Ha a fahéj és a gyömbér illata a karácsonyt idézi, a húsvét számomra szerecsendióbuké-szellőszárnyon érkezik. Évszázadok óta velünk van, Bornemisza Anna és Czifray István szakácskönyvében egyaránt fellelhető. Olyan, mint egy jó bor, kismértékben orvosság, mértéktelen használata viszont káros-kínos következményekkel járhat.
Az élénkítéstől a hallucinációig terjedhet hatása, erőteljes íze, illata miatt csipetnyi elég egy eledelhez, persze mindenkinek privát ügye, hogy mit művel saját magával, mire használja a fejét, szabadidejében képernyőre mered, könyvet lapozgat, tájban gyönyörködik, vagy szerecsendióködben ki(be)néz magából(ba). Manapság gyakran jómagam is úgy érzem, mintha egy nem túl kellemes hallucináció foglya lennék – holott gondosan ügyelek a káros, tudatmódosító anyagok bevitelére –, ám sajna e világunk maga a valóság, melyet teljesen éber állapotban alkottunk magunknak. Már csak abban reménykedem, a húsvéti áldozat folytán egy ennél tisztább, derűsebb élet vár majd reánk! Addig meg, ha nem is bírjuk szeretni egymást, legalább ne ártsunk senkinek, főként önmagunknak ne! Csipetnyi szerecsendiók, apró örömök, melyek elviselhetővé teszik az utat a végállomás felé.
Vospapur
Embertársadat csak akkor ismered meg igazán, ha elfogyasztottál vele hét kemence kenyeret – tartja egy örmény közmondás. Nos, a kemencében sült kenyér manapság luxus, ugyanakkor az is nehezen megvalósítható, hogy valakivel ennyit együnk együtt, ám lassacskán megismerkedhetünk az örmény gasztronómiával, ha tradicionális ételeiket fogyasztjuk. Úgy nézem, saját Hamupipőkéjük lehet, konyhai kiegészítőként, ugyanis rengeteg lencsealapú receptjük van, habár kérdéses, hogy ő kölest, babot, avagy lencsét válogatott, mindez memóriafüggő (én mindenesetre lencsére emlékszem)! A vospapur lencselevest jelent, többféle változata kering az éterben, melyből kettőt szerencsésen össze is házasítottam. Készíthetjük hússal, spenóttal, rizzsel (gondolom, itt jelenik meg az ázsiai kölcsönhatás), barackkal, sőt, dióval, mazsolával is. Ma a szárnyashúsos mutatkozik be, mely ízvilágában nemigen tér el az itteni konyha alkotásaitól, ezért is keveredik bele a barackos változat, mely folyamat során különlegesebbé, ünnepibbé válhat levesünk.
Hozzávalók:
• ½ kg csirkemell
• 30 dkg vörös lencse
• 1 db vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 3 db sárgarépa
• 4 db krumpli
• 20 dkg szárított barack
• vaj
• 1 csokor petrezselyem
• szerecsendió, kakukkfű vagy koriander opcionálisan
Elkészítés:
Vajon megdinszteljük a felaprított hagymát, fokhagymát, sárgarépát, csirkehúst, megfőzzük a krumplit, a vörös lencsét, a barackot, majd egyesítjük a dinsztelteket a főzöttekkel. Apróra vágott friss petrezselyemre vagy korianderre tálalva fenséges illatfalatokhoz juthatunk.
