennyiségű pozitív visszajelzésre való tekintettel 2023-ban ismét megszervezik a Taste of Transylvaniát, ugyanazon a lélegzetelállító helyszínen, a Gyimesi Skanzenben. Idén a kulturális sokszínűség, a nyitottság és a gasztronómiai hagyományok őrzése mellett a fenntarthatóság is külön célkitűzés, hiszen egy minél kevesebb hulladékot termelő fesztivált álmodtak meg, ami nemcsak gyakorolja a zöld szellemiséget, de oktatja is azt.

2023, a low waste éve

Az első kiadáshoz képest az idei fesztivál legfontosabb újítása a határozott elmozdulás abba az irányba, hogy teljességgel no waste, azaz hulladékmentes fesztivállá váljon. Ez természetesen nem egyszerű folyamat, és nem is lehet azonnal minden elemét megvalósítani, de már az idei fesztiválon is megjelenik számos olyan törekvés, ami jelzi a zöld gondolatok jelenlétét.

Ezek főként a kiállítókat érintik, vagyis azokat a standokat, amelyeknél majd finomakat lehet enni szeptember harmadik hétvégéjén. A kiállítók csakis lebomló és újrahasznosítható vagy üveg, porcelán és fém evőeszközöket, tányérokat, poharakat használhatnak étkeik felszolgálására. Tulajdonképpen műanyag szemét igazából csak akkor lesz a fesztiválon, ha valaki hoz magával – mondhatnánk félig viccesen, de a törekvés valóban ez. A hulladékhoz szorosan kapcsolódik az a kezdeményezés is, hogy a szervezők a lebomló hulladékot helyben komposztálják egy szakmai partner bevonásával, majd az így termelt komposztot a helyi termelők rendelkezésére bocsátják, ami hasznos lehet a termőföldek minőségének javításában.

Bár a low waste fogalom kapcsán legtöbbünknek a hulladéktermelés minimalizálása juthat eszünkbe, szót kell ejteni az ökológiai lábnyom csökkentéséről is – a fesztivál szervezői nemcsak a helyben keletkező szeméttel próbálnak valamit kezdeni, hanem a járulékos környezetszennyezést is csökkenteni szeretnék. Éppen ezért a kiállítók számára tiltólistát állítottak össze, amely szerint az itt eladásra szánt fogások elkészítésekor nem használhatnak tájidegen, sok ezer kilométerről érkező alapanyagokat, úgymint avokádót, egzotikus gyümölcsöket és zöldségeket vagy éppen tenger gyümölcseit.

Ennek a kezdeményezésnek kettős célja van. Egyrészt így nem használhatók fel olyan alapanyagok, melyek távoli országokból, régiókból származnak, és ideszállításuk rendkívül nagy szennyezéssel járna, másrészt pedig ezáltal támogatják azt a kezdeményezést, hogy minél inkább helyi alapanyagokat használjanak, és a helyi értékeket is erősítsék. Trucza Adorján, a Taste of Transylvania ötletgazdája és főszervezője szerint az az igazán elismerésre méltó teljesítmény, ha valaki majdnem kizárólag helyi alapanyagokat használ, és azokat teljes mértékben, „fülétől a farkáig” feldolgozza – aki ezt vállalja, azt igyekeznek külön is támogatni.

Nagyobb, szebb, finomabb

Természetesen nem a low waste koncepció megfogalmazása és gyakorlatba ültetése az egyetlen újdonság a Taste of Transylvania háza táján. A szervezők a tavalyi fesztiválhoz képest egy minden szempontból nagyobb és impozánsabb rendezvényt igyekeznek összehozni, amely mind időben, mind pedig területben szemmel látható bővülést jelent.

A tavalyi három nap helyett idén négy napon át, szeptember 14–17. között lakják be a Gyimesi Skanzent, melyből az első, csütörtöki nap kimondottan a szakmának szól. Egyfajta vendéglátós börze és kapcsolatteremtési lehetőség lesz ez, ahol a kereslet a kínálattal találkozik. Több partner bevonásával valósul meg a szakmai nap, ahol az elképzelések szerint hosszan tartó és gyümölcsöző szakmai, üzleti és baráti kapcsolatok is köttetnek.

Aki leginkább a fesztivál finomabb oldalára kíváncsi, annak sem kell búslakodnia, hiszen idén egy újabb színpaddal, több kiállítóval és előadóval várják a vendégeket. A Gyimesi Skanzen kápolnája mellett egy újabb színpad bukkan fel, ahol további előadások és workshopok színesítik a fesztivál programját, a tavalyi nyolc kiállító helyett pedig 2023-ban nem kevesebb mint huszonkét standon lehet majd finomságokat kóstolni a tervek szerint.

Akik a csúcsgasztronómiában és az igazán különleges élményekben szeretnének tobzódni, azok számára a négykezes vacsorák lesznek az igazi ínyencségek. Ezek olyan események lesznek, ahol két-két közismert és elismert szakács közösen alkot meg egy menüsort, melyet egy igazán patinás környezetben szolgálnak fel, szűkebb közönségnek.

