Az aranytej, Golden Milk, ahogy az angol nyelvű országokban nevezik ezt a közkedvelt hűsítő italt, beleillik az energiaitalok sorába, de sajnos ez a kifejezés igencsak kompromittálódott. Aranyszínét és alapízét fő összetevőjének, a kurkumának köszönheti, a 2000-es évek elején, a híres amerikai kávézólánc, a Starbucks kezdte forgalmazni és tette divatossá. Ízéről és egészségvédő hatásáról csodákat regélnek, a kulcsszó, ami mindent magában foglal, az, hogy immunerősítő.

A „titkos” összetevői is ismertek: tej, kurkuma és frissen reszelt gyömbér, egy csipetnyi fekete bors, fahéj és méz az édeskés ízért. „A jó közérzet már az első korty után megkezdődik ‒ írják a rajongói, illetve reklámozói ‒, melegség árad szét a testünkben, és a csodálatos illat felajzza az érzékeket. Ha nem szereti valaki a mézet, édesítheti kókuszvirág-cukorral, amely stabilan tartja a vércukorszintet. Ha a tej egy másik alternatíváját részesítjük előny­ben, használhatunk jó minőségű zabtejet, ami­től krémes ízű lesz az aranytej, és jól habzik. Ha pedig nem hisz valaki a varázslatban, akkor csupán kós­tolja meg, és biztosan szeretni fogja.” A gasztronómiatörténészek kíméletlenül lerántják a leplet a titokról: egyrészt nem az említett kávézólánc találta fel ezt az italt, hanem az indiaiak jó pár ezer évvel ezelőtt, hiszen ez egy ősi recept az ajurvédikus orvoslásból, azaz a helyi gyógyító hagyományokból, másrészt a kurkuma gyógyító tulajdonságai mellett is elsősorban közkedvelt fűszer.  

A kurkuma ősi mágikus felhasználására utal, hogy mivel a jólét szimbólumaként tisztelték, és azt tartották róla, hogy kívül-belül megtisztítja a testet minden rossztól, az i. e. 6. században létrejött dzsainizmus nevű indiai vallási és filozófiai irányzat követői testfestésre is használták, elvétve ma is él az a szokás, hogy a menyasszony arcát vizes kurkumapasztával bekenik, ezzel jövendölve neki egészséget és gazdagságot.

Az ókori Kínában májbetegségek gyógyítására használták, Görögországban ellenben csak textilt festettek vele. Európában Bingeni Szent Hildegard a 12. században élt apáca füveskönyvében a kurkuma nemzetségébe tartozó citvorról ír, amelynek ugyancsak sárga, de kámforillatú gyökerét ma is gyomorerősítőként tartják számon: „Mértékkel meleg és nagy ereje vagyon. Mert az az ember, akinek tagjai reszketnek, és akiből hiányzik az erő, az vágjon citvort borba, és főzze ezt egy kevés mézzel, és igya ezt langymelegen, és a remegés eltávozik belőle, és visszanyeri erejét… És aki rossz ételekkel tölti meg és gonoszul megterheli a gyomrát, az törjön porrá citvort, majd készítsen ebből a porból és zsemlelisztből vízzel kis tortácskákat. Szárítsa meg ezeket napon vagy csaknem teljesen hideg sütőben, majd törje ezeket porrá, és nyalja ezt a port gyakran éhgyomorra és esténként, amikor aludni megy, és gyomra meglágyul.” Ma újra virágkorát éli a kurkuma gyógyászati felhasználása: leginkább ízületi gyulladás és reumás panaszok, májbetegségek kezelésére, sőt kisebb sebek fertőtlenítésére is ajánlják, de sok más hasznát is felsorolják, úgyhogy (ma már kapszulázott változata) újra a patikában lelhető fel.  

Mi viszont a fűszerek gazdag és változatos kínálatában nézünk utána. A kur­­kuma híres fűszerkeverékét, ma az egész világon ismert és közkedvelt curryt az angol gyarmatosítók hozták Indiából Európába, terjesztették el és tették népszerűvé a 17–18. században. Azt is mondhatnánk, hogy ekkor kezdett kikerülni a patikaládából a fűszeres polcra. Sokféle változata kialakult, tíz- vagy akár harmincféle fűszert is tartalmazhat. A curry felhasználható tojásos, rizses, paradicsomos, szárnyas-, hal- és más húsételek ízesítésére és színezésére. Alapja tehát a currypornak, az angol Worcester-mártásnak, egyes mustárkeverékeknek is. Színe miatt gyakran hamisítják vele, azaz helyettesítik a jóval drágább sáfrányt, ezért is szokták indiai sáfránynak is nevezni. Az ínyenc konyhatündér persze fűszerként vagy éppen színezőként használja önmagában gyümölcsös vagy zöldséges turmixitalokhoz, sült almához, keverékben zöldség- és húslevesekhez, mártásokhoz, párolt karfiolhoz, babot, lencsét tartalmazó ételekhez. Húsételekben, sültekben fele-fele arányban fekete borssal vegyítve fejti ki leginkább a hatását. Egy fűszerkeverék-recept a sok közül: öt deka kurkumát, két-két deka fekete borsot, köménymagot, koriandermagot, gyömbért, kevéske szerecsendiót és pirospaprikát összekeverünk. Porítva jobban keveredik, és könnyebb adagolni az ételekbe.

Szöveg: Kozma Mária

Fotó: pexels.com