Az ecet mindenki által ismert ízesítőanyag a konyhában. Felhasználása sokoldalú. Fűszerező szerepe mellett vivőanyag és konzerváló is, mert átveszi és tartósítja, nemegyszer föl is erősíti a benne áztatott fűszerek aromáját és hatását, lásd ecetes tárkony, torma stb. A mindenre jó ecet az egész háztartásban hasznosul: többek között vízkőoldó, penészpusztító, pár évtizeddel ezelőtt megszokott volt, hogy hajmosáskor az öblítővízbe löttyintsenek belőle, mert selymesen lággyá és fényessé teszi a hajat, illata pedig néhány perc múlva eltűnik. Ott van az elsősegélyládában is remek bedörzsölőként rovarcsípésekre. Ma újra virágkorát éli, nemcsak savanyító fűszer és téli tartósító, hanem az ember egészségére ártalmatlan háztartási tisztító- és fertőtlenítőszerként is egyre inkább ajánlott a biotermékek elkötelezettjei által.

Az is megtörtént, hogy használt is, meg ártott is ugyanabban az időben: egy 1584-es kolozsvári adat szerint Szabó Katót boszorkánysággal vádolták s máglyára ítélték, és a vádak egyik legsúlyosabbika az volt, hogy egy beteg legényt ecettel „kent meg” – vagyis megmasszírozott –, s ezzel meg némi ráolvasással a legényt meg­gyógyította. A gyógyulás ténye nem hatotta meg a bírákat, inkább tovább terhelte a vádlottat, mert nemcsak a megkenésben, hanem a gyógyulásban is boszorkányos, isten akarata ellen való mesterkedés bizonyítékát látták.

Az ártatlanság és a gyógyulás pedig isten akarata szerinti is lehet, ha imádsággal és egyházi személyekkel társul. A középkorban Európa-szerte híres volt a keresztény harcos szerzetesrend, a templomos lovagok (1118–1314) ecete, amivel hosszú vándorlásaik alatt az ételeiket, főleg az ivóvizüket ízesítették. Íme, a titkos recept, amiről (nem kell hozzá nagy tudomány) megállapítható, hogy távol áll minden boszorkányságtól, lévén egy kellemes ízű és illatú fűszer, gyógy­erejét a fertőtlenítő hatásnak köszönhette. Néhány napig meleg helyen ecetben kell áztatni fokhagyma, tárkony, fekete bors, szegfűszeg, kakukkfű, babérlevél elegyét. Mostanra a gyógyerejébe vetett hit elenyészett, de az biztos, hogy igen finom fűszeres savanyító a zöldséges salátaöntetekben, pácokban és szószokban.

Ismertebb ennél a legendás négy tolvaj ecete nevű készítmény. Népszerűségére jellemző, hogy két város is magáénak tartotta a feltalálás dicsőségének jogát. A művelődéstörténet írásos adatai szerint a története 1630-ban kezdődött, de a kutatók valószínűsítik, hogy ennél sokkal régebben feltalálták és variálták a receptjét. A legenda szerint az európai pestisjárvány alatt Dél-Franciaországban, Toulouse városában egy elhíresült, négy főből álló rablóbanda fosztogatta a betegek és a pestisben elhunytak otthonait, amiből hatalmas vagyonra tettek szert. Feltűnt, hogy bár rendszeresen jártak ezekben a házakban, a betegeket is megérintették értékes tárgyak, pénz, ékszerek után kutatva, egyikük sem kapta el a kórt. Akkoriban az ilyen fosztogatásért halálbüntetés járt, de most a hatóságok az elfogott tolvajoknak felajánlották az életet, cserébe a titokért: hogyan maradtak egészségesek. A tolvajok bevallották, hogy olyan ecettel dörzsölték be a kezüket és az arcukat, ami megvédte őket. Íme az állítólagos recept: két-három liter borecetben egy-egy marék zsályát, kakukkfüvet, majoránnát, levendulát, rozmaringot, ötven darab szegfűszeget, fél marék zúzott fokhagymát áztattak. Az egészet felfőzték, majd hűlni hagyták és leszűrték. Marseille-ben másképp tudják a legendát, ez a fűszertörténethez is jobban kapcsolódik, a recept eredete és a szer hatása is hitelesebb: a járvány következtében négy fűszerkereskedő csődbe ment, és egymást támogatva fosztogatásból próbáltak megélni, védekezésül készítették maguknak a gyógyító és védő ecetet, hiszen a fűszerek sajátos természetéről a patikáriusokéhoz hasonló ismereteik voltak. A négy tolvaj ecete még a 19. században is acetum quattuor latronum néven hivatalos patikaszerként szerepelt a francia gyógyszerkönyvekben. Mai természetgyógyászok is ajánlják egyrészt torokfájás ellen: egy evőkanálnyi mézre kell csepegtetni belőle, és ezt elszopogatni; másrészt párologtatással, aeroszolos permetezéssel védekezni a meghűléses, influenzás és más légzőszervi megbetegedések ellen. 1997-ben D. Gary Young által az Utah állambeli egyetemen elvégzett tudományos kísérletek azt mutatták, hogy a készítmény baktérium- és vírusölő hatása igen magas, 99,96%-os, és alkalmas belső légterek fertőtlenítésére.

A magyar nyelvben zsiványecet néven honosodott meg. Patikában árulták. Így emlegették a Hazai s Külföldi Tudósítások című lap 1833-as évfolyamában is, ahol azt írták róla, hogy kiválóan gyógyítja a szúnyog- és bögölycsípéseket, a különböző bőrsérüléseket, sebeket.

Szöveg: Kozma Mária