A gasztronómia mellett pedig a kultúra más területeiről is lehet majd csipegetni, hiszen zenei és látványban bővelkedő produkcióból sem lesz hiány – ezek leginkább azt a kis pluszfűszert adják a fesztiválhoz, amitől igazán tartalmas és ízletes lesz, úgyhogy az édesszájúaktól az ínyenceken át a hagyományos ízek kedvelőiig mindenki számára tartogat jó néhány falatnyi finomságot az idei Taste of Transylvania gasztrofesztivál.

Találkozunk szeptember 14–17. között a Gyimesi Skanzenben!

Szabi, a pék

– Melyik a legkedvesebb erdélyi emléked?

– Nincsen legkedvesebb emlékem, hanem rengeteg kedves emlékem van. Mindig boldogsággal tölt el, amikor beteszem a lábam Erdélybe. Ha mégis meg kellene említenem párat, akkor elsők közt szerepelne a Páva étteremben tartott vacsorám, kenyérsütés Róza mamával, a Gáll Timinél és Levinél eltöltött nap, valamint a gasztroakadémia megnyitójára való közös főzés és gyűjtögetés a séf barátaimmal.  

– Melyik a kedvenc erdélyi ízélményed?

– A Gáll Timi édesapjánál fogott és megsütött pisztráng.

– Miért jöttél el az első Taste of Transylvania fesztiválra?

– Többek közt azért, mert találkozni szerettem volna személyesen is a közösségi oldalamon keresztül megismert erdélyi emberekkel, kovászcimbikkel.

– Miben különbözik a Taste of Transylvania más gasztrofesztiváloktól?

– Abban más a Taste of Transylvania a többi fesztiválhoz képest, hogy emberközeli, családias méretű és rettentően jó hangulatú programokkal szépen kiegészített rendezvény, ahol tényleg a gasztronómiáról és a barátságról szól minden.

– Ha egyetlen mondatban kellene megfogalmaznod, hogy miért izgalmas a Taste of Transylvania a látogatók számára, akkor hogy szólna ez?

– Gyönyörű környezetben elképesztően finom ételeket csodás közönséggel közösen elfogyasztani. Kellhet ennél több a boldogsághoz? Nem!

Nemesvölgyi Attila  

Babka, Budapest

– Melyik a legkedvesebb erdélyi emléked?

– Még csak két és fél éve járok rendszeresen Erdélybe, de már most annyi az emlék, egyik kedvesebb, mint a másik! Ha csak egyet lehet választani, akkor az a tavalyi karácsony, amit a párommal egy kis erdei faházban töltöttünk Ditró közelében. Pattogó tűz a kályhában, patakban mosdás, kemencében sült bárány, csend, béke, fenyvesek, hegyek… értékes, minőségi idő.

– Melyik a kedvenc erdélyi ízélményed?

– Ebből aztán tényleg nincs egy! Magam fogta pisztráng, frissen, szabad tűzön sütve. Róza mama máréfalvi lepénye, a Páva étterem ángádzsáburlevese, a fent említett kemencés báránysült, miccs a székelyudvarhelyi autópiacon, Gáll Tímea levesei, Gáll Anna kályhacsövön sült diós hájasa. És még minimum egy oldalon át tudnám sorolni…  

– Miért jöttél el az első Taste of Transylvania fesztiválra?

– Mert tudtam, hogy valami különlegesnek a részese lehetek. És mert Trucza Adorján felkért!

– Miben különbözik a Taste of Transylvania egyéb gasztrofesztiváloktól?

– Őszinte, sallangmentes, egyszerre intim és hihetetlenül energikus. Valódi üzenettel bír!

– Ha egyetlen mondatban kellene megfogalmaznod, hogy miért izgalmas a Taste of Transylvania a látogatók számára, akkor hogy szólna ez?

– Hogyne, csak egy mondatban! Jó hosszú mondat lesz. Elfeledettnek hitt „régi-új” ízeket kóstolhat… Az arcába kapja, hogy jelen gasztronómiai trendek modern hívószavai valójában milyen ősiek… Láthat, kóstolhat valódi örömfőzéseket… Simogathat kedvenc kocsmárost, vendéglőst, séfet, borászt (beszélgethet, ehet, akár ihat is vele)… Időt tölthet egy csodás környezetben sok jó emberrel… Kiszakadhat kicsit a valóságból, és oly könnyen jól érezheti magát… a látogató. A vendég! Várunk szeretettel: a Kocsmáros!

Jókúti András

– Melyik a legkedvesebb erdélyi emléked?

– Reggeli a hegytetőn, elképesztő panorámával, zavartalan természettel. És aztán egy kis futás vissza a skanzenbe, amihez külön adrenalinlöketet adott, hogy vajon lesz-e brummogó futótársam…

– Melyik a kedvenc erdélyi ízélményed?

– Az elsőként kóstolt falat, a nénik által készített puliszka. Abban minden benne volt, az ízek, a hagyományok és a szeretet.

– Miért jöttél el az első Taste of Transylvania fesztiválra?

– Mert azt mondta a Dodó, hogy menjek!

– Miben különbözik a Taste of Transylvania egyéb gasztrofesztiváloktól?

– Eleve a helyszín teljesen egyedivé teszi, onnantól kezdve minden más csak ráadás.

– Ha egyetlen mondatban kellene megfogalmaznod, hogy miért izgalmas a Taste of Transylvania a látogatók számára, akkor hogy szólna ez?

– Egy gasztrofesztivál, ami nem a magamutogatásról szól, hanem a közös értékek felfedezéséről.