Aladdin és a bűvös lámpa, Ali Baba és a negyven rabló, Szindbád utazásai klasszikus mesék, Szindbád a magyar irodalomban Krúdy Gyula nevét is idézi. Forrásuk Az Ezeregyéjszaka meséi. A kerettörténet két főszereplője a szultán és Seherezádé.
Amikor a szultán megtudja, hogy a korábbi felesége hűtlen volt hozzá, úgy áll bosszút a női nemen, hogy mindennap elvesz egy lányt, akit a nászéjszaka után kivégeztet. Már nem is találnak több lányt a birodalomban, amikor Seherezádé ajánlkozik menyasszonynak. A nászéjszakán elmond egy mesét, de nem fejezi be, az uralkodó kíváncsi a folytatásra, ezért életben hagyja őt. Így folytatódik ezeregy éjszakán keresztül. A mesék tematikája változatos életképek sora a bazártól a kastélyig, a hálószoba intimitásaitól az ételektől roskadozó asztalig. Számtalanszor ismétlődik jutalomként az evés, a jóllakottság: hozzáláttak az evéshez… egyél, kedves vendégem, hisz nagyon éhes vagy stb. Érdekesség, hogy a meséket egyféle gasztronómiatörténeti vázlatként is lehet olvasni, sokszor idézik is ősi receptekre utalva. Egy lány bevásárló körútján teherhordót fogad föl, aki így panaszkodik: ha ezt előbb tudja, öszvért hoz, hogy a sok ételt hazavigyék. A lány megáll a gyümölcsárusnál, és tőle szíriai almát, török birsalmát, ománi őszibarackot, aleppói jázmint, damaszkuszi vízililiomot, nílusi uborkát, egyiptomi citromot, narancsot, illatos mirtuszt, ibolyát vásárol. A mészárostól húst vesz, amit banánlevélbe csomagol. A zöldséges bódéjánál is megállnak, ott is „összevásárol mindenfélét”, az édességboltban pedig cukrot, cukorkát, mósuszillatú és pisztáciás, datolyás, mandulás süteményt, citromos kalácsot, kenyeret. Aztán a lakomák! Esznek például pisztáciával töltött csirkét, fűszeres szószokban úszó ürü- és kecskehúst, sült halat, pástétomot, amihez vers is jár: „Pástétomok! Ti vagytok egyetlen szenvedélyem, / Ha megpillantalak, gyorsabban jár a vérem. / S ó, hogy dobog szívem, mily izgatott ütemre, / Ha illatos kunáfa [mézzel ízesített, makarónihoz hasonló tésztaféleség] s vaj, méz a tálca terhe!”
Fontos illemszabály volt, hogy kizárólag jobb kézzel szabadott az ételhez nyúlni, és kötelező volt evés előtt és után kezet mosni. Ehhez kapcsolódó eszement, komikus, de a régi korokban tanmese Szindbád története a zirbádzséról, ami fűszerezett híg, szaftos étel húsvagdalékkal. Rövidre fogva: „Asztalokat hoztak be, azokon ételeket, köztük egy tál zirbádzse is volt, megcukrozva, mósusszal szagosított rózsavízzel leöntve, benne sült szárnyas és különféle egyéb belevaló, ami az ember eszét is megzavarja. Én nem sokat haboztam, nekiestem a zirbádzsének, és ettem, amíg jól nem laktam. Aztán letöröltem kezemet, de elfelejtettem megmosni, és addig ültem az asztalnál, amíg beállt a sötétség… Akkor bementem a hálószobába, és a szolgálók elém hozták a leányt, levetették minden ruháját, és otthagyták velem az ágyban. Átöleltem, és el sem akartam hinni, hogy most az enyém. De ő megérezte kezemen a zirbádzse szagát, és hangosan felkiáltott, úgyhogy mindenfelől összefutottak a rabszolganők. A szolgalányok ijedten kérdezték őt: mi bajod, testvérünk? Ő azt felelte: vigyétek el tőlem ezt az őrültet! Azt hittem, hogy ép esze van! Megkérdeztem tőle: mit látott rajtam, amit őrültségnek tart. Azt felelte erre: te őrült, miért etted úgy a zirbádzsét, hogy nem mostad meg utána a kezedet? Ocsmány vagy. Azután oldala mellől elővett egy korbácsot, rávágott a hátamra meg az ülepemre, amíg a fájdalmas ütésektől elvesztettem eszméletemet… Csak tíz nap múlva láttam megint. Odajött hozzám, és azt mondta: te sötétképű, olyan keveset jelentek neked, hogy zirbádzsét ettél, és nem mostad meg utána a kezedet? A szolgálók megkötöztek, mire a lány elővett egy éles borotvát, és levágta kezemnek meg lábamnak mindkét hüvelykujját. Elájultam, ő pedig valami porral szórta be a sebet, és elállította a vérzést. Megfogadtam magamban, és meg is mondtam neki. Sohasem eszem többé zirbádzsét életemben anélkül, hogy negyvenszer megmossam a kezemet tiszta vízzel, negyvenszer szódával és negyvenszer szappannal.”
Amikor Krúdy Szindbádja ételről álmodik: „Nincs hova futamodnia az embernek, mert lépten-nyomon elébe állnak azok a nagy szakajtók, amelyekben a kamrákban a hagymát tartogatják. Ezenkívül a boltok kirakataiból kirepülnek a fokhagymakoszorúk, és az ember nyakába akaszkodnak. De az álomban üldözik az embert a színészek is, akik valaha azt tartották a legnagyobb becsületsértésnek, hogyha hagymakoszorút dobtak feléjük a színpadra, mostanában pedig ők a leglelkesebb hívői annak az új divatnak, amely szerint mindenféle betegséget hagymával kell kikúrálni. Ez a hagymaszag, amelyet az ember álmában érezne, még kínzóbb a valódi lidércnél is. Megszabadulni csak úgy lehetséges tőle, ha az ember káposztát készít az ágya mellé, amelynek áthatóbb szaga van még a hagymáénál is. Különösen hatásos ez a védekezés, ha az ember álmából felriadva meg is eszi az éjszakára előkészített káposztát. Utána azt álmodod, hogy disznótorban volnál kománál, sógornál vagy olyan atyafinál, akinél nyugodtan kigombolhatod a mellényedet. A hurkák és kolbászok olyan hosszúra sikerültek, hogy az orrodhoz nőnek, akármennyit eszel belőlük, nem akarnak elfogyni.”
