A természettel szimbiózisban élő elődeink tavaszköszöntő majálisát az 1800-as évek munkásmozgalmai egyre inkább kisajátították maguknak. A natúra ébredésének ünneplése teljesen átalakult, a májusfát kiszorították a vörös zászlócskák, májuskirályról pedig szó sem lehetett a testvéregyenlőségre esküdött kommunista éra berkeiben. A szocialista munka hőse jegyében zajló gyermekkori május elseje ünneplése nem tartozik a legszebb emlékeim közé, de hogy egy életre belém vésődött, az biztos. Zászlócskakészítés (presztízskérdés volt, hogy a nyele paszulykaróból volt-e kivágva, avagy gömbölydedre esztergálva), zajos felvonulás és tornamutatványok, esőben, melegben, békés olvasgatás helyett (valamely csendes helyen, a szomszédék meggyfáján például), érthető hát, hogy némi középszerű utálat kavargott bennem eme esemény folytán. A parázs fölött sercegő miccs és flekken illata végül csodálatos gyógyírként hatott, és ha még egy-két pohár sör is legurult – évek múltán, természetesen –, akkor meg pláne. A telitalálat pedig az volt az ünnepben, ha a gyergyói május elsejei időjárás kegyesen megengedte, hogy e sütögetést a természet lágy ölén végezzük, ezzel nyitván meg a kerti mulatságok időszakát.
Kacsajakitori
Az első, hőkezelés által készült ételek a tűzön, parázson sült húsok, melyet az őskor emberei a földgolyó bármely részén a szabadban készítettek és fogyasztottak. Csakis tűz és hús szükségeltetett hozzá. A fejlődés során már nyársra húzva forgott a hús a tűz fölött, majd képbe lépett a rácson sütés, mininyársakon, imígy születvén meg a saslik, szuvláki, șiș kebab, ékes anyanyelvünkön pedig a rablóhús. Aztán arról, hogy miként lett az egyéb népek által nyárson sültnek nevezett ételből magyarul rablóhús, teóriáim vannak, de történelmileg nem bizonyított, tehát mindenki gondoljon róla azt, amit akar. Mutatkozzék be inkább a japán nyárson sült, a jakitori, mely a szárnyashús grillezését jelenti. Kell hozzá grill, bambusznyárs, húsfalatka, mártás és japán tölgyből készült faszén. Mindezekből a konyhámban fellelhető volt a hús, szósz, nyárs és grillsütő, a kinti öt fokban alázuhogó esőben ugyanis hiába is gyújtottam volna alá a hargitai fenyőnek. Az pedig, hogy ételünk füstös íze a konyha enyhén füstös szagává alakult, egy igencsak élvezetes, nyelvünknek az újdonság varázsával szerzett örömének nem túl magas áraként éltük meg.
Hozzávalók:
• 500 g bőrös csirkehús
• pár db grillpaprika
A mártáshoz:
• 100 ml szójaszósz
• 100 ml mirin (főzéshez használt rizsbor)
• 50 ml szaké (grépfrútízesítésű soju helyettesítette)
• 2 ek. cukor
Elkészítés:
A tare (mártás): Az összetevőket közepes lángon főzzük kb. 10–15 percig, amíg kissé besűrűsödik, és szirupszerű lesz. Senkinek ne jusson eszébe a cukrot mézzel helyettesíteni, gyorsan megég, ami miatt roppant sebességgel beindul a füstriasztó!
Csirkehús helyett egy kacsáét használtam, éspedig a zsírosan bőrös mellét, ugyanis a bőr meg a háj határozottan fokozza a zamatosságot! A kockára vágott falatkákat nyársra húzva, közepes hő fölött, forgatva, mártással kenegetve grillezzük. És hogy ne unatkozzanak, néhány grillpaprikát is helyeztem közéjük. Míg eledelünk Japánban a vendéglők kínálatában sörkorcsolyaként szerepel, kerti partijaink állandó egzotikus szereplőjévé válhat.
Salátafozelék
A kerti mulatságokon felszolgált sültek elválaszthatatlan, elmaradhatatlan kísérője a saláta. Úgymint különféle zöldségekből készült saláta és mindezek kombinációja, variációja, permutációja (mert az sem mindegy, hogy milyen sorrendben tálaljuk). Most mégis csak egyfajta zöldségből készültet mutatok be, nevezetesen az omlós, édeskés, zsenge, lágyan roppanós május királynője nevűből. Nem félreérteni, nem a majális során választott, a tavaszi megújulást megtestesítő legszebb lányból, hanem a druszájából, a zöldsalátából készül. Önmagában természetes ízének kiemeléséhez a klasszikus só/cukor/ecetes öntetet ajánlják a nálam tapasztaltabb szakemberek. És hogy nyers is legyen, meg nem is, feltalálták a salátafőzeléket, mely főzött, forró mártással nyakon öntött salátát jelent. Érdekesebb ízekért és előnyösebb megjelenésért használhatunk hozzá ehető virágokat is, mégpedig az enyhén uborkaízű borágót, a borsos ízű sarkantyúkát vagy az édeskés pitypangot. Sajna, nálunk még ez időben nem ébredtek fel téli álmukból.
Hozzávalók:
• 1 közepes fej saláta
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 ek. finomliszt
• 4 ek. olaj (helyettesítheti 2 ek. vaj)
• ½ kk. só/ bors (ízlés szerint)
• 1 ek. cukor (ízlés szerint)
• 2 ek. ecet
• 1 csokor kapor
• 1 csésze tej
• víz
• kis ecet
Elkészítés:
A olajból/vajból, lisztből, tejből és a fűszerekből mártást készítünk, ha megvan, az ecettel tesszük kerekké az ízeket. Jómagam egy kis görög joghurtot is beleloptam. Belevágjuk a salátát, hagyjuk, hogy azzal is lobbanjon egyet, majd megszórjuk az apróra vágott kaporral.
Mascarponés eperhab
Mintha eltűnőben lenne ifjúkorom gyorsdesszertje, a különböző gyümölcsökből készített gyümölcshab. Gyorsan elkészült, és ajánlottan még gyorsabban el is fogyott, tudván, hogy a gyümölcs leve egy idő után csalárd módon elhagyja a habos részt, imígy válván kevésbé ínycsiklandóvá. Persze az is lehet, ismerőseim nem lévén valamely cukrásztitok tulajdonában elvétettek valamit készítése során. De mindegy is, mindig sebesen megettük, mert szerettük. Volt benne gyümölcs (nálunk általában eper vagy málna), tojásfehérje, cukor és pici só. A dobogó legfelső fokán állt az erdei szamócából vagy málnából készült. Az erdőben gyűjtögetett gyümölcsök köztudottan zamatosabbak, a megszerzéshez szükséges bevitt energia és a veszélyes munkakörülmények fizetsége a csodálatos íz. Ha pedig egy szállítható, tartósabb édességre vágyunk, helyettesítsük a tojásfehérjét mascarponéval. Igaz, nem lesz annyira habosan légies, de gondosan lehűtve garantáltan megkoronáz bármely ebédet vagy vacsorát!
Hozzávalók:
A krémhez:
• 50 dkg mascarpone
• 2 csomag vaníliás cukor
• 15 dkg porcukor
• 35 dkg eper
A díszítéshez:
• 15 dkg eper
• 3 dkg étcsokoládé
Elkészítés:
Az epret összetörjük és összekeverjük a cukorral kikevert mascarponéval. A maradék epret felszeletelve poharakba helyezzük, és rá/alá/fölé kanalazzuk az eperhabot. Csokoládéval díszítjük. Akár tejszínhabot is kanyargathatunk a tetejére.