Töltött csirke
A húsvéti töltött bárány nálunk felé a húsvéti ünnepi asztal elengedhetetlen kelléke. No de ha az ember lánya akadályoztatás folytán (anyagi, egészségi, lustasági) ezt nem bírja előteremteni, egy töltött csirke is felléphet helyettesként. Bár elkészítése kissé hosszadalmas, másként semmi bajom az egész művelettel, lévén egy kavarni, varrni tudó személyiség. A problémák tán ott kezdődnek, amikor a sértődött bárány sülés közben összevissza köpködi a sütőben található fűtőszálakat, ami az azonmód ráégett zsiradéktól igen kellemetlen szagokkal tölti meg a házat. Persze ez már a művelet vége, mert egy-két órán keresztül alufóliával betakarva süldögél. Kipróbálnám sütőzacskóban is (habár az állítólag nem egészséges, de ugyan mi az manapság?), de olyan méretűeket gyártanak, melyekben maximum egy töltött macskacomb férne el. Odáig pedig még nem jutottam el az ellatinosodás útján. A tölteléket tekintve pedig az alap kenyér és tojás mellé nem árt, ha teszünk hagymát, petrezselyemzöldet és a bárány apróra vágott máját. Ha az netán nincs (fél bárányok vásárlása esetén előfordulhat), nagyon finom csirkemájjal vagy májpástétommal is! Aztán ha találkozik a gomba a csirkecombbal, és összekelnek (még élesztő és pap sem kell hozzá!), még elfogadhatóbb végeredmény születhet. Az a jó a főzésben, hogy a variációk és kombinációk nyomán született eredmény változhat, a jótól a még jobb irányába. Ezért mindenképp hasznosabb és szerethetőbb, mint egy egzakt tudomány, ahol köztudottan egyetlen helyes eredmény létezik (melyekre oly nehezen lehet rátalálni!).
Mai kombinációnkban minden elem egyszer fordul elő: egy csirkecomb és egy gomba(töltelék). Mindezt bekanalazom a comb (alsó & felső egyben) felfejtett bőre alá, majd néhány fogpiszkáló hathatós segédletével próbálom rábírni, hogy a helyén is maradjon (ugyan nem elsöprő sikerrel). Variálom majonézes krumplival, majd permutálom ezeket az elemeket (jó ízléssel?!) egy tányérra.
Elkészítés:
Veszünk (elő) 8 szelet szikkadt fehér kenyeret. Megszabadítjuk a karéjától, összemorzsoljuk, ráütünk 4-5 tojást, pici kockákra vágunk 5 gombát (mondjuk, csiperkét, mert az elérhető közelségben szedhető, le, a polcról), egy akkora kerületű hagymát, amekkora O betűt alkotunk a hüvelyk- és mutatóujjunkal, esetleg egy jó szelet sajtot és kaliforniai paprikát (de nem utazunk oda érte!), ízesítjük só, bors, pirospaprika, szerecsendió (a legfontosabb tényező!), zöldpetrezselyem elegyével. Ropogósan pirosra sütjük!
Almás pite (apple pie)
Két almát tartalmazó süteményt sütök, az első egyszerűbb, a második kevésbé, de ha elém tennének egy-egy szeletet egy tányéron, azzal, hogy csak egyiket választhatom, igencsak nagy bajban lennék, ugyanis még az ízlelőbimbóim is ölre mennének a nyertes kapcsán. Beszéljünk most az egyikről, az amerikai édességipar méltán híres termékéről, mely még a legjobb szereplő címét is elnyerte a saját neve alatt bemutatkozó filmben (szerintem). Aki akár csak egyszer is amerikai almás pite sütésére adta a fejét, mással már nem is akar próbálkozni (almáspite-szinten), annyira jól sikerült találmány. Legalábbis én így jártam. Meglátni és megenni egy pillanat műve, elkészíteni ugyan már kissé hosszadalmasabb.
Hozzávalók:
A tésztához:
• 35 dkg finomliszt
• 18 dkg vaj
• 2 ek. porcukor
• 1 csipet só
• 30 ml víz
A töltelékhez:
• 80 dkg alma
• 13 dkg cukor
• 2,5 ek. finomliszt
• 1 kk. fahéj
• 0,25 kk. szerecsendió
• 1 ek. citromlé
• 4 dkg vaj
Elkészítés:
Az összegyúrt, kinyújtott tészta felével kibéleljük a tepsit, rákanalazzuk a tölteléket, majd beborítjuk a maradékkal. Megszurkáljuk (hogy a keletkezett gőz robbanásmentesen távozhassék), megsütjük, majd reménykedünk, hogy bár egy része a mi gyomrunkba vándorol.
Szöveg: Berszán-Árus Csilla
