Mondják, a pálinkától megered az ember nyelve. Hangsúlyozom, az emberé, nem pedig az asszonyé – merthogy az utóbbinak semmi szüksége stimulálószerekre agytekéje ezen részének mozgásba hozatalához.

Azért be kell vallanom, nem mindig volt köztudott ezen örökigazság, sokáig nem ismerték az asszonyok a pálinka ezen tulajdonságát – e tudatlanság pedig sok galibát okozott az idők folyamán. Amíg felfedezték volna a pálinka nyelvmegoldó hatását, addig az asszonyok minden este perzsaszőnyegre állították férjüket este pontosan nyolc órakor, na én édes uracskám, mondjál valami szépet nekem, meséld el a szájocskáddal, miként szeretsz engem, ne csak azzal mutasd, hogy felvágod a fát, s ha nem jött azonnal a válasz, akkor máris következett a feddés, hogy mit hallgatsz, te mamlasz, bezzeg a bálba tudtad tenni nekem a szépet, ha ezt láttam volna, el sem veszlek férjül stb. Szegény férfi meg csak hallgat, teljesen leblokkol, ugyan mit is tudna mondani ilyenkor, folyik le róla a hideg veríték. Tudja ugyan, hogy a mindenáron beszéltetés olyan, mint a szerelem erőszakkal, de ha ezen ellenvetését szóvá teszi, kitör a balhé, az asszony idegsokkot kap, s az utóbbi húsz év minden felgyülemlett panaszát rázúdítja minden baja okozójára, az előbb még becézően kedves kicsi kandúromnak becézett férjeuracskájára. 

No de amióta egy okosabb menyecske felfedezte az elején jelzett örökigazságot, azóta megváltozott a világ. Ezen egyszeri menyecske a csomortáni jós sugallatára egy este a perzsaszőnyegre való állítás helyett – ugyan nem sok meggyőződéssel – Szicsek-féle ókörtepálinkával kínálta urát (aki abból a fajtából volt, amelyik egy este kilépik szivarat venni, s mikor húsz év múlva hazatér, azt válaszolja felesége firtató kérdésére, hogy hol is volt eddig: „Künn”). Nos, a kezdeti gyanakvás után, a régóta nemesedő párlat hatására a férfi felengedett, elmondta feleségének, hogy egész életében arra vágyott, hogy az asszonya szó nélkül tegye eléje az itókát, s hogy ez milyen jó, merthogy ő az ilyen nőt annyira szereti, hogy érte még beszélgetni is hajlandó, s hogy milyen fickós lesz attól, ha egy ilyen történetbe még csak belegondol is. Úgy megeredt a nyelve, hogy a nő csak csudálkozott, s kapkodta fejét a sok bóktól.

Azóta turbékolnak a székely párok esténként, testmozgásokat végeznek éjjelente olyannyira, hogy még az asszonynak kell hajnalonta leintenie telhetetlen, újabb kukorékolásra váró kakaskáját.

Mese vagy nem, én ezt így hallottam, állítólag ilyen okos asszonyok is léteznek.

Sántha Attila