Kenyerem javát Gyergyószentmiklóson pusztítottam, mely helyrajzilag a Gyergyói-havasok tövében, 800 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Határai kelet felől a Magas-bükk és az 1257 méter magas Pongrác-tető, északon az 1545 méteres Pricske-tető. A Gyergyói-medence az egyik leghidegebb hely Erdélyben, rendszeres jelenség itt a hőinverzió (nagyobb magasságban a levegő hőmérséklete magasabb, mint a földfelszín közelében; ezért is mászunk gyakran hegyeket), gyakori a köd, már kora ősszel és még késő tavasszal is havazik és válik korcsolyapályává az út, későn tavaszodik, hacsak véletlenül el nem marad és egyből nyár nem lesz. A hideg éghajlat miatt a fenyvesek (már ami maradt belőlük) egészen a medence aljáig érnek, amiben az a jó, hogy karnyújtásnyira vannak a gombák és egyéb hegyi nyalánkságok.

Aztán ha az ember kénytelen évente hat hónapot zord hidegben (néha kevésbé zord, mert ugye itt a globális felmelegedés, de manapság erről kevés szó esik) tölteni, mindenki számára érthetővé válik nagymértékű fény-, meleg- és vitaminigényünk. Ezért amikor végre itt is felbukkan a várva várt tavasz, kiéhezetten vetjük rá magunkat az első friss, zsenge, harsogó, hersegő, lédús, illatos, színpompás, vitamindús zöldségekre, gyümölcsökre. A rebarbara első duci rügyeinek kibukkanásától már hivatalosan is kijelenthetjük, Tavasztündér, markolatig kopott varázspálcájával, elérte a leghidegebb helyeket is. Rohanhatunk a kertbe, ahol zsenge zöldeket szüretelvén, finomabbnál finomabb falatokkal kényeztethetjük magunkat.

Zöld-, metélő- és medvehagyma

Nincs is jobb a kerti földből frissen kiráncigált zöldségeknél (útjukat segítsük egy késsel, mert nincs idegesítőbb, mint mikor a zöldség a földből kifele haladván, derékban kettészakad)! Kertünkben az elsők között is az első a zöldhagyma, pláne, ha ősszel a sasszem(üveg)ünket elhagyva néhány hagymát a földben felejtünk. Ezek aztán kora tavasszal önszorgalomból kibújnak. A zöldhagyma csípős zöldség, mely segít megelőzni az érelmeszesedést, serkenti az emésztést, véd a rák ellen, csökkenti a vércukorszintet, hatásos légúti megbetegedések ellen is. Szóval, jó sok mindent tud. Másik nagy kedvencem a díszes gyöngyviráglevélhez hasonló (vigyázat, a gyöngyvirág levele mérgező!) medvehagyma. Büdös, de finom és jótékony. Míg terem, minden lehetséges ételbe belekerül, fokhagyma-helyettesként. Kedvezően hat a gyomorra, a bélrendszerre, jó krónikus hasmenés és szorulás ellen, enyhíti a szédülést, fejfájást, csökkenti a magas vérnyomást. A metélőhagyma pedig a díszítések egyik fő segítője, pláne a virágja (akár lefagyasztva is), bármely étel pompázatosabbá válhat a piciny, lila virágkelyhecskék által.

Sokhagymás krémleves: Kell bele 10 zsenge zöldhagyma, 1 marék medvehagyma, 3 murok (a haragoszöld szín enyhítésére), 3 krumpli (levessűrítőként), 1 rozmaringág vagy szerecsendió. A zöldségeket, karikára vágva, vajon pároljuk, sózzuk, borsozzuk (fehér bors), löttyintésnyi fehérborral, vízzel feleresztjük, megfőzzük, összeturmixoljuk. Levesünket magokkal, apróra szelt szaporahagymával, füstölt sajtreszelékkel díszíthetjük, levesgyönggyel, pirított kenyérkockákkal tálalhatjuk.

Ordafasírt medvehagymával: Ha még egyszer ennyit élek, sem jutott volna eszembe, hogy ordából fasírtot készítsek. Amúgy is elég kényszeredett a viszonyunk, tán csak a palacsintában kedvelem, de aki ezt a receptet megalkotta, gratulációk tömkelegére jogosult.

Szükségeltetik 10 dkg friss orda, 2 tojás, 6 kanál liszt, 6 szál medvehagyma, só, főtt zöldségek: 1 kis paszternák és 2 murok, egy kevés ásványvíz. Az ordát és a zöldségeket összetörjük, hozzáadjuk a tojást és az apróra vágott medvehagymát, sózzuk, majd a liszttel jól összekeverjük. Egy kevés ásványvízzel felöntve palacsintamasszánál sűrűbb tésztát kapunk, amit az evőkanállal könnyen formálva a forró olajban kisütünk.

Spenót

A spenót (spinacia oleracea) minden más zöldséghez képest több vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, így kétségtelenül ez a legegészségesebb salátanövény. Főzve és nyersen egyaránt fogyasztható, a nyers spenót íze enyhe, kissé savanykás, kiválóan illik salátákba, a főtt meg többet érdemel, mint hogy állandóan főzelék váljék belőle! És most végre eljött a zsenge spenótlevelek ideje! Kis kertünkben katonás sorokban, vigyázzállásban, haragoszölden harsogják: gyomorba velünk! Mi pedig szépen szót fogadunk, ugyanis „a leveléből készült szerek az emésztésre, a hasnyálmirigy működésére is jó hatással vannak, valószínűleg a szaponinok miatt” (Wikipédia). A szaponinokra azonban most ennél bővebben ne térjünk ki, már csak azért sem, mert a kémia amúgy is nehezen emészthető. Főleg számomra.

Spenótos lencse (pálak dál): Íme egy indiai étel, amiben egy külföldi lencse és gyergyói spenót egybekelését ünnepelhetjük. Elkészítése sem túlságosan bonyolult, a lencse némi áztatás után megfő (ha vörös, áztatni sem kell), hagyma, fokhagyma, gyömbér, kömény, currypor, só, bors társaságában. A spenótot, mosás után, olajon (vajon, zsíron, kókuszzsíron) megdinszteljük, majd összekeverjük a lencsével. Az ízeken citromlével igazíthatunk.

Citromfű

A citromfüvet (melissa officinalisa) népiesen mézfűnek, méhfűnek, citromszagú melisszának, orvosi citromfűnek, igaz nádrafűnek, macskaméznek is hívják. A népi gyógyászat szinte minden betegségre használja. Rossz közérzet esetén, gyomor- és bélpanaszoknál, epe- vagy májbántalmaknál, szívpanaszoknál, menstruáció alatt és megfázásnál is segít. Idegesség, álmatlanság ellen is jó. Hát, én aztán használom is, minduntalan (ugyan a kocsonyában még nem próbáltam), nyári üdítő italok elengedhetetlen kelléke, ugyanakkor süteményeimben is gyakran szerepel. Jót tesz a gyümölcslevesek ízének is! Kedveltsége miatt a citromfüvet 1988-ban az év gyógynövényének választották. Ezúton is gratulálunk neki!

Citromfüves pite: Régóta motoszkált a fejemben egy gondolat, ami most testet is öltött, pite formájában, mely egy tortaformában sült, és természetesen, mint minden rendes pitének, töltelékre is szüksége volt. Elindultam hát valami töltelékalapot keresni. Egészen a kertemig jutottam, ahol bájosan pironkodva mosolygott rám egy tő citromfű. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, így született meg aztán a pitetöltelékek újabb tagja, ami a citromfüves-epres nevet kapta. Piténk alapja 100 g vaj és cukor, 3 tojássárgája, egy tasak vaníliás cukor, 6 evőkanál tej elegye, 50 g kukoricakeményítő, 150 g liszt, 1 ½ teáskanál sütőpor sűrítéssel. 30 perc sütés után a tetejére kanalazzuk a 150 g cukorral felvert tojásfehérje, az 50 g őrölt mandula és a 450 g citromfűvel gazdagított eper keverékét, majd még visszatoljuk a sütőbe ugyanannyi időre.

Berszán-Árus Csilla