Következő eledelünk levesként látta meg a napvilágot, de a mai napkelte után konyhámban második fogássá alakult, merthogy csak leveseket egy ebédre ugyebár nem illendő feltálalni (én, mondjuk, szívesen bekanalazok bármennyit). Mindehhez hozzájárult az is, hogy a húsvéti báránysült maradéka ott pironkodott a hűtőben, valamit kezdeni kellett vele, ily módon pedig új életre kelhetett. Persze lehet készíteni friss bárányhúsból is, sőt! Zsenge húsunk amúgy sem igényel túl sok sütést!  Egyébként nagy bánatom ilyenkor húsvét tájékán, hogy soha nem bírok annyi bárányhúst elfogyasztani és eltenni a következő hónapokra, hogy elmondhassam: végre igazán jóllaktam vele. Ehhez azonban nagyobb kamra kellene, amibe nagyobb fagyasztó férne, amihez értelemszerűen egy vaskosabb pénztárcára lenne szükség. Erre pedig annyi esélyt látok, mint, mondjuk, egy terülj-terülj asztalka beszerzésére, pláne a mostani árakat tekintve. De nézzük a dolgok pozitív oldalát (mely által ráadásként boldogabbá és kiegyensúlyozottabbá válnak napjaink), még mindig nem csak annyi étel kerül az asztalunkra, és nem csak annyit eszünk, amennyi a túléléshez kell.

A húst nagyobbacska kockákra vágjuk, a többi zöldséget is feldaraboljuk. A vajon átpirítjuk őket, fűszerezzük, és edényünket a sütőbe toljuk. A sütés vége felé a zöldborsót is beleszórjuk. Mondhatni, e változatnak már nem volt ideje a hűtőben pironkodni